Appianosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Appianos (Kr. u. 1-2. század) görög történetíró.

Alexandriában közigazgatási hivatalt viselt, majd Hadrianus császár uralkodása alatt Rómába utazott, s ott közel harminc éven át császári hivatalnok volt.

Fő műve a „Rhómaika” (Római történelem), melyet már öregkorában, 160 körül írt. A 24 könyvre osztott mű a római történelmet a birodalom egyes területeinek történetére tagolva tárgyalja, minden meghódított terület történelmét összefüggően tekint át, s az egyes területeket a hódítás menete szerint veszi sorra. Azokat az eseményeket viszont, amelyek birodalom egészét mozgatták meg, területi tagolás nélkül, belső összefüggései szerint mutatja meg. Ez merész szakítás volt a korábbi annales-szerkezetű történelmi hagyománnyal, s feltételezte az egyes területek igen alapos ismeretét.

A műből teljes egészében fennmaradt a 6. és a 7. könyv, a 8. könyv legnagyobb része, a 9. könyv második része, a 11–17. könyvek, teljesen elveszett a 10. éa a 18–24. könyvek. A többiből kisebb-nagyobb töredékeket ismerünk.

A korábbi történetírók közül Appianosz feltehetőleg ismerte és felhasználta Poszeidónoszt, Sallustiust, Asinius Polliót és Liviust. Közvetlen forrása volt Timagenész, Sztrabón, Juba, idősebb Seneca és Cremutius Cordus.

[szerkesztés] Források

• Ókori Lexikon I–VI. kötet, szerk. Pecz Vilmos, Franklin Társulat, Budapest 1904.