Robert Graves

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Robert Graves
Élete
Született 1895. július 24.
Elhunyt 1985. december 7. (90 évesen)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, regény, kritika

Robert Graves (1895. július 24.1985. december 7.) angol költő, regényíró, kritikus, tudós, műfordító. Önmagát költőnek tartotta elsősorban, és regényeit pénzkeresetnek tekintette, amely lehetővé tette számára a függetlenséget. Ennek ellenére prózai műveinek köszönheti ismertségét és elismertségét világszerte. Legismertebb művei az Én, Claudius (1934) és Claudius, az Isten (1934) című regényei, az Isten hozzád, Anglia (1929) című I. világháborús önéletírás, valamint a Görög mitológia (1957) című összefoglaló műve.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1895. július 24-én született Wimbledonban. Édesapja Alfred Perceval Graves, édesanyja Amalia von Ranke, a híres német történész, Leopold von Ranke unokahúga. Graves később alkalmanként használta a von Ranke nevet. A Charterhouse College-ben töltötte meglehetősen boldogtalan diákéveit, viszont ekkor támadt fel az érdeklődése a költészet iránt. Bár felvették a St. John's College-be Oxfordban, a háború kezdetekor azonnal bevonult és Királyi Wales-i Tüzérségben szolgált. 1916-ban súlyos sérülést szenvedett a Somme-i csatában, és ezt követően már nem vett részt harci cselekményekben. A háborús élmények mély nyomokat hagytak benne. A háború alatt érett költővé, barátja volt Siegfried Sassoon. 1916-ban adta ki első kötetét (Over the Brazier), amelyet hamarosan követett a többi. Megnősült, felesége Nancy Nicholson lett. A háború után megkezdte tanulmányait a St. John's College-ben. Néhány elvetélt vállalkozás után úgy döntött, hogy írásból próbál megélni. 1927-ben adta ki a még St. John's College-ben megismert T. E. Lawrence életrajzát, amely üzletileg sikeres volt. 1929-ben elvált, és egy amerikai költőnővel (Laura Riding) Mallorcára költözött. Ugyanebben az évben jelent meg a nagy vitákat kiváltó Isten hozzád Anglia, amelyben kíméletlen élességgel számol be háborús élményeiről. Emiatt az írás miatt romlott meg a viszonya Siegfried Sassoonnal. Ezután jelentek meg nagy sikerű Claudius-regényei, 1934-ben (Én, Claudius) és 1935-ben (Claudius, az isten). A spanyol polgárháború kitörését követően Londonban, az Egyesült Államokban, majd ismét Angliában, Devonban élt. Az amúgy férjezett Beryl Hodge lett az élettársa, akivel 1946-ban Mallorcára költözött, majd a pár össze is házasodott. 1948-ban jelent meg az ismét nagy vitákat kiváltó A fehér istennő című műve. A Görög mítoszok 1955-ben jelent meg. 1961-től 1965-ig Oxfordban klasszika-filológiát adott elő, 1971-ben díszdoktorrá választotta az egyetem. 90 évesen halt meg, sírja Deyában van Mallorcán, sírfelirata mindössze ennyi: "Robert Graves, Poeta, 1895-1985".

Graves sírja Mallorcán. A felirat jelentése: Robert Graves, költő. EPD (En Paz Descanse, spanyol: Nyugodjék békében)

Graves és Magyarország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Graves kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett szerte a világban, de néhány magyarral különösen jó kapcsolatot ápolt. Így például Devecseri Gáborral, akivel találkozásuk első napja súlyos veszekedésbe torkollott, amelyből aztán évekig tartó barátság lett. Mind Graves, mind Devecseri az antik irodalom rajongója volt, mindketten nagy sikerű fordításokkal járultak hozzá az antik irodalom népszerűsítéséhez. Devecseri több hetet töltött Gravesnél Mallorcán, az azután született Bikasiratót Graves fordította angolra.

Jó viszonyt ápolt Aczél Györggyel, a rettegett kultúrpolitikussal, amit egy neki küldött levél is tanúsít. Szintén levelezett Lénárd Sándorral, akivel a latinra fordított Micimackó révén vette fel a kapcsolatot[1], és előszót írt Lénárd Valley of the Latin Bear című (magyarul Völgy a világ végén címen megjelent) művéhez, amelyet "tiszta szívéből ajánlott" olvasói figyelmébe.[2] Verseskötete először magyarul jelent meg idegen nyelven.[3]

A magyar irodalomra közvetlen hatással az általa alapított Robert Graves-díj révén lett. 1968-as látogatása során a honoráriumokat nem konvertibilis forintban kapta, ezért nem tudott mit kezdeni vele. Az összegből Vajda Miklós javaslatára díjat alapított, amelyet minden évben az év legszebb magyar verséért osztottak ki. A díj első kuratóriumát Vas István, Nemes Nagy Ágnes, Devecseri Gábor alkotta. A díj évente került kiadásra.

Művei magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Én, Claudius (1934) ISBN 9632802764 (1975)
  • Claudius, az isten (1934) ISBN 9632802772 (1975)
  • Vitéz Belizár (1938)
  • Lamb őrmester Amerikában (1942)
  • Az aranygyapjú (1944)
  • Jézus király (1946)
  • Homérosz lánya (1955)
  • Isten hozzád, Anglia (1979) ISBN 9630722321
  • A ritka bélyeg
  • Héber mítoszok (1969) (társszerző: Raphael Patai)
  • A görög mítoszok I-II. kötet (1970, 1981) ISBN 9630719754

A Graves-díjas költők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lénárd latin nyelvű levelei Graveshez itt olvashatók: http://mek.oszk.hu/kiallitas/lenard/irasok/epistolae/gravesepist.html
  2. http://mek.oszk.hu/02700/02764/html/index.htm
  3. Robert Graves: A szerelem tünetei Európa Könyvkiadó, Budapest 1974. Az utószót írta Vajda Miklós.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]