Xántus János (etnológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Xántus János
Xántus János VU.jpg
Xántus János portréja a Vasárnapi Ujság 1862. február 9-i számából
Életrajzi adatok
Született 1825. október 5.
Csokonya,
Elhunyt 1894. december 13. (69 évesen)
Budapest,
Nemzetiség magyar
Állampolgárság magyar, amerikai
Házastárs Steden Ilona
Pályafutása
Szakterület természettudomány,
Kutatási terület természettudós, utazó, néprajzkutató
Akadémiai tagság Magyar Tudományos Akadémia levelező 1859-től

Csíktaploczai Xántus János (az Amerikai Egyesült Államokban ismert nevén John Xantus de Vesey; Csokonya, 1825. október 5.Budapest, 1894. december 13.) magyar természettudós, utazó, néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Növény- és állattani kollekciójával jelentősen gazdagította a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét, ő volt a pesti Állatkert és a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának első igazgatója, négy kalandos útikönyv és több mint kétszáz ismeretterjesztő írás szerzője. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Xantus”. Több növény- és állatfaj tudományos neve állít emléket Xántusnak: a őszirózsafélék családjába tartozó Chaenactis xantiana, az állatvilágban a kolibrifélék közül a Hylocharis xantusii, a gekkófélék közül a Phyllodactylus xanti, sőt, a pikkelyes hüllők egyik családjának tudományos neve Xantusiidae.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatal évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Xántus János szülőháza Csokonyavisontán, a róla elnevezett utcában

Xántus a 15. században Erdélybe vándorolt görög család sarjaként született a Somogy vármegyei Csokonyán, háromgyerekes családban. Apja, Xántus Ignác (1788–1849) uradalmi jogtanácsos, majd 1828-tól Somogy vármegye főügyésze, anyja Wunderlich (Szidnay) Terézia (1808 körül – 1877), neje Steden Ilona volt. Az ifjú Xántus tanulmányait szülőfalujában és a győri bencés gimnáziumban, illetve a pécsi ciszterci gimnáziumban[1] végezte, majd ugyanitt tanult jogot. Kaposvárott helyezkedett el mint aljegyző, s ügyvédi vizsgáját 1847-ben Pesten tette le. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharchoz önkéntes nemzetőrként csatlakozott, majd honvéd tüzérként többek között részt vett a pákozdi csatában és huszár főhadnagyként Komárom védelmében is. Egy kitörés közben 1849. február 8-án Érsekújvárnál elfogták. Hadifogolyként a königgrätzi táborba került, ahonnan 1850 júliusában szabadult. Később hazafias nyilatkozatai miatt Prágában ismét elfogták, és a hadbíróság börtönbüntetésre ítélte. Ebből a fogságból sikeresen megszökött, és a felelősségre vonás elől Németországon, Belgiumon és Franciaországon keresztül Londonba emigrált, majd 1852-ben áthajózott az Amerikai Egyesült Államokba.

Xántus János a Napkelet lexikona 1927-es grafikáján

Amerikában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először New Yorkban vállalt alkalmi munkákat (volt matróz, hírlapkihordó, könyvkereskedő, gyógyszerész, boltossegéd, gyógyszerész, zongoratanító, vasúti hivatalnok, mérnök, több nyelv tanára is). 1852-ben a Missouri folyón felhajózott Lexingtonig, és onnan lóháton indult a vadnyugatra, hogy részt vegyen Saint LouisKalifornia vasútvonal (Pacific vasút) nyomvonalának kitűzésében. 1854-ben Kansasban mérnökké léptették elő; először ebben az államban találkozott indiánokkal. Topográfiai felméréseket végzett Indiana államban, majd Texasban (1853). 1853-ban a New Orleans-i egyetemen vállalt oktatói állást. Az ottani magyar közösségben élt, majd 1854-ben ellátogatott az Iowa állambeli, szintén magyarok lakta New Budába. A környező prérit bejárva gyűjtötte be a később a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozott növény- és állatgyűjteményének első darabjait. 1855 szeptemberében a kansasi Fort Riley erődjében vállalt szolgálatot, mint szanitéc őrmester – Vésey Lajos álnéven (innen nevének Nyugaton mindmáig használt változata, a John Xantus de Vesey).

1856 derekán kapta meg első nagyobb, önálló feladatát: az Arkansas folyó forrásvidékének feltérképezését. 1857-ben Washingtonba utazott, és ott a Smithsonian Intézet kaliforniai térképező munkákkal bízta meg. A munka elkezdése előtt még kirándult Oregonba, felhajózott a Columbia folyón, ellátogatott Sacramentóba és Stocktonba, megnézte az aranybányákat. Kaliforniában gyűjtött növényeket és állatokat a környéken, és ezt folytatta azután is, hogy átkerült a Fort Tejon katonai erődbe. 1858-ban hivatalos megbízásból bejárta az azidőtájt alig ismert Kaliforniai-félszigetet, és tovább délnek utazva eljutott La Pazba. A Magyarországra küldött gyűjtemények és beszámolók okán munkásságát egyre inkább elismerték, és ennek jeleként 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.

Xántus sírja a budapesti Kerepesi temetőben

1859 elején sikeresen kérte a katonai szolgálat alóli felmentését, s idejét és energiáját az amerikai prérividék természetrajzi feltérképezésének szentelte. Később a Coastal Survey megbízásából tengeráramlási megfigyeléseket végzett a Kaliforniai-félsziget csúcsánál, a San Lucas-foknál, ami alkalmat teremtett számára ahhoz, hogy a tenger élővilágát is gyűjtse. 1861 augusztusában kilépett a Coastal Survey alkalmazásából, s év végén visszatért Magyarországra, hogy 1862. január 22-én (más források szerint január 27-én) megtarthassa akadémiai székfoglaló előadását Adatok a tenger természettani földrajzához címmel. Az év derekán visszatért Amerikába, ahol előbb a washingtoni Tengerészeti Minisztérium titkára lett, majd elfoglalta az amerikai külügyminiszter által felajánlott állást, s 1864 júniusáig az Egyesült Államok mexikói konzulja volt Manzanillo állomáshellyel. Tisztségét feladva végül teljes természettudományi gyűjteményével Magyarországra költözött.

Újra itthon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hazatérve megromlott egészségi állapota miatt először Ótátrafüredre utazott gyógykezelésre, majd erdélyi körutat tett. Később indítványozta egy természetrajzi könyvtár megszervezését, valamint belgiumi és hollandiai tapasztalataira hivatkozva felvetette egy állami állatkert létrehozásának tervét, s közreműködésével nyílt meg 1866. augusztus 6-án a pesti Állatkert, melynek igazgatói tisztét is betöltötte. 1868-ban tisztségét feladva Kelet-Ázsiába indult egy osztrák–magyar expedícióval. Először Ceylonban, Sziámban, Kínában és Japánban végeztek gyűjtéseket, majd miután Xántus a kutatóút vezetőivel összekülönbözött azon, hogy a gyűjtött anyag a bécsi vagy a pesti múzeumba kerüljön-e, 1869-ben különvált az expedíciótól. Celebesz, Borneó és Jáva szigetén hatalmas állattani anyagot gyűjtött (ennek legnevezetesebb darabja egy preparált orangután volt), valamint 2500 darabos, párját ritkító borneói etnológiai gyűjteményéből alapították meg a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának, a későbbi Néprajzi Múzeumnak az alapjait.

1870 novemberében hazatért és gyűjteménye feldolgozásába kezdett. 1872. március 5-én a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának első őrévé (tkp. igazgatójává) nevezték ki. Ugyanebben az évben Rómer Flórissal összeállították a bécsi világkiállításon szereplő első magyar néprajzi gyűjteményt. 1872-ben részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában, amelynek 1890-ben alelnöke lett.

1894 tavaszán súlyos tüdőgyulladáson esett át, s az Adriai-tenger partjára ment gyógyulni, de hamarosan elborult elmével került haza, s meghalt. Sírja a Kerepesi temetőben található.


Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Xántus János szobra a róla elnevezett budapesti idegenforgalmi szakközépiskolánál
  • Xantus János levelei Éjszakamerikából, közli Prépost István, Pest, Lauffer és Stolp, 1858.
  • A természet kalendáriuma 1858.
  • Descriptions of supposed new species of birds, from cape St. Lucas, Lower California, Notes on a collection of birds, made … at cape St. Lucas, Philadelphia, k.n., 1859.
  • Utazás Kalifornia déli részeiben, Pest, Lauffer és Stolp, 1860.
  • Utasítás természetrajzi tárgyak gyűjtésére, elkészítésére, megtartására és tovaszállítására, Pest, Természettudományi Társulat, 1862.
  • A közoktatási miniszter megbízásából gyűjtött s a Magyar Nemzeti Múzeumban ideiglenesen kiállított népismei tárgyak leíró sorozata 1871.
  • Vezető a magyar nemzeti múzeum népismei gyűjteményében, Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 18742. kiad..
  • A természettudományok általános haladása, Budapest, Franklin, 1874.
  • Néhány hét Ceylon szigetén, Budapest, Franklin, 1877.
  • Természeti földrajz. Segédkönyv a középiskolák számára s a nagy közönség használatára. Geikie, Gorove, Agassir, Burke és Norton rendszere s előadási modora szerint szabadon dolgozva, Budapest, Lampel, 1878.
  • Uti-emlékeim Singapoore és vidékéről, Győr, Sauerwein, 1879.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Pallas nagy lexikona
  • László-Bencsik Sándor, Nagy magyarok idegenben, Budapest, Móra, 1971, 56–62.
  • Göcsei Imre, Az ismeretlen vándorai, Fejezetek a föld felfedezésének történetéből, Budapest, Tankönyvkiadó, 1990.
  • Madden, Henry M. Xántus: Hungarian naturalist in the pioneer West (1949) 
  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 877–878. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Németh Imre, A Bíbor-tenger partján Xántus János életregénye Móra Könyvkiadó, 1961.
  • Új magyar lexikon VI. (S–Z). Szerk. Berei Andor et al. Budapest: Akadémiai. 1962.
  • Magyar nagylexikon' XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 729. o. ISBN 9639257192  
  • Kéz Andor: Felfedezők Lexikona. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, az 1938-as kiadás alapján. ISBN 978 963 9778 91 7

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Xántus János (etnológus) témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]