Kmety György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kmety György
Született
1813. május 24.
Gömör és Kis-Hont vármegye
Elhunyt
1865. április 25. (51 évesen)
London
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kmety György témájú médiaállományokat.
Kmety György Brocky Károly olajfestményén (1850 körül)

Kmety György (Felsőpokorágy, 1813. május 24.London, 1865. április 25.) honvédtábornok, a török hadseregben Iszmail pasa néven dandártábornok.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemesi címerrel rendelkező, de vagyontalan evangélikus lelkész fiaként született. Apja 1818-ban meghalt, ezután jóval idősebb bátyja, Pál nevelte. Késmárkon végezte tanulmányait, majd 1833-ban a 19. császári és királyi gyalogezredbe állt katonának. 1847 végén Radetzky tábornagy itáliai hadseregében szolgált ezredsegédtisztként, főhadnagyi rangban. Századosként került át az alakuló honvédseregbe 1848. október 1-jén, a Győrben alakuló 23. honvédzászlóaljhoz vezényelték. Jelentős szerepet játszott a zászlóalj szervezésében, mert a kijelölt zászlóaljparancsnoka betegségre hivatkozva nem vonult be. Négy század élén csatlakozott a Móga táborába igyekvő Kossuth Lajoshoz és részt vett a schwechati csatában. Helytállásáért Kossuth november 1-jén a zászlóalj parancsnokává nevezte ki. December 16-án a parndorfi ütközetben egységével visszavert egy lovassági támadást, ezért alezredessé léptették elő. 1849. január 5-étől egy dandár, majd 1849. február 15-étől egy hadosztály vezetésével bízták meg. A kápolnai csatában Henryk Dembiński hibás hadvezetése miatt nem vett részt, de fedezte a magyar csapatok visszavonulását és 1849. február 28-án a mezőkövesdi ütközetben győzelmet aratott Franz Deym vezérőrnagy dandárja felett. 1849. április 14-én ezredesi rangot kapott. Buda visszavételekor (1849. május 4.május 21.), a vízivárosi oldalon ő irányította ostromot. A május 4-ei vízvédmű elleni rohamban megsebesült. Buda bevétele után önálló hadosztályparancsnokként a Rába vonalának megszállását kapta feladatul. Június 13-án pályafutásának legfényesebb győzelmét aratta, a csornai ütközetben legyőzte Franz Wyss vezérőrnagy dandárját és június 26-án ezért megkapta tábornoki kinevezését. A június 27-ei ihászi ütközetben vereséget szenvedett Edler von Warensberg altábornagy csapataitól. Ezzel a császáriak elvágták Görgey Artúr fel-dunai hadseregétől, ezért átvezényelték a délvidéki hadszíntérre. Az erőltetett menet ellenére későn érkezett, hogy a Jellasics ellen vívott július 14-ei kishegyesi ütközetben érdemi szerepet játszhasson. Augusztus 9-én seregével csatlakozott a Temesvár mellett álló magyar főerőkhöz. A temesvári csatában a balszárnyon sikeresen nyomult előre, de a többi seregrész megfutamodása miatt végül ő is visszavonulásra kényszerült. Az augusztus 15-i lugosi ütközetben sikeres utóvédharcot vívott a császáriakkal, majd csatlakozott Vécsey tábornok csapataihoz.

A világosi fegyverletétel után Törökországba menekült, és Iszmail néven belépett a török hadseregbe, ám a közhiedelemmel ellentétben nem vette fel az iszlám vallást. Bemmel együtt a szíriai Aleppóba került, ahol részt vettek 1850 októberében egy súlyos zavargás leverésében. Bem halála után Londonba távozott. Itt született meg első önálló műve, amely Görgey Artúr emlékirataira válaszul készült. A krími háború kitörésekor visszatért Törökországba. 1854. augusztus 6-án részt vett a kuruderei ütközetben. 1855-ben részt vett a karszi erőd védelmében Muravjev orosz tábornok ellen. A szeptember 29-ei orosz támadás visszaverésében komoly szerepet játszott Kmety. Ennek a napnak az eseményeiről írta második könyvét. Amikor az erőd parancsnoka, Williams tábornok a vár megadása mellett döntött a készletek kimerülése miatt, Kmety és Kohlmann József - egykori honvéd ezredes - átvágták magukat az ostromlókon 1855. november 24-én. Karszi tevékenységért a török kormányzat kitüntette.

1860-ban a libanoni zavargások idején a török segélycsapatok parancsnoka volt. A libanoni rendezés körüli politikai játszmák, valamint egyre súlyosbodó betegsége miatt 1861-ben nyugdíjba vonult és Londonban telepedett le. Sosem nősült meg, gyermektelenül halt meg. A török állam Kmety György érdemeinek elismeréséül az isztambuli katonai múzeumban egy mellszobrot állíttatott fel.

Kmety György síremléke Londonban (Kensal Green Cemetery)

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Refutation of Some of the Principal Mistatements in Görgei’s „Life and Actions in Hungary in the Years 1848 and 1849” with Critical Remarks on his Character as a Military Leader. London, [1852.]
  • Arthur Görgey’s Leben und Wirken in Ungarn. Beurtheilt von Georg Kmety. London, 1853.
  • Kmety, George: A Narrative of the Defence of Kars on the 29th September, 1855. London, 1856.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kmety György témájú médiaállományokat.
  • Arbanász Ildikó - Csorba György: Kmety György emlékirata Kars erődjének 1855. szeptember 29-ei védelméről, Hadtörténelmi Közlemények 118 (2005):1-2.
  • Hermann Róbert: Az 1848-1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
  • Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg katonai vezetői (Rubicon 1999/4)
  • Hermann Róbert: Az ihászi ütközet emlékkönyve, 1849-1999 (MEK)
  • Kedves Gyula: Kmety és Guyon (Rubicon 1999/4)