Démoszthenész

Démoszthenész
Démoszthenész (Louvre, Párizs, Franciaország)
Született	i. e. 384
Elhunyt	i. e. 322
Nemzetisége	görög
Foglalkozása	szónok, politikus
Fontosabb munkái	Philipposz elleni beszédek

Démoszthenész (Kr. e. 384-322) athéni politikus, szónok, II. Philipposz makedón király és Nagy Sándor ellenfele. Az elsők között ismerte fel Makedónia hatalmának félelmetes növekedését. Szenvedélyes beszédeinek nagy szerepe volt abban, hogy Athén szembeszállt Makedóniával.

Élete

Módos athéni családból származott, de atyja halála után csak szónoki tehetsége révén védhette meg vagyonát. Ehhez le kellett győznie beszédhibáját - és ebből fakadó - gátlásait. Kíméletlen önfegyelemmel csiszolta beszédkészségét: szájába kavicsokat vett, közben pedig beszédszövegeket szavalt. Többek között Iszaiosznál, az örökösödési ügyek szakértőjénél tanult.

Pályája

A politikai életbe a 350-es évek közepétől kapcsolódott be az ún. háromesztendős háborúban elszenvedett athéni vereség idején. Kezdetben a békepárti Eubulosz híve, később azonban felismerte, hogy nagyobb veszélyt jelenthet a terjeszkedő Makedónia. Első, II. Philipposz, illetőleg a makedónok elleni híres lázító beszédét, filippikáját 351-ben mondta el. Jóllehet, Démoszthenész féltette a poliszok függetlenségét és a görög kultúrát a makedónoktól, 346-ban mégis - állítása szerint taktikai megfontolásból - a békekötés mellett lépett fel. 344-től azonban szemben állt a makedónbarát párttal és annak vezetőjével, Iszokratésszal.

340-ben és 339-ben az athéni nép mindezért aranykoszorúval jutalmazta. 338-ban Thébai-jal szövetségben kitört a háború Makedónia ellen. A khairóneiai csatában - melyben maga is részt vett - azonban vereséget szenvedtek.

323-ban, Nagy Sándor halála után újra a függetlenségi mozgalmak élére állt, de a vereség után Démoszthenész újra menekülésre kényszerült, Kalaureia szigetén Poszeidón templomában méreggel vetett véget életének.

Művei

• Olünthoszi beszédek
• Philipposz elleni beszédek
• A hűtlen követség ügyében

Forrás

• Falus, Róbert. Az antik világ irodalmai. Budapest: Gondolat (1980)  pp. 303-305.
• Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 469-470. o. ISBN 963-85773-2-0