Anna Komnéné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Anna Komnéné (görög betűkkel: Άννα Κομνηνή, 1083 – 1148 után) I. Alexiosz Komnénosz bizánci császár és Dukasz Eiréné császárnő leánya, bizánci történetíró. Fő műve az Alexiasz.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bíborban született: azaz apja már császár volt, mikor megszületett. Ennek megfelelően anyja a császárnék számára kirendelt Bíborszobában (Porphürea) hozta világra. Ő volt Alexiosz elsőszülött gyermeke, és öccse Joannész megszületéséig a trón várományosa is. Feleségül ment Niképhorosz Brüennioszhoz, akivel 1118-ban, apja halála után megpróbálta megszerezni a császári hatalmat öccsével, Jóannésszel szemben. Ennek sikertelensége és férje halála után kolostorba zárták. Itt írta meg történelmi munkáját, mellyel folytatta a férje által elkezdett, és az 1070-1079 közötti évek eseményeit elbeszélő alkotást.

Alexiasz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelemszemlélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az I. keresztes háború történetéhez nélkülözhetetlen forrás. Jórészt a saját emlékei alapján ír, ezért a műve nemcsak a történelmi művek közé, hanem a memoár-irodalomba is besorolható. Jórészt apja személye és cselekedetei állnak a középpontban:

Ennek tudatában én, Anna, Alexiosz és Eiréné császárok lánya, a bíbor sarja és gyermeke … - el akarom mondani e művemben atyám tetteit, melyeket a jogar birtokában hajtott végre, s amelyeket a koronázás előtt cselekedett más császárok szolgálatában, mert nem szabad ezeket némaságra kárhoztatni, az idő folyama nem sodorhatja őket a feledés tengerébe.
– Prologosz

Idealizálja atyját, egy helyen egyenesen a 13. apostolnak nevezi őt.

Atyám – ahogy erről a tények tanúskodnak – tudott uralkodni és a szükséges mértékben engedelmeskedni is az uralkodóknak.
– Prologosz

Azonban a túlzott idealizálás, a dícsőítő szónoklat- (panégürikosz) írás vádját elkerülendő hangsúlyozza, hogy a történetírás éthosza szerint jár el. Azaz elfeledkezik a rokonok iránti szeretetről és a politikai ellenfelekkel szembeni gyűlöletről és kész arra, hogy a cselekedeteik nagysága alapján bírálja rokonait, és dicsérje ellenfeleit.

Kifejezetten ellenszenvvel viseltetik a normann lovagokkal szemben, nem bízik a római katolikus egyházban, kifejezetten meg is veti a latin kereszténységet. Véleménye szerint a keresztesek nagy veszélyt jelentenek Bizánc számára.

(Alexios császár) még ki sem pihenhette magát (az előző háború fáradalmai után), máris meghallotta azt a szájról szájra járó hírt, hogy végtelen nagy frank seregek közelednek. Félelemmel várta érkezésüket, mivel tapasztalatból[530] ismerte indulatuk féktelenségét, lelkületük állhatatlanságát, befolyásolható voltát és egyéb tulajdonságaikat, amelyek a kelták[531] természetének minden dologban sajátjai vagy kísérő jelenségei. Tudta azt is, hogy mivel kincsekre áhítoznak, egy-egy éppen előadódó ok miatt mindig könnyen felrúgják szerződéseiket. Hiszen egyre csak ezt a híresztelést hallotta róluk, és ez nagyon is igazat mondott. A császár nem hagyta el magát, hanem alaposan nekikészülődött, hogy szükség esetén készen legyen a hadba vonulásra. S valóban, a tények még nagyobb arányúaknak és félelmetesebbeknek mutatkoztak, mint amilyenek a hír szárnyán szálló mendemondák voltak.
– A bizánci irodalom kistükre 178-179.

Műve jó példája az ún. „komnénoszi reneszánsz” nevű jelenségnek – azaz az ókori athéni művek által képviselt stíluseszmény és kifejezésmód újbóli használatba vételének. Számos helyen hivatkozik ókori szerzőkre, és veszi át azok fordulatait. Stílusa ezért atticizáló, számos helyen bocsánatot kér, ha egyes dolgokat nem eredeti ókori néven nevez.

Tartalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mű 15 könyből áll, és az 1069 és 1118 közötti évek eseményeit meséli el. Érdekesség, hogy a mű egy részét az egyébként regényeiről híres Passuth László fordította le magyarra. A magyarul eddig megjelent szöveget a fordító az egyes könyvek tartalma alapján az alábbi elnevezésű részekre osztotta:

  • Alexiosz
  • Alexiosz mint Nagydomesztikosz
  • A Komnénoszok forradalma
  • A Bizánci Birodalom Alexiosz trónrajutásakor
  • Háború a normannokkal

Szemelvényeket közöl Simon Róbert (szerk.): A bizánci irodalom kistükre című mű is.

Magyar vonatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szent László leánya, Piroska Anna Komnéné öccsének volt a felesége, és elképzelhető, hogy ő is részt vett Joannész oldalán a trónért való küzdelemben.
  • Passuth László feldolgozta az egyik regényében Anna Komnéné életét.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Komnena Anna: Alexiasz. Budapest: Officina Nyomda és Kiadóvállalat. 1943  
  • Simon Róbert (szerk.): A bizánci irodalom kistükre. Budapest: Európa Kiadó. 1974 ISBN 9630703459  

Szépirodalmi feldolgozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Passuth László: A bíborbanszületett. Budapest: Athenaeum 2000 Kiadó. 2005 ISBN 9639615072