Kiss Ernő (altábornagy)
| Kiss Ernő | |
 | |
| Kiss Ernő | |
| Született | 1799. június 13. Temesvár |
| Meghalt | 1849. október 6. (50 évesen) Arad |
| Állampolgársága | osztrák |
| Rendfokozata | honvéd altábornagy |
| Halál oka | lőtt seb |
| Iskolái | Theresianum |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kiss Ernő témájú médiaállományokat. | |
Eleméri és ittebei Kiss Ernő (Temesvár, 1799. június 13. – Arad, 1849. október 6.) honvéd altábornagy,[1] az aradi vértanúk egyike.
Élete[szerkesztés]
Az erdélyi örmény nemesi Kis család leszármazottja (eredeti név: Kisi Ázád, Azat 'Ազատ').[2] [3] Gazdag, örmény eredetű nemesi családban született. Felmenői kereskedők voltak Erzsébetváros (Románia)-ban. Nagyapja Kiss Izsák volt, aki Erdélyben a szász tizedek visszaszerzésével a kincstárnak hasznos szolgálatokat tett, és ezért 1782-ben a maga és örökösei számára, Torontál megyében két uradalmat, amit csak halála után, 1807-ben kapott meg a család. Édesapja eleméri és ittebei Kiss Ágoston, édesanyja Bogdanovics Anna volt, aki korán özvegységre jutván Leuven Ernő tábornokhoz ment feleségül.[4] Kiss Ernőnek két testvére volt: Gergely, aki fiatalon, 1815-ben elhunyt, és Mária, aki Pejachevich István felesége lett. Dédunokája Dániel Ernő (politikus).
Pályája[szerkesztés]
Katonai pályafutását a bécsi Theresianum elvégzése után, 1818-ban a császári hadsereg egy dzsidásezredében kezdte. 1845-ben a 2. (Hannover) huszárezred parancsnoka volt. A későbbi aradi vértanúk közül parancsnoksága alatt szolgált Nagysándor József és Vécsey Károly is. 1848 tavaszán ezredével Nagykikindán állomásozott, így a kezdetektől részt vett a szerb felkelők elleni harcokban. Az ő nevéhez fűződik az első jelentős délvidéki győzelem, a perlaszi szerb tábor bevétele szeptember 2-án.
A pákozdi csata előtt Batthyány Lajos őt kívánta megbízni a magyar fősereg vezetésével, de kinevezésére végül nem került sor, mert a sukorói haditanácson Móga János vállalkozott a horvátok elleni harcra. Kiss Ernő így csak megfigyelőként vett részt a csatában, majd ott volt abban a küldöttségben, amely megkötötte Jellasiccsal a fegyverszünetet. Október 12-én – a honvéd hadseregben elsőként – honvéd vezérőrnaggyá nevezték ki és átvette a bánsági hadtest parancsnokságát.
December 12-én – ismét elsőként – honvéd altábornaggyá nevezték ki, de az 1849. január 2-ai pancsovai ütközet után lemondott és január 9-én átadta a hadtest parancsnokságát Damjanich Jánosnak. Debrecenben az Országos Főhadparancsnokság vezetőjévé nevezték ki. Március 9-én megkapta a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát. A szabadságharc végéig több alkalommal is helyettesítette a hadügyminisztert. A világosi fegyverletétellel került orosz cári, majd osztrák császári fogságba.
Világos után[szerkesztés]
Kiss Ernő halálos ítéletét kötél általi halálról golyó általi halálra módosították, mert császári csapatok ellen harcoló csapatokat nem vezényelt. (Schweidel József is ezzel az indoklással kapott „kegyelmet”) Az első lövés a vállába hatolt, ekkor saját maga vezényelt újra tüzet a tanácstalan kivégzőosztagnak. Ezután a halálos ítéletet közvetlen közelről hajtották rajta végre. A golyó által kivégzettek négyes csoportjában ő volt a harmadik.
A kivégzést követően tisztiszolgája hantolta ki és álnéven eltemette az aradi temetőben. Később Katalinfalván újratemették, itt 16 évig nyugodott. Ezután a családi kriptába vitték át, azóta az eleméri katolikus templomban helyezték örök nyugalomra.
Házassága és leszármazottjai[szerkesztés]
Répceszentgyörgyön 1826. május 16-án feleségül vette a jómódú és tekintélyes zalai és vasi nemesi szentgyörgyi Horváth családnak a sarját, szentgyörgyi Horváth Mária Krisztina Julianna Erzsébet Konstancia (Baja, 1805. július 15.–Pest, 1827. február 7.) kisasszonyt,[5][6] akinek a szülei szentgyörgyi Horváth János Nepomuk (1777–1841), királyi kamarás, királyi táblai ülnök, földbirtokos és borsodi és katymári Latinovits Anna (1783–1862) voltak. Horváth Krisztina és Kiss Ernő frigyéből egyetlenegy leánygyermek született: Kiss Krisztina Izabella, akit egy nappal anyja halála után Pesten, 1827. február 8-án kereszteltek meg.[7]
Kiss Ernő hitvese halála után nem házasodott meg újra; a kivégzésekor még mindig özvegyember volt. Élettársától Turák Annától négy gyermeke született:[8]
- Ernesztin, 7 évesen meghalt,[9]
- Kiss Auguszta (1822-1900 március; a szabadságharc leverése után a temesvári várba zárták, ahol a korona hol létéről akartak tőle többet megtudni. Miután elengedték, még két évig megfigyelés alatt tartották.[10] Férje Dániel János, Torontál vármegye alispánja volt, aki 1888-ban halt meg.[11] Házasságukból született a későbbi kereskedelemügyi miniszter, Dániel Ernő.
- Kiss Róza (1823-1900), aki Bobor György (1819-1879) felesége lett.[12]
- Turati Ernő, aki Olaszországban élt.[13]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Hermann Róbert. „Az 1849-1850. évi kivégzések”. Aetas 2000 (1-2). [2011. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 5.)
- ↑ Kis család
- ↑ Gudenus János József, Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája Budapest, 2000.
- ↑ Nagy Iván:Magyarország családai
- ↑ familysearch.org szentgyörgyi Horváth Krisztina római katolikus keresztelője - Baja. Belvárosi Egyházközség - (boldogfai Farkas Ákos András adattárából)
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Kiss Ernőné szentgyörgyi Horváth Krisztina
- ↑ familysearch.org Kiss Krisztina római katolikus keresztelője
- ↑ Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara. Budapest: Zrínyi. 1983. ISBN 963-326-314-x
- ↑ Erdélyi örmény gyökerek XII. évfolyam 141. szám (2008. november)
- ↑ Vasárnapi Ujság 1900/12
- ↑ Vasárnapi Ujság 1888/23
- ↑ Vasárnapi Ujság 1900/4
- ↑ Archivált másolat. [2004. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon
- Hermann Róbert: Az 1848-1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
- Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg katonai vezetői (Rubicon 1999/4)
- Katona Tamás (szerk.). Az aradi vértanúk. Budapest: Európa (1983). ISBN 963-07-3048-0. Hozzáférés ideje: 2009. október 5.
