Zágonyi Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zágonyi Károly

Zágonyi Károly (angolul: Charles Zágonyi; Szinérváralja, 1822. október 19. – 1867?) 1848-as honvéd főhadnagy, az amerikai polgárháborúban az északiak ezredese, a „springfieldi hős”.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szabadságharcban huszárként Bem József tábornok seregében szolgált és vakmerő vállalkozásaival kétszer mentette meg tábornoka életét. Sebesülten orosz fogságba került, ahonnan 1849 szilveszterén megszökött és Törökországba, majd Angliába került, 1851-ben 40 magyar társával a „Devonshire” hajón emigrált az Amerikába, ahol szobafestőként és lovasoktatóként dolgozott a polgárháború kitöréséig, amikor belépett a hadseregbe és John C. Frémont tábornok lovastestőrségének őrnagya lett. Szintén Frémont alatt szolgált Asbóth Sándor és Majthényi Tivadar, utóbbi Zágonyi parancsnoksága alatt.

Neve az 1861. október 25-ei Springfieldi csata (más néven „Zágonyi lovasrohama”) kapcsán vált híressé.

A missouri Springfield fontos erődítmény volt a déliek kezében, kb. 1700 katona védte. Zágonyi engedélyt kapott Frémont tábornoktól, hogy zavarkeltés céljából támadja meg a város védőit. 1861. október 25-én a kb. 200 fős gárda lendületes lovasrohamával megtörte a védők ellenállását és elfoglalta a várost. E fegyvertény nyomán nemcsak Springfield szabadult fel, hanem egész Missouri is az északiak kezére került, és a győzelemnek különös jelentőséget adott, hogy a polgárháború elején általában a déliek győzedelmeskedtek.

Zágonyi volt parancsnokának, John C. Frémontnak a felesége, Jessie Benton Frémont még 1864-ben terjedelmes könyvben írta meg a testőrség történetét, hogy a könyv jövedelméből az elbocsátott katonák családjait segélyezze. William Dorsheimer őrnagy leírása mellett ez a könyv emlékezik meg legbővebben Zágonyiról. Költők és hadtörténészek egész sora vállalkozott a Zágonyi-féle alakulat történetének megírására.

Zágonyi halállovaglását George Henry Boker versben[1] örökítette meg, az 1870-es években pedig a washingtoni Fehér Ház számára is megrajzolták.

Az első springfieldi csata avagy Zágonyi "halálrohama" 1861 október 25

ZÁGONYI (1861. október 25.)

Testőrkapitány, ez a vers
 hőstettedért dicsér!
 A hangom harsány, néha nyers;
 döntsd el magad, mit ér.
 Bár unom már a sok vitézt,
 ki mindig éljenezni készt,
 bolond, ki most kitér!
 
 Sarkantyúd a fülembe cseng,
 szablyád a dobverőd…
 Vérem vadul pezsdül, kereng,
 látván a bősz erőt,
 amint lezúdul századod,
 s marad nyomán ezer halott!
 Te vágtatsz mind előtt.
 
 Pisztolynak puska válaszol,
 harcodról énekel…
 Szúr, vág, cikázik, elsodor,
 pengéd ösvényre lel!
 És újra sújt – nyílt útja van…
 Nagy ég! Minő lovasroham!
 Ki tartóztatja fel?!
 
 Követte mind a jó vezért.
 El senki sem futott.
 Sebét feledte és a vért,
 ki téged láthatott,
 amint élőn és holton át
 vívtad könyörtelen csatád:
 s nyomodban vágtatott!
 
 Csak így tovább, derék vitéz.
 Soká élsz, úgy hiszem!
 Válladra vágyódik e kéz,
 te hős. Bár ismerem
 a vakszerencse útjait,
 veled megyek, ha kardod int:
 halál – vagy győzelem!

A springfieldi roham után Zágonyit ezredesnek nevezték ki. 1863-ig maradt a hadseregben, amikor Frémont lemondott, ő is nyugdíjazását kérte.

A polgárháború utáni sorsáról keveset tudunk. 1865-ben vállalta az akkor alakult New York-i Magyar Egyesület elnökségét, amelyet aztán átadott Perczel Miklósnak. 1867-ig üzletemberként tevékenykedett és hazatelepedését tervezgette. Dancs Lajost, volt emigráns társát, aki közben már hazatelepült, megkérte, hogy nézzen számára földet Szöllősön, unokaöccse, Székelyhidi Ödön közelében, de 1867-ben a koronázás előtt megírta, hogy tönkrement, egy vasúti társaságnál befektett pénzét mind elvesztette, mert a társaság megbukott. Addig nem megy haza, mig vagyont nem szerez, többé Dancs Lajosnak nem írt.[2] További hír nincs felőle. Egyes források tudni vélik, hogy hazatért, ennek igen kevés a valószínűsége, 1870-ben valószínűleg nem élt már, vagy elhagyta Amerikát.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A vers eredeti angol nyelvű változatát lásd Edmund Vasváry forrásokban i.m. 16. p.
  2. Lásd Kende Géza forrásokban i. m. 348. p.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kende Géza: Magyarok Amerikában . az amerikai magyarság története. I. köt. Cleveland, Ohio; Szabadság kiadása, 1927. Zágonyi Károly lásd 344-348. p.
  • Lincoln's Hungarian heroes; the participation of Hungarians in the Civil War, 1861-1865 / by Edmund Vasvary. Washington, D.C., The Hungarian Reformed Federation of America, 1939. 171 p. Zágonyi Károly lásd 86-88, 162-164. p. (angolul) és (magyarul)
  • Ács Tivadar: Magyarok az észak-amerikai polgárháborúban, 1861-65. Budapest; Pannonia, 1964. Zágonyi Károly lásd 66-69. p.
  • Bogáti Péter: Őrnagy úr, keressen magának ellenséget!
  • Encyclopaedia Hungarica

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zágonyi Károly témájú médiaállományokat.