Bezerédj István
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Bezerédj István (Szerdahely, 1796. november 28. – Hidja-puszta (Szedres mellett), 1865. március 6..) reformkori politikus, kiváló szónok.
Iskoláit Pozsonyban és Sopronban végezte, majd Tolna megyébe költözött. Itt már fiatalon, 1823-tól aktívan bekapcsolódott a megyei közéletbe. Legfőképpen az alkotmány helyreállítása, az országgyűlés összehívása mellett érvelt. Az 1830-as és az 1832–36 közötti országgyűléseken Tolna megye képviselőjeként vett részt. Az utóbbin tűnt fel kiváló szónokként, amikor az úrbér kérdésének tárgyalásánál ő küzdött legerőteljesebben az adózó nép terheinek könnyítése érdekében.
Az 1839–40-es országgyűlésen csak egy ideig volt követ, azután ellenzéke elérte visszahívását. Humanitárius elveket vallott, ellenezte a halálbüntetést, és ezt igyekezett a büntető törvénykönyvet kidolgozó bizottságban is érvényesíteni, melynek tagja volt.
Kiváló szónok volt, de tetteivel is alátámasztotta elveit, többek között az ország első óvodáját is ő alapította Hidján, előmozdította a selyemhernyó-tenyésztést, és megkönnyítette jobbágyainak a megváltást.
Amikor az 1844-es országgyűlésen a közteherviselés ügye hosszas vita után megbukott, a következő megyegyűlésen adózásra kötelezte saját magát. Ezt az eljárását Széchenyi a „pisztoly idő előtti elsütésének” nevezte. Tagja volt még az 1848-as országgyűlésnek is; Debrecenben a békepárthoz tartozott.
[szerkesztés] Forrás
- Pallas Nagy Lexikona
