Hésziodosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hésziodosz

Hésziodosz (i. e. 8. század első fele) görög epikus költő.

Családja a kis-ázsiai Künnéből származott, innen került át a boiótiai Aszkrába. Apja halála után Hésziodosz testvére, Perszész szerezte meg Aszkra vezetőinek segítségével a családi örökség legnagyobb részét, testvére emiatt szegénységbe kényszerült. Életének ez a szakasza nagy hatással volt legfontosabb alkotására, a Munkák és Napokra. A műben a görög kisember mindennapi életét, túlélését és gondjait írja meg, főként a mezőgazdaságra és az állattenyésztésre fókuszálva.

Életéről keveset lehet tudni, de több munkáiban több esetben maga ad tájékoztatást. Az irodalomi hagyomány alapján magas kort ért meg. Haláláról a források a leggyakrabban erőszakos halálról szólnak, testét a tengerbe dobva, míg más források annyit közölnek, hogy Orkhomenosz városában temették el.

Az ókorban az egyik legfontosabb költők között tartották számon, hatása és népszerűsége még a késő római korban is fellelhető volt. Jelentős szerepet játszott az ógörög nyelv epikus dialektusának kialakulásában és terjedésében. Két munkája is fennmaradt a Munkák és napok és a Theogónia. Emellett sokszor nevéhez fűzik az „Asszonykatalógus” öt könyvből álló költeményét is, amelyet sokan néhány évtizeddel későbbinek tartanak.

A hésziodoszi theogónia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hésziodosz a már meglévő mitológiai anyagot rendezi át, külön figyelmet szentelve Zeusz tekintélyének és nagyságának a leírására. A jelenlegi világot igyekszik visszavezetni minimális számú primer elemre, amely primer elemekből aztán az egymást követő generációk során át levezethető a világ általunk tapasztalható változatossága. Hésziodosz szerint a kozmosz jelenlegi állapotát és működését úgy érthetjük meg leginkább, ha felkutatjuk azt az eseménysort, amely elvezetett a jelenlegi állapotig. Végül Zeusz megszerzi a legfőbb hatalmat az összes többi isten felett és megalapítja isteni királyságát . A Theogónia című műve arról szól, hogy miképpen jön létre egy olyan hatalom, amelynek minden más isteni és emberi hatalom alá van vetve: Hésziodosznak a Múzsák éneklik el azt „ami van, ami lesz, és ami volt”, ő a Múzsák énekét jegyzi le az emberek számára. A Múzsák dalukat a kezdettel kezdik, és sorra veszik az egyes istengenerációkat a Föld és az Ég (Gaia és Uranosz) gyermekeitől kezdve, Zeuszon és testvérein, valamint a gigászok nemzetségén át egészen az emberek generációiig.

Hésziodosz rögtön a genealógia elején, még az első nemzés útján született istenség előtt bevezeti Erószt, aki a szexuális úton történő születés princípiumaként funkcionálhat. A szexuális modellnek azonban vannak alternatívái is. Találunk példát arra is, főképp a genealógia elején, amikor az új elemek nem két istenség nászából, hanem egy alak belső differenciálódásával jönnek létre (Gaia önmagából, egy másik istenséggel való párosodás nélkül hozza létre a hegyeket, ligeteket és a tengert). Egy harmadik lehetőség, amikor az új elem mesterséges alkotás, megformálás útján születik (Hésziodosznál Pandora mítoszában találunk rá példát).

Hésziodosznál a fizikai világ főbb régiói is ilyen módon, primerebbnek tartott elemekből nemzés illetve differenciálódás révén jönnek létre. A fizikai világ felépítéséről Hésziodosz több fázisban, alkalmanként egymásnak ellentmondó módon, talán több, egymással nem konzisztens hagyomány alapján beszél. Az egyik legjelentősebb vonatkozó momentum a föld és az ég szétválása. A legvalószínűbb értelmezés szerint Khaosz – akinek/aminek neve a 'tátong', 'megnyílik' jelentésű tőből vezethető le – már eleve a kozmogónia kezdetét jelentő mozzanatot, az ég és a föld között megnyíló hasadékot jeleníti meg. Ezzel jól összeegyeztethető, hogy Gaia, a Föld, közvetlenül Khaosz után következik. Ellene szól viszont az, hogy Uranosz csak egy lépéssel később, Gaiától születik. A föld és az ég szétválásának egy harmadik fázisa is van azonban. A szimbolizáció egy másik szintjén, de ugyanezt fejezi ki az az epizód is, amikor Gaia kérésére Kronosz kasztrálja a Gaiára ránehezedő Uranoszt.

Hésziodosz és egy múzsa, Gustave Moreau festménye, Musée d'Orsay (Párizs)

Hésziodosz világának egy további nagy tájékát a Tartarosz jelenti. A Tartaroszra vonatkozó leírások azért is lényegesek számunkra, mert ezek tartalmazzák a legfontosabb utalásokat a nagy világrégiók egymáshoz képest elhelyezkedésével kapcsolatban. A Tartarosz rögtön a genealógia elején megjelenik (119. sor), mint „a széles föld ködös gödre”. A későbbiekben a Tartaroszról kapunk egy mintegy száz sornyi leírást – megjegyzendő, hogy az egész Istenek születésében messze ez a leghosszabb leíró rész. A Tartarosznak lényeges funkciója van az alapítás-mítoszban is. Zeusz ide zárja a Titánokat, azokat az erőket, amelyek fenyegetni tudnák hatalmát. De a Tartaroszban lakik még egy sor további sötét alak is. Itt van az Éjszaka háza, és itt lakik az Éjszaka két legfélelmetesebb gyermeke, az Álom és a Halál, Hüpnosz és Thanatosz is. Továbbá itt van Hadész birodalma, és itt található a Sztüx is.

Tartarosz olyan messze van a földtől, mint a föld az égtől: az égből ledobott üllő kilenc napig repül, aztán a tizediken eléri a földet, a földről ledobva pedig kilenc napig repül, és a tizediken eléri a Tartaroszt. Ez rögtön fontos számunkra, hiszen megtudhatjuk belőle, hogy a világ alapvetően szimmetrikus módon épül fel. Három nagy régió: középen a föld, fenn és lenn ugyanolyan távolságra az ég és a Tartarosz. A szimmetria kifejezésén túl a leírás konkrét számokat is tartalmaz: kilenc napig repül az üllő. A szimmetria azonban tovább is megy. Abból, hogy az üllő le tud hullani a földtől a Tartaroszig, arra kell következtetnünk, hogy e két régió között is valamilyen űrnek kell lennie. E hasadéknak azonban további kozmológiai funkciói is vannak: a szövegünk a 736-740. sorban (aminek ismétlését a 808-811. sorban is megtaláljuk) azt mondja, hogy:

Ott a sötét földnek meg a földmély Tartaroszának,
terméketlen tengernek meg a csillagos égnek,
sorban mindennek forrása van és a határa
szörnyű dohszagban, mit az istenek is megutáltak,
mély gödör, oly mély, hogy nyílásától a fenekéig az sem jut ki.''

A hasadék tehát nemcsak elhatárolja egymástól a nagy világrégiókat, de egyben „forrása” is azoknak. Az üllő esését leíró rész alapján eddig azt feltételeztük, hogy a világ három nagy régiója horizontálisan épül egymásra: az ég a föld fölött, a Tartarosz a föld alatt helyezkedik el. A horizontnál a nagy világrégiók (föld, Tartarosz, tenger, ég) összeérhetnek:

Ott a sötét földnek meg a földmély Tartaroszának,
terméketlen tengernek meg a csillagos égnek,
sorban mindennek forrása van és a határa.''

Hésziodosz a világ keletkezését Khaoszból eredezteti majd fokozatosan halad a kozmikus alkotórészek felől egészen az emberszerű lényekig. Hogy mit is értett Hésziodosz a „kháosz”- on több elmélet is született: Cornford szerint a „Kháosz jött létre” fordulat arra utal, hogy a föld és az égbolt között tátongó nyílás jött létre, azaz, hogy a kozmogónia első lépése a föld és az ég szétválása volt. Azonban az ég, Uranusz születése később történik meg. Zeuszhoz érvén azonban felvetődik a probléma ki is a legfontosabb számunkra az, aki az időben első, vagy aki rang szerint első?

Hésziodosznál nem beszélhetünk tulajdonképpeni kozmológiáról, hiszen Hésziodosz a világ főbb tájainak leírását nem rendezi egy koherens, szisztematikus és sematizálható egésszé. Ez még nem „a végtelenség térképe”.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Castiglione László: Az ókor nagyjai. Budapest: Akadémiai. 1971. 100. o. ISBN 9633751004  
  • G. S. Kirk, J. E. Raven, M. Schofield: A preszókratikus filozófusok (ford.Cziszter Kálmán és Steiger Kornél), Atlantisz Könyvkiadó, 1998. A fordítás alapjául szolgáló kiadás: G. S. Kirk, J. E. Raven, M. Schofield: The Presocratic Philosophers Second Edition, Cambridge University Press, Cambridge, 1983.
  • Robert Graves: A görög mítoszok. (ford. Szíjgyártó László) Európa Könyvkiadó, Budapest, 1981. A fordítás alapjául szolgáló kiadás: Robert Graves: The Greek Myths. Harmondsworth, Penguin, 1955.
  • Cornford, F. M.: Principium sapientae, Cambridge 1952.

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Hésziodosz témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hésziodosz témájú médiaállományokat.
  • Falus Róbert: Apollón lantja. A görög-római irodalom kistükre. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. 1982.
  • Falus Róbert: Az ókori görög irodalom története, Gondolat, Bp. 1964.

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap