Athéni Ariszteidész

Ariszteidész (görög betűkkel Ἀριστείδης, Athén, 2. század): filozófus, a legelső apologéta.

Munkássága

138 és 147 között Hadrianus és Antoninus Pius császároknak címzett Apológia című görög nyelvű művét kaiszareiai Euszebiosz még ismerte, utána nyoma veszett. Csupán 1878-ban került elő egy-két fejezetet tartalmazó töredéke. 1889-ben fedezte föl szír fordításának kéziratát J. R. Harris.

Ariszteidész 17 fejezetben tárgyalta az egyistenhit tételét, hogy Isten a világ teremtője és gondviselője. Vallási szempontból négy csoportra osztotta az emberiséget:

1. bírálta a barbárok (kháldeusok, egyiptomiak) sokistenhitét és fetisizmusát,
2. a görögök mítoszait,
3. a zsidók ritualizmusát,
4. kifejtette a keresztények istenismeretét, amelynek szerinte megfelel emelkedett erkölcsiségük.

Több ponton rokonságot mutat a Diognétoszhoz írt levéllel, így többen a levél szerzőjének őt tekintik.

A Damaszkuszi Szent Jánosnak tulajdonított Barlaam és Jozafát című regény 26-27. fejezete Ariszteidész Apológiájának szabad átdolgozása lehet

Művei

Kiadása

• Harris, J. R. - Robinson, J. A.: Texts and Studies 1,1. Cambridge, 1893.

Magyarul

• Apológia. (ÓÍ VIII:15. Ford. gör-ből Vanyó László, szírből Fodor György.)

Források

• Vanyó László: Az ókeresztény egyház és irodalma. Második kiadás. Szent István Társulat, Budapest, 1988. pp. 238-239. (Ókeresztény írók I.) ISBN 963 360 355 2 (I)
• Magyar Katolikus Lexikon