Menandrosz Protektor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Menandrosz Protektor (görög Μένανδρος Προτίκτωρ vagy Προτέκτωρ, 6. század) Mauricius bizánci császár uralkodása idején történetíróként működött.

A protektor nevet valószínűleg azért kapta, mert a császári testőrség, a protectores domestici tagja volt. Életéről nagyon keves adat maradt fenn. Családja egyértelműen a képzett polgári elithez tartozott. Szuda-lexikonból ismeretes, hogy először jogot tanult, és valószínűleg költészettel is foglalkozott, amiről egy fenmaradt epigrammája tanúskodik. De az ügyvédi pálya nem vonzotta, tanulmányait abbahagyta. Az élet könnyebbik oldala érdekelte, lóversenyekre és pantomim előadásoskra járt, a birkózásban is kipróbálta magát. Teljes anyagi csődbe jutott. A kultúra pártoló Mauricius császár trónra lépése után kezdett történetírással foglalkozni, Agathíasz Szkolasztikósz bizánci történetíró munkáját folytatta, az 562-től 582-ig tartó időszakot rögzítette. I. Justinianus bizánci császárés I. Huszrau szászánida király között 562-ben létrejött békét pozitívnak értékelte Menandrosz. A bizánci diplomácia működéséről is fontos adatokat közölt. Műveiben sok információt adott azokról népekről, akikkel a Bizánci Birodalom kapcsolatba került (avarok, türkök, alánok, perzsák). Menandrosz történeti munkájának részleteit a Szuda-lexikon, VII. Kónsztantinosz bizánci császár Excerpta de sententiis és főleg az Excerpta de legationibus írásai őrzik. Munkáját Theophülaktosz Szimokattész folytatta.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Menander Protektor című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információ[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Menandros (Suda On Line)


  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap