Naukratiszi Athénaiosz
| Naukratiszi Athénaiosz | |
| Élete | |
| Született | 170 Naukratisz, Egyiptom |
| Elhunyt | 223 (52-53 évesen) |
| Nemzetiség | görög |
| Pályafutása | |
| Fontosabb művei | Deipno-szophisztai |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Naukratiszi Athénaiosz témájú médiaállományokat. | |
Naukratiszi Athenaiosz (ógörögül: Ἀθήναιος Nαυκράτιος, Athénaiosz Naukrátiosz, latinul: Athenaeus Naucratita), (Naukratisz, 170 körül – ?, 223 után) ókori görög nyelvész és szónoklattantanár, polihisztori műveltségű tudós.
Athenaiosz feltehetően az egyiptomi Naukratiszban született Marcus Aurelius uralkodása idején. Felnőttkorában nyelvészet- és szónoklattantanárként működött Alexandriában és Rómában. Ismerte az alexandriai könyvtárat,[1] és Deipno-szophisztai (latin címén Dipnosophistae, „A Bölcsek lakomája”,[2] szó szerint „ebédlő szofisták”, azaz akik ebéd közben tudományos dolgokról beszélgetnek) című iratában azokat a dolgokat meséli el Timokratész nevű barátjának, amelyekről a fiktív előkelő római Larensis házában összegyűlt vegyes asztaltársaság beszélgetett.[2] A 29 fős[2][3] lakomán jelen vannak jogtudósok, költők, nyelvészek, filozófusok, szónokok, orvosok, és zenészek, és a beszélgetések is mindenféle témakört körbejárnak. A mű számos részletet tartalmaz az ókori görög társas- és irodalmi életről, művészetről; sok töredéket az úgynevezett újkomédia szerzőinek alkotásaiból,[3] és rendkívül jelentős azért is, mert a szerző legalább 700 ókori írót említ meg benne,[1][4] akik neve máshol nem maradt fenn,[4] 2700 költemény és prózai mű címét idézi, és – állítása szerint – 800-nál több alexandriai kori vígjáték kivonatát készítette el.[1] A 15 könyvre terjedő műből csak az első kettő maradt fenn eredeti alakjában, a többiből egy 11. századi kivonat ismert.[1] Művének forrásai saját kutatásai mellett Didümosz Khalkenterosz, Tryphon, Pamphilus, Phavorinus, és Dioszkoridész voltak.[5] A művet enciklopédiaként használta a nagy bizánci tudós, Thesszalonikéi Eusztathiosz is (12. század), aki Homérosz-kommentárjaiban mintegy kétezerszer (!) idézett belőle.
Athenaiosz írt más műveket is, így a Peri tón en Szuria baszileuszantónt és egy értekezést a Thratta nevű tengeri halról. E két írása nem maradt fenn.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Csányi Ferenc: A görög irodalom története, Stein János bizománya, Kolozsvár, 1866 (elektronikus elérhetőség)
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.
- R. C. Jebb: A görög irodalom története, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R. T., Budapest, 1894
- Schill Salamon: A régi görög irodalom története, Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda, Budapest, 1903
- (szerk.) Szepessy Tibor – Kapitánffy István: Bevezetés az ógörög irodalom történetébe, ELTE Eötvös József Kollégium, Budapest, 2013, ISBN 978-615-5371-08-0, 276 p (elektronikus elérés: [1])
