Zágonyi Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zágonyi Károly

Zágonyi Károly (Szinérváralja, 1822. október 19. – 1867?) 1848-as honvéd főhadnagy, az amerikai polgárháborúban az északiak ezredese, a „springfieldi hős”.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szabadságharcban huszárként Bem József tábornok seregében szolgált és vakmerő vállalkozásaival kétszer mentette meg tábornoka életét. Sebesülten orosz fogságba került, ahonnan 1849 szilveszterén megszökött és Törökországba ment. 1851-ben Amerikába hajózott, ahol szobafestőként és lovasoktatóként dolgozott a polgárháború kitöréséig, amikor belépett a hasderegbe és John C. Frémont tábornok lovastestőrségének őrnagya lett. Szintén Frémont alatt szolgált Asbóth Sándor és Majthényi Tivadar, utóbbi Zágonyi parancsnoksága alatt.

Neve az 1861. október 25-ei Springfieldi csata (más néven „Zágonyi lovasrohama”) kapcsán vált híressé.

A missouri Springfield fontos erődítmény volt a déliek kezében, kb. 1700 katona védte. Zágonyi engedélyt kapott Frémont tábornoktól, hogy zavarkeltés céljából támadja meg a város védőit. 1861. október 25-én a kb. 200 fős gárda lendületes lovasrohamával megtörte a védők ellenállását és elfoglalta a várost. E fegyvertény nyomán nemcsak Springfield szabadult fel, hanem egész Missouri is az északiak kezére került, és a győzelemnek különös jelentőséget adott, hogy a polgárháború elején általában a déliek győzedelmeskedtek.

Zágonyi hallállovaglását G. H. Boker versben örökítette meg, az 1870-es években pedig a washingtoni Fehér Ház számára is megfestették.

Zágonyi halállovaglása

ZÁGONYI (1861. október 25.)

Testőrkapitány, ez a vers
 hőstettedért dicsér!
 A hangom harsány, néha nyers;
 döntsd el magad, mit ér.
 Bár unom már a sok vitézt,
 ki mindig éljenezni készt,
 bolond, ki most kitér!
 
 Sarkantyúd a fülembe cseng,
 szablyád a dobverőd…
 Vérem vadul pezsdül, kereng,
 látván a bősz erőt,
 amint lezúdul századod,
 s marad nyomán ezer halott!
 Te vágtatsz mind előtt.
 
 Pisztolynak puska válaszol,
 harcodról énekel…
 Szúr, vág, cikázik, elsodor,
 pengéd ösvényre lel!
 És újra sújt – nyílt útja van…
 Nagy ég! Minő lovasroham!
 Ki tartóztatja fel?!
 
 Követte mind a jó vezért.
 El senki sem futott.
 Sebét feledte és a vért,
 ki téged láthatott,
 amint élőn és holton át
 vívtad könyörtelen csatád:
 s nyomodban vágtatott!
 
 Csak így tovább, derék vitéz.
 Soká élsz, úgy hiszem!
 Válladra vágyódik e kéz,
 te hős. Bár ismerem
 a vakszerencse útjait,
 veled megyek, ha kardod int:
 halál – vagy győzelem!

A springfieldi roham után Zágonyit ezredesnek nevezték ki. 1863-ig maradt a hadseregben, amikor Frémont lemondott, ő is nyugdíjazását kérte.

A polgárháború utáni sorsáról keveset tudunk. 1867-ig üzletemberként tevénykedett és hazatelepedését tervezgette. Ekkor valószínűleg tönkrement, további hír nincs felőle. Egyes források tudni vélik, hogy hazatért, 1870-ben valószínűleg nem élt már, vagy elhagyta Amerikát.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bogáti Péter: Őrnagy úr, keressen magának ellenséget!
  • Ács Tivadar: Magyarok az észak-amerikai polgárháborúban
  • Encyclopaedia Hungarica

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]