Maximilian Eugen von Stein
| Stein Miksa | |
| Születési név | Maximilian Eugen Freiherr von Stein |
| Beceneve | Ferhád pasa |
| Született | 1814. április 13. Bécs |
| Meghalt |
Konstantinápoly |
| Nemzetisége | osztrák |
| Ország | Magyar Királyság |
| Szolgálati ideje | 1831–1849 |
| Rendfokozata | ezredes |
Maximilian Eugen Freiherr von Stein vagy Stein Miksa, (Bécs, 1814. április 13. – Konstantinápoly, 1858. április 13.) osztrák báró, katona, az 1848–49-es szabadságharc mellett viselt legmagasabb rendfokozata honvéd ezredes, az emigrációban léptették elő vezérőrnaggyá, Ferhád pasa néven az oszmán-török hadsereg tábornoka.
Származása, tanulmányai[szerkesztés]
Osztrák főnemesi családba született. Apja császári és királyi altábornagy volt, aki a napóleoni háborúkban megkapta a Katonai Mária Terézia-rendet és vele az osztrák bárói címet. Maximilian Stein a bécsi hadmérnöki akadémián végzett tanulmányai után 1831-ben lépett hadnagyként a császári hadseregbe. A forradalom kitörésekor mérnökkari főszázadosként erődítési igazgató volt a péterváradi erődben.
Szerepe az 1848–49-es szabadságharcban[szerkesztés]
1848 nyarán Hrabovszky János altábornagy, szlavóniai és szerémségi főhadparancsnok szárnysegéde lett. Részt vett a délvidéki harcokban. A június 12-ei karlócai ütközetben ténylegesen ő irányította a magyar csapatokat Ðorđe Stratimirović szerb felkelői ellen, miután Kräutner császári ezredes megtagadta a magyar alkotmányhoz hű csapatok további irányítását.[2] Október 12-én, október 1-jétől visszamenőleges hatállyal őrnaggyá léptették elő és a Kiss Ernő parancsnoksága alatt álló bánáti hadtest vezérkari főnökének nevezték ki. December 15-étől előbbi beosztásában már alezredesként szolgált.
A Bánság kiürítése után, 1849. január 23-ától Debrecenben a hadügyminisztérium táborkari osztályának beosztott tisztje lett. Ő volt a debreceni katonai rendőrség vezetője és így a hadifogoly osztrák tisztek felügyelője is. Februárban rövid ideig a Délvidék kiürítése után Szegeden visszamaradt hadosztály vezérkari főnöke volt, majd március 13-án, március 1-jei hatállyal ezredessé léptették elő és Vetter Antal utódaként a hadügyminisztérium táborkari osztályának főnöke – mai szóhasználattal vezérkari főnök – lett. Jó szervezőnek bizonyult, de modora miatt népszerűtlen volt tiszttársai körében. Többször gyanúsították árulással. A Habsburg–Lotaringiai-házzal való kiegyezést szorgalmazókkal rokonszenvezett. Klapka György emlékiratai szerint a trónfosztás után felajánlotta a békepártiaknak, hogy „Kossuthot éjnek idején fogságba ejti s egy szakasz lovassággal a török határra átszállítja.” A terv a „békepártot annyira megrémítette, hogy jobbnak látták minden további alkudozást megszüntetni vele.”[3] Április közepén Steint leváltották beosztásából és eltávolították a kormány székhelyéről, Debrecenből is.
Április 20-ától Kemény Farkas utódaként a Bem tábornok parancsnoksága alatt álló önálló hadosztály, a gyulafehérvári ostromsereg parancsnoka volt. Mérnökkari tisztként új beosztása ellátásához megfelelő szakismerettel rendelkezett, kellő felszerelés és erő hiányában azonban a vár zárolását sem tudta elérni. Hadosztálya június közepén kapott erősítést, ekkortól már 5000 fővel, kilenc tábori és tíz ostromlöveggel rendelkezett. Június 24-én kezdett módszeres ostromhoz, azonban az ostromágyúknál hamarosan lőszerhiány lépett fel és ezután csak a vár zárolását végezhette. Közben az erdélyi hadszíntér más pontjain a honvéd csapatok helyzete válságosra fordult, így július 25-én Stein hadosztálya egy Bemtől érkezett parancs nyomán megszüntette Gyulafehérvár körülzárását.[4]
A segesvári csata előtt hadosztályának Nagyszeben felé kellett elterelő támadást végrehajtania, így a csata másnapján, augusztus 1-jén serege Szerdahelyen állt. Itt érte Hasford orosz altábornagy hadosztályának nagy erejű támadása, mely csapatait Szászsebes felé nyomta vissza. Bem augusztus 5-én a Vöröstoronyi-szorosig űzte Hasford hadosztályát és ismételten utasította Steint, hogy csapataival vonuljon Nagyszeben felé. Stein azonban késlekedett és augusztus 6-án a nagycsűri ütközetben Bem csapatai döntő vereséget szenvedtek a váratlanul Nagyszeben előtt megjelenő Lüderstől. Bem csapatainak maradványai Szászsebesnél egyesültek Stein hadosztályával. Augusztus 7-én Bem átadta az így létrejött mintegy hatezer főnyi seregtest parancsnokságát Steinnek és a fővezérség átvételére a Bánságba indult. A visszamaradt csapatok augusztus 12-én Szászsebesnél súlyos vereséget szenvedtek Lüders tábornok hadtestétől, mire Stein Dévára, majd a dévai várban augusztus 14-én bekövetkezett robbanás után Dobrára vonult vissza. Dobrán Bem ismét átvette Steintől a parancsnokságot és Déváig nyomult előre, de be kellett látnia, hogy a megmaradt csapatoktól nem lehet további ellenállást várni, ezért átadta a parancsnokságot Beke József ezredesnek és augusztus 17-én Steinnel együtt Törökországba menekült.[5]
Emigrációban[szerkesztés]
Maximilian Steint október 28-án Vidinben[6] Kossuth Lajos vezérőrnaggyá léptette elő. Egy közeli török-orosz háború reményében több társához hasonlóan áttért a muszlim hitre, és Ferhád pasa néven a török hadsereg tábornoka lett. Gúnyolódó és nyers természete miatt a törökökkel is összeütközésbe került. Meg akarta írni életének törökországi emlékeit, és eközben a török közállapotokat is kritikával illette. A török rendőrség elfogta, és bíróság elé került. Még az ítélet kihirdetése előtt fogságában hirtelen meghalt, valószínűleg megmérgezték.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Stein, Maximilian Baron (BLKÖ)
- ↑ Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Budapest, 2004, ISBN 963-327-367-6, A karlócai ütközet, 59–66. o.
- ↑ Klapka György: Emlékeimből, Sajtó alá rendezte: Katona Tamás. Budapest, 1986, ISBN 963-153-182-1, 558. o. Klapka György jegyzete
- ↑ Csikány Tamás (2002). „Várharcok az 1848/49-es szabadságharcban”. Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények (1). [2014. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1417-7323. (Hozzáférés: 2009. november 21.)
- ↑ Hermann Róbert: A nyári hadjárat (1849. június-augusztus), in: Bona Gábor (szerkesztette): A szabadságharc katonai története, Budapest, 1998 ISBN 963-327-301-3
- ↑ Kossuth a tábornoki kinevezési okiratra Lugos, 1849. augusztus 11. keltezést írt. Klapka György i. m. 583. oldal, Katona Tamás jegyzete
Források[szerkesztés]
- Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848–49, Budapest, 1983, ISBN 963-326-314-X, 297. o.
- Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg vezetői (Rubicon, 1999, 4. szám)
- Supka Géza: 1848 – 1849, Budapest, 1985, ISBN 963-140-317-3
- Révai nagy lexikona XVII. kötet (Sodoma–Tarján). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1925. 137. o.
.svg){kind=small}