Zágonyi Károly
Zágonyi Károly (Szinérváralja, 1822. október 19. – 1867?) 1848-as honvéd főhadnagy, az amerikai polgárháborúban az északiak ezredese, a „springfieldi hős”.
Életpályája [szerkesztés]
A szabadságharcban huszárként Bem József tábornok seregében szolgált és vakmerő vállalkozásaival kétszer mentette meg tábornoka életét. Sebesülten orosz fogságba került, ahonnan 1849 szilveszterén megszökött és Törökországba ment. 1851-ben Amerikába hajózott, ahol szobafestőként és lovasoktatóként dolgozott a polgárháború kitöréséig, amikor belépett a hasderegbe és John C. Frémont tábornok lovastestőrségének őrnagya lett. Szintén Frémont alatt szolgált Asbóth Sándor és Majthényi Tivadar, utóbbi Zágonyi parancsnoksága alatt.
Neve az 1861. október 25-ei Springfieldi csata (más néven „Zágonyi lovasrohama”) kapcsán vált híressé.
A missouri Springfield fontos erődítmény volt a déliek kezében, kb. 1700 katona védte. Zágonyi engedélyt kapott Frémont tábornoktól, hogy zavarkeltés céljából támadja meg a város védőit. 1861. október 25-én a kb. 200 fős gárda lendületes lovasrohamával megtörte a védők ellenállását és elfoglalta a várost. E fegyvertény nyomán nemcsak Springfield szabadult fel, hanem egész Missouri is az északiak kezére került, és a győzelemnek különös jelentőséget adott, hogy a polgárháború elején általában a déliek győzedelmeskedtek.
Zágonyi hallállovaglását G. H. Boker versben örökítette meg, az 1870-es években pedig a washingtoni Fehér Ház számára is megfestették.
ZÁGONYI (1861. október 25.)
Testőrkapitány, ez a vers
hőstettedért dicsér!
A hangom harsány, néha nyers;
döntsd el magad, mit ér.
Bár unom már a sok vitézt,
ki mindig éljenezni készt,
bolond, ki most kitér!
Sarkantyúd a fülembe cseng,
szablyád a dobverőd…
Vérem vadul pezsdül, kereng,
látván a bősz erőt,
amint lezúdul századod,
s marad nyomán ezer halott!
Te vágtatsz mind előtt.
Pisztolynak puska válaszol,
harcodról énekel…
Szúr, vág, cikázik, elsodor,
pengéd ösvényre lel!
És újra sújt – nyílt útja van…
Nagy ég! Minő lovasroham!
Ki tartóztatja fel?!
Követte mind a jó vezért.
El senki sem futott.
Sebét feledte és a vért,
ki téged láthatott,
amint élőn és holton át
vívtad könyörtelen csatád:
s nyomodban vágtatott!
Csak így tovább, derék vitéz.
Soká élsz, úgy hiszem!
Válladra vágyódik e kéz,
te hős. Bár ismerem
a vakszerencse útjait,
veled megyek, ha kardod int:
halál – vagy győzelem!
A springfieldi roham után Zágonyit ezredesnek nevezték ki. 1863-ig maradt a hadseregben, amikor Frémont lemondott, ő is nyugdíjazását kérte.
A polgárháború utáni sorsáról keveset tudunk. 1867-ig üzletemberként tevénykedett és hazatelepedését tervezgette. Ekkor valószínűleg tönkrement, további hír nincs felőle. Egyes források tudni vélik, hogy hazatért, 1870-ben valószínűleg nem élt már, vagy elhagyta Amerikát.
Források [szerkesztés]
- Bogáti Péter: Őrnagy úr, keressen magának ellenséget!
- Ács Tivadar: Magyarok az észak-amerikai polgárháborúban
- Encyclopaedia Hungarica
