Hipparkhosz (csillagász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Hipparkhosz (i. e. 160 körül – i. e. 125 körül) görög csillagász.

Rodosz szigetén és Alexandriában tanított. Rodoszi Attalosz kortársa volt. Klaudiosz Ptolemaiosz szerint szorgalmas és igazságszerető férfi volt, aki nagyon sokat utazott. Munkáiból csak Aratosz, illetve Eudoxosz „Phainomenai”-hoz írott, három könyvre terjedő kommentárjai maradtak fenn. Többi munkáinak csak a címét ismerjük, így a „Peri megeithón kai aposzthématónhéliou kai szelénón biblia duo”-nak, a „Peri thé tón aplanón szüntaxenón kai tou kataszteriszmon”-nak, a „Peri thé pragmateié thé ek kükló eutheió”-nak (12 könyvben), valamint a „Peri thou eniasziou kronou”-nak.

Kora csillagászai fölé szigorú munkamódszerei és felfedezései helyezik. Ő állapította meg először, hogy a Föld a látszólag a Naptól vont körnek nem a kellő középpontjában fekszik, tőle ered a napéjegyenlőség évenkénti precessziójának (Nyugat felé haladásának) meghatározása, s tőle való az akkori időben „szinte istentelennek” látszó kísérlete, az összes állócsillagot jegyzékbe szedni. Kutatásaihoz, illetőleg észleleteihez az általa feltalált, illetve tökéletesített műszerek (asztrolábium vagy astrolubion és dioptra) szolgáltak, melyek később egészen a távcső feltalálásáig maradtak használatban.

Megfigyelésének adatait Klaudiosz Ptolemaiosz tette közzé Almageszt című, híressé vált művében.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Parancsfájl-hiba

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap