Precesszió
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
P – Precesszió N – Nutáció)
Egy tengelynek külső forgatónyomaték hatására bekövetkező elmozdulását általánosságban precessziónak nevezzük. A csillagászatban a precesszió kifejezés alatt a földtengely – a Nap és a Hold forgatónyomatékának hatására bekövetkező – elmozdulását értjük. Ezt a jelenséget számos ókori nép, mint pl. a sumerek, az egyiptomiak majd az amerikai földrészen olmékok és a maják is megfigyelték és ismerték, és az ókori görögök is tudtak létezéséről.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A földtengely precessziójának magyarázata
A Föld nem gömb alakú, hanem ún. forgási ellipszoid. Egyenlítői átmérője 43 km-rel hosszabb, mint a sarki átmérő. Ebből az eltérésből meghatározható a Föld A lapultságának értéke: A = (a – b)/a, ahol a az egyenlítői, b a sarki átmérő.
Az egyenlítő a földpálya síkjával 23o27'-es szöget zár be, az egyenlítői „kidudorodás” így nem a Nap felé irányul. Ennek következtében a Nap forgatónyomatékot fejt ki a „dudorra”, amellyel a földtengelyt igyekszik az ekliptikára merőleges irányba fordítani. Ebben a nagyjából a földpálya síkjában keringő Hold is közrejátszik.
[szerkesztés] A tavaszpont precessziója
A földtengely változásával együtt az északi és déli égi pólus helyzete is változik, ami az ekvatoriális koordinátarendszer egyik kiindulópontja. Ez természetesen a csillagok rektaszcenziójának és deklinációjának változását is maga után vonja. Így az égi egyenlítő és az ekliptika metszéspontjainak – a tavaszpontnak és az őszpontnak – a helyzete is változik, amit luniszoláris precessziónak nevezünk. 30o elmozdulással az őszpont, illetve a tavaszpont a zodiákus egy újabb csillagképébe kerül, ami 2160 évet vesz igénybe. A tavaszpont jelenleg az Vízöntő és a Halak csillagkép között helyezkedik el, az ókori görögök idején egyértelműen a Halak csillagképbe esett. A tavaszpont és az őszpont közel 25 920 év alatt a Nap ekliptika menti évi mozgásával ellentétes irányba körbefutja az ekliptikát. Az utóbbi időközt platóni vagy nagy évnek nevezzük.
[szerkesztés] Az égi pólusok precessziója
A precesszió következtében az égi pólus 23,5o távolságban vándorol az ekliptika pólusa körül. Ezzel a mozgással az északi és déli égi pólus is több csillagképen keresztülhalad. A jelenkorban a Sarkcsillag (Alfa Ursa Minoris; a Kis Medve legfényesebb csillaga) csupán 0,8o-ra van a valós égi pólustól. Ez a szögtávolság 2102-ig 0,46o-ra csökken, majd ismét növekedni kezd. Kb. i. sz. 4000–8000 között az északi égi pólus a Cepheus csillagképben lesz. I. sz. 4050 táján a Gamma Cephei, majd 7530 táján az Alfa Cephei, vagyis az Alderamin lesz a sarkcsillag. Röviddel i. sz. 14000 előtt a Lant csillagképbeli Vega lesz soron, bár távolról sem közelíti majd meg annyira az égi pólust, mint a Sarkcsillag.
A precesszió miatt a csillagtérképek és -katalógusok esetén mindig meg kell adni azt az időpontot, amelyre a csillagpozíció-adatok vonatkoznak. Ezt az időpontot epochának nevezzük.
