Athéni Ariszteidész

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Athéni Ariszteidész

Ariszteidész (görög betűkkel Ἀριστείδης, Athén, 2. század): filozófus, a legelső apologéta.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

138 és 147 között Hadrianus és Antoninus Pius császároknak címzett Apológia című görög nyelvű művét kaiszareiai Euszebiosz még ismerte, utána nyoma veszett. Csupán 1878-ban került elő egy-két fejezetet tartalmazó töredéke. 1889-ben fedezte föl szír fordításának kéziratát J. R. Harris.

Ariszteidész 17 fejezetben tárgyalta az egyistenhit tételét, hogy Isten a világ teremtője és gondviselője. Vallási szempontból négy csoportra osztotta az emberiséget:

  1. bírálta a barbárok (kháldeusok, egyiptomiak) sokistenhitét és fetisizmusát,
  2. a görögök mítoszait,
  3. a zsidók ritualizmusát,
  4. kifejtette a keresztények istenismeretét, amelynek szerinte megfelel emelkedett erkölcsiségük.

Több ponton rokonságot mutat a Diognétoszhoz írt levéllel, így többen a levél szerzőjének őt tekintik.[1]

A Damaszkuszi Szent Jánosnak tulajdonított Barlaam és Jozafát című regény 26-27. fejezete Ariszteidész Apológiájának szabad átdolgozása lehet

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiadása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Harris, J. R. - Robinson, J. A.: Texts and Studies 1,1. Cambridge, 1893.

Magyar nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Apológia. (ÓÍ VIII:15. Ford. gör-ből Vanyó László, szírből Fodor György.)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 457. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]