Hahn István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hahn István
Született 1913. március 28.
Budapest
Elhunyt 1984. július 26. (71 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar magyar
Foglalkozása ókortudós
vallástörténész
egyetemi tanár

Hahn István (Budapest, 1913. március 28. – Budapest, 1984. július 26.) ókortörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja (1982).

Életpályája, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapesten 1935-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen latin-görög-történelem szakos középiskolai tanári és bölcsészdoktori oklevelet, 1937-ben az Országos Rabbiképző Intézetben rabbioklevelet szerzett. 1953-ban a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem esti tagozatán elvégezte az orosz szakot. 1937-től 1942-ig a Pesti Izraelita Hitközség oktatási osztályán beosztott tanár. 1942-től az Országos Rabbiképző Intézet Gimnáziumának tanára, 1948-tól a budapesti VIII. ker. Állami Goldziher Ignác Gimnázium megbízott igazgatója. 1949-1951-ig a VIII. kerületi Állami Fazekas Gimnázium igazgatóhelyettese. 1951-től a Zalka Máté Szakérettségis Kollégium tanára. 1952-55-ben a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola adjunktusa, majd docense. 1955-57-ben az Egri Pedagógiai Főiskola Történelem Tanszékének vezetője.

1957-től a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem görög-római történeti tanszékén adjunktus, 1959-től docens, 1963-tól tanszékvezető egyetemi tanár 1983. évi nyugdíjazásáig.[1] Ezzel egy időben 1959-1962-ig félállásban vezette a szegedi JATE Ókori Történeti Tanszékét és oktatta az ókori Kelet, Hellasz és a Római Birodalom történetét. Szoros szakmai kapcsolatot tartott Horváth István Károllyal, aki mint a szegedi JATE Klasszika-Filológiai Tanszékének adjunktusa görög-római irodalmat oktatott. Feltehetően a vallási néprajz tárgyában Bálint Sándorral is voltak szakmai megbeszélései. Hahn 1958-ban a történelemtudomány kandidátusa, 1962-ben doktora lett. Docensi kinevezést 1959. szeptember 1-jén, egyetemi tanári kinevezést 1962. február 1-jén kapott. 1979-ben választották be a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1982-ben rendes tagjai sorába.

Az ókori Kelet és görög-római történelem és vallástörténet számos területével, köztük az ókori városi kultúra, azaz poliszok, az ókori hadtudomány, a mükénéi és a homéroszi kor, az athéni demokrácia, azaz Periklész kora, a görög és római mitológiával is foglalkozott. Bemutatta az ókori birodalmakat a születésüktől a bukásukig, ehhez szívesen idézett ókori történetírókat, a görög Hérodotoszt és Thuküdidész-t, vagy a római Appianosz-t, a klasszikus ókortörténet számos vonatkozásban került általa új megvilágításba. Kutatói és oktatói portréjának fő jellemzői: széles körű nyelvismeret (huszonhat nyelven olvasott, és ezek közül sok nyelven írt és beszélt is[2]), kiváló memória, lényegkidomborító képesség, szemléletes előadásmód és nagy munkabírás.[3] A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Róma, Diana istennő temploma

Főbb munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A világteremtés az iszlám legendáiban (Bp., 1935);
  • A felavatott ifjú könyve (Fisch Adolffal, Bp., 1938);
  • Zsidó ünnepek és népszokások (Bp., 1940, 1995, 1997, 2004);
  • A fény ünnepe (Chanukka) (Bp., 1941);
  • A zsidó nép története a babiloni fogságtól napjainkig (Bp., 1947, 1995, 1996, 1998, 2004);
  • Történelem. A középiskolai általános továbbképzés és oktatókáderképzés tananyaga. Ősközösség, ókor, korai középkor (Bp., 1953);
  • Az időszámítás története (Bp., 1960);
  • Az ókor története (Az idő sodrában, I. Bp., 1967);
  • Istenek és népek (Bp., 1968; 2. átdolg., bőv. kiad., Bp., 1980; németül is: Götter und Völker, Bp., 1977);
  • Karthago (Máté Györggyel, Bp., 1972);
  • Világtörténet képekben (I, Kulcsár Zsuzsannával és Szabó Miklóssal, Bp., 1972);
  • Róma istenei (összeáll., bev., jegyz., Bp., 1975);
  • Oikumené Studia ad historiam antiquam classicam et orientalem spectantia. 1-4. köt. szerk. Hahn István, Kákosy László. (Bp. 1976, 1978, 1982, 1983)
  • Hitvilág és történelem. Tanulmányok az ókori vallások köréből (Bp., 1982);
  • Világtörténet évszámokban 1789-ig/ összeáll. Engel Pál, lektorálta Hahn István, Hanák Péter, Komoróczy Géza (Bp. 1982). ISBN 9632810546
  • Naptári rendszerek és az időszámítás (Bp., 1983; 1998);
  • Álomfejtés és társadalmi valóság. Artemidorus Daldianus mint társadalomtörténeti forrás (Bp., 1985).
  • A próféták forradalma (Bp. 1998) ISBN 9638569786
  • Keresztények, zsidók az ókori Rómában (História, 2004/5. sz.)

Szervezeti tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Urnafülkéje a Farkasréti temetőben
  • Ókortörténeti Bizottság elnöke
  • Az Ókortudományi Társaság társelnöke (1979-től)

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2008-ban Hahn István emlékére volt tanszéke, az ELTE BTK Ókortudományi Tanszék és a Non Omnis Moriar Alapítvány tudományos elismerést alapított az egykori professzor szakterületein jelentős életművet létrehozott tudósok elismerésére.

2013 március 22-23-án Hahn István születésének 100. évfordulója tiszteletére az ELTE BTK, az MTA II. osztálya és a Non Omnis Moriar Alapítvány vallástörténeti konferenciát szervezett.[4]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 25. o. ISBN 9635474148  
  2. Beszélgetés dr. Németh Györggyel (haszehem, T. Szabó Csaba blogja; innen: Szabadság, 2010. január 9.)
  3. Szádeczky-Kardoss Samu, Berend T. Iván és Hahn tanítványainak véleménye nyomán
  4. Hahn István - 100. Vallástörténet konferencia, írta Németh György, Szombat, 2013. március 13.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Berend T. Iván: Hahn István. = Magyar Tudomány, 1984. 12. sz.
  • Szegedi egyetemi almanach /JATE Szeged, 1996. 1. köt. 559 o. ISBN 9634820379 Hahn István szócikkét ld. 126. o.
  • A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene : 1921-1998 = Past and present of Szeged University. /JATE. Szeged : Officina Ny., 1999. 517 o. Szádeczky-Kardos Samu méltatja Hahn István oktatói és kutatói munkáját ld. 209. o.
  • Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 25–26. o. ISBN 9635474148  

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hahn István témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]