Bezerédj István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bezerédj István
Bezerédj István szobra Szekszárdon

Bezerédj István, bezerédi (Szerdahely, 1796. október 28. – Hidja-puszta (Szedres mellett), 1856. március 6.) reformkori politikus, kiváló szónok.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Id. bezerédi Bezerédj István (1771–?) és Nagy Erzse gyermekeként született 1796. október 28-én délelőtt fél 11-kor, keresztszülei apai nagyszülei, Nagy Sándor és Gindly Sophia voltak.[1] Iskoláit Pozsonyban és Sopronban végezte, majd Tolna megyébe költözött. Itt már fiatalon, 1823-tól aktívan bekapcsolódott a megyei közéletbe, Csapó Dániellel a liberális ellenzék szervezője lett. Legfőképpen az alkotmány helyreállítása, az országgyűlés összehívása mellett érvelt. Az 1830-as és az 1832–36 közötti országgyűléseken Tolna megye képviselőjeként vett részt. Az utóbbin tűnt fel kiváló szónokként, amikor az úrbér kérdésének tárgyalásánál ő küzdött legerőteljesebben az adózó nép terheinek könnyítése érdekében.

Az 1839–40-es országgyűlésen csak egy ideig volt követ, azután ellenzéke elérte visszahívását. Mégis, amikor az országgyűlés egy büntető törvényjavaslat kidolgozására országos választmányt küldött ki, annak ellenére, hogy nem volt követ, tagul választották. Humanitárius elveket vallott, ellenezte a halálbüntetést, és ezt igyekezett a büntető törvénykönyvet kidolgozó bizottságban is érvényesíteni, melynek tagja volt. Az 1843-44. évi országgyűlésen ismét Tolna megyét képviselte; erélyesen küzdött a halálbüntetés eltörlése és a közteherviselés mellett.

Kiváló szónok volt, "magyar Démoszthenésznek" nevezték. Tetteivel is alátámasztotta elveit. 1836-ban Brunszvik Terézzel, Kossuth Lajossal és Szentkirályi Móriccal megalapította a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban terjesztő Egyesületet. Az ország első óvodáját saját költségén ő alapította Hidján, felesége, Bezerédj Amália vezetése alatt. A selyemhernyó-tenyésztés emelésére az 1830-as évek elején szederegyletet alapított, s megkezdte a selyemfonal-előállítást. Az első nemes földesúr, aki 1836 után jobbágyaival örökváltsági szerződést kötött, s megkönnyítette jobbágyainak a megváltakozást. Amikor az 1844-es országgyűlésen a közteherviselés ügye hosszas vita után megbukott, a következő megyegyűlésen adózásra kötelezte saját magát. Ezt az eljárását Széchenyi a „pisztoly idő előtti elsütésének” nevezte. Tagja volt még az 1848-as országgyűlésnek is; Debrecenben a békepárthoz tartozott.

1850. augusztus 5-én kötél általi halálra, s vagyona elkobzására itélték, de kegyelmet nyert, birtokára száműzték.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Követ jelentése Tolna vármegyének az 1836. eszt. júl. 5-én tartott közgyűlési jegyzőkönyvéből (Pest, 1836).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bezerédj István témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]