Kiss Pál (katona)

Kiss Pál honvéd tábornok

Kiss Pál (Bihardiószeg,1809. – Tiszafüred, 1867. május 27.) honvéd tábornok.

Élete

Görögkeleti vallású, macedoromán származású, nemesi családban született. Apja, a görög kereskedő Kiss Pál, anyja Bimbó-Lázár Anna volt. A család 1795-ben kapott nemesi címet. Kiss Pál a debreceni kollégiumban tanult. 1828-ban katonai pályára lépett és 1848. júliusának közepétől a délvidéki harcok résztvevője volt. Katonai karrierje nagyon gyorsan emelkedik felfelé. 1848 szeptemberében őrnaggyá, decemberben alezredessé, 1849. tavaszán ezredessé, majd 1849 nyarán tábornokká léptetik elő.

A péterváradi vár

„	Felkérem tisztelt Kormányzó urat, miszerint Kiss Pál péterváradi várparancsnok és Kmety György ezredes urakat, csatatéren tanúsított érdemeik méltánylatául tábornokokká kinevezni, s ide mellékelt okleveleiket magas aláírásával megerősíteni méltóztassék.	”
– Görgei levele Kossuth Lajoshoz Kiss Pál és Kmety György tábornoki kinevezéséről 1849. június 19/26

1849. június 5-én Vukovics Sebő miniszter javaslatára Kiss Pál honvéd tábornok megkapta a péterváradi erőd parancsnokságát. Az esemény hatására kisebb összetűzésbe került a várat felszabadító Perczel Mórral, mert Perczel magának akarta ezt a tisztséget. A péterváradi őrség mindvégig kitartott a szabadságharc ügye mellett, csupán szeptember 7-én, tehát hetekkel a világosi fegyverletétel után nyitották meg a kapukat az osztrákok előtt, miután tájékozódott küldöttségük a helyzetről, s megkapták Görgey megadást javasló levelét. A megadási feltételekről hosszas vita folyt. Kossuth által a várba hadmérnöki főnökké kinevezett Hollán Ernő ezredes kedvező feltételek kicsikarása mellett kardoskodott, azzal érvelve, hogy a jól felszerelt várnak jók a tárgyalási esélyei. A tárgyalások során elérte, hogy a majdani komáromi kapitulációs feltételeket rájuk is terjesszék ki. A vár védői szóbeli ígéretet kaptak a teljes körű kegyelemre, s hogy a komáromihoz hasonló feltételekre számíthatnak. Végül Kiss Pál parancsnokságával a vár 1849. szeptember 7-én, feltétel nélkül kapitulált.
A honvédség IX. hadteste azaz 5800 főnyi katonaság tette le a fegyvert, 200 tábori és várágyú került a császáriak kezébe. A legénység még aznap, vagy az elkövetkezendő napokban elvonulhatott. Kiss Pált és a péterváradi kapituláns tisztek egy részét (180 fő) november 7-éig fogva tartották. Pétervárad a szabadságharc utolsó előtti harcoló csapata volt Komárom erődjének eleste előtt.

A vár eleste után Kiss Pált továbbra is fogva tartották, mivel a megtorlást vezénylő Haynau a várparancsnokokat a legsúlyosabb büntetés kiszabásával akarta büntetni. Kiss Pált a péterváradi rendkívüli haditörvényszék elé állították, mely 1849. december 15-én kimondta a halálos ítéletet. Ferenc József császár azonban december 3-án meghozta rendkívüli kegyelmi rendeletét, amely megérkezett a péterváradi hadbíróságra is és ezért Kiss Pál nem jutott a vértanú ezrek sorsára és életben maradt. A 42 magyar tábornok közül 27 került az osztrák-orosz szövetségesek kezére. Közülük Görgei Artúr és Klapka György kerülte el a hadbírósági eljárást. A honvéd tábornok a szabadságharcot követően gazdálkodóként élt tiszafüredi birtokán.

Források

• Kiss pál portréi
• Tiszafüredi Kiss Pál Múzeum

Külső hivatkozások

• Dr. Csikány Tamás: Várharcok az 1848/49-es magyar szabadságharcban
• Bárány István: A szabadságharc tábornoki karának személyi adatai
• az asszimiláció első jelei
• Különfélék A Debreczenben székelő minisztérium határozata arról, hogy Bem altábornagy a feldunai hadsereg támogatására rendeltetett, de ennek eleget tenni vonakodott, Erdélybe visszamenni kívánkozott s hogy a minisztérium Vukovics Sebők igazságügyminisztert küldötte hozzá, hogy a rendelet végrehajtására bírja, vagy — ha nem engedelmeskedik — menjen vissza Erdélybe sereg nélkül, vagy hagyja el a magyar haza szolgálatát s helyette a tábornokká kinevezendő Kiss Pál ezredes hajtsa végre a kívánt hadműködést.