Rodoszi Poszeidóniosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Poszeidóniosz
Posidonio, replica augustea (23 ac.-14 dc ca) da originale del 100-50 ac. ca. 6142.JPG
Született i. e. 135
Apameia
Elhunyt i. e. 51 (84 évesen)
Rodosz vagy Róma
Iskola/Irányzat sztoikus
Érdeklődés polihisztor
Rájuk hatott: Cicero, ifjabb Seneca
Hatottak rá Panaitiosz, Platón
Fontosabb nézetei szümpatheia elve, a lélek halhatatlansága, végzet, ekpüroszisz

Rodoszi Poszeidóniosz vagy apameiai Poszeidóniosz (ógörögül: Ποσειδώνιος ὁ Ἀπαμεύς, Ποσειδώνιος ὁ Ῥόδιος) i. e. 135-ben a szíriai Apameiában született, Rodosz szigetén vált elismert filozófussá, végül Rodoszon vagy Rómában halt meg i. e. 51-ben. Sztoikus filozófus, történetíró, csillagász, földrajztudós és politikus, korának legismertebb polihisztora. Műveiből csak töredékek maradtak fenn egyes kivonatoló szerzőktől, illetve idézetekben.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Athénben a sztoikus Panaitioszt hallgatta, majd végigutazta Itáliát, Hispániát, Ibériát és Galliát. Ennek hatására írt egy földrajzi és egy meteorológiai tárgyú munkát. I. e. 109-ben meghalt az athéni Panaitosz, ettől kezdve a teljes sztoikus iskola legbefolyásosabb képviselője, az irányzat első számú tekintélye. Körútja után, körülbelül i. e. 95-ben Rodoszon telepedett le, ahol iskolát alapított. Itt írta meg híres „Isztoriai” című, ötvenkét könyvre terjedő történeti munkáját, amelyet Sztrabón is említ (XIV.2.13). Ezt i. e. 82 körül fejezhette be, mivel addig tekinti át a történelmet. Sztrabón egyenesen a kor „legnagyobb tudományú bölcselőjeként” tekint rá (XVI.2.10), miután nüszai Arisztodémosz bemutatta egymásnak őket. Ugyanakkor – mivel Poszeidóniosz kerülte a végleteket, és a sztoikus filozófiát közelíteni próbálta a peripatetikusok felé – Sztrabón enyhén el is ítélte őt.

Rodoszon aktívan politizált, egy ciklusra elnyerte a prütanisz címet is. I. e. 87-86-ban mint Rodosz nagykövete hosszabb ideig Rómában tartózkodott, ekkor Caius Marius volt a tárgyalópartnere. Előadásait i. e. 78-tól Cicero is látogatta, sőt még Pompeius is felkereste i. e. 67-ben és i. e. 62-ben. Ciceróra nagy hatással volt, több művében említi őt. Az egyikben egy szerkezetről ír, melyet Poszeidóniosz készített (Cic. De Natura Deorum II.88). Ezt a szerkezetet ma többen azonosítják az antiküthérai szerkezettel, vagy legalábbis ahhoz hasonlónak gondolják.

Fontosabb művei:

  • Isztoriai, 52 könyvből álló történeti munka, i. e. 143i. e. 82 közötti időszakról. Lényeges eleme, hogy sztoikus alapállása miatt a tárgy érzelmi vonatkozásaitól mentesen, semleges nézőpontból tárgyalja a történelmet.
  • Peri ókeanou, eratoszthenészi munka, a föld kerületének számítása a Canopus csillag magasságának mérésével. Megfigyelte az árapály-jelenséget, és Pütheasszal egyet értett a Hold járása és az árapály közötti kapcsolatról. Természetesen nem a gravitáció volt a magyarázat, hanem az, hogy a Hold a levegő és a tűz keveréke, a Hold így forrósága miatt duzzasztja meg a vizet, de nem elég meleg a tenger elpárologtatásához.

A többi munkájából csak kivonatok maradtak fenn, így például Gémiosz csillagásznál.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rodoszi Poszeidóniosz témájú médiaállományokat.
  • Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1904.  
  • Sztrabón: Geógraphika, Gondolat Kiadó, Budapest, 1977. Földi József fordítása, Balázs János előszava, 25–26. old. ISBN 963-280-533-X
  • szerk.: J. P. Francev: Világtörténet tíz kötetben, I. kötet. Kossuth K. (1967) , pp. 344.
  • Breisach, Ernst: Historiográfia, Osiris Kiadó, 2004. pp.67. ISBN 963-389-495-6