Anasztasziosz Szinaitész
| Anasztasziosz Szinaitész | |
 | |
| Születése | |
| 630 Alexandria | |
| Halála | |
Szent Katalin-kolostor | |
| Tisztelete | |
| Ünnepnapja | április 21. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Anasztasziosz Szinaitész témájú médiaállományokat. | |
(Rembrandt, 1631)
Anasztasziosz Szinaitész, magyarosan Sínai Anasztáz (640 körül – 700 körül) szerzetes, ókeresztény író, termékeny és fontos alakja a 7. század görög egyházi irodalmának, a Sínai-félszigeten lévő sínai kolostor apátja.
Élete[szerkesztés]
Az a kevés információ, ami életéről rendelkezésre áll, saját munkáiból maradt fenn.[1] Gyakran keverték őt össze antiochiai Anasztasziosszal és számos saját műve esetében is vitatták szerzői mivoltát. Írásai kérdéseket és válaszokat tartalmaznak a keresztény dogmák, hagyományok és életstílus illetve a szent beszédek és egzegézis témájában. Kedvelt elfoglaltsága volt keresztény kifejezések etimológiájának kutatása, művelt volt a Biblia és az egyházi irodalom terén, illetve széles körű érdeklődéssel bírt Isten és az ember természetével kapcsolatban, különösen Krisztus személyiségét illetően.[2] Saját elméleteit nem nyilvánította ki az egyházi kérdésekben, ami talán okozhatta a későbbi róla szóló helyreigazításokat és műveinek cenzúrását is.[1]
Művei[szerkesztés]
Hodégosz (’Útmutató’) című munkája a teremtéstörténetet magyarázta, illetve kitért az eretnekségek cáfolására is. A mű szerzőjének Egyiptomban és Szíriában eretnekekkel folytatott vitáit fogja össze. Fő ellenfelei a monofiziták voltak, összeállított egy florilégiumot is tanaik cáfolására. Neve alatt fennmaradt egy írás, amely eme műve 9. századi átdolgozása.
Fennmaradt beszédei közül a leghíresebb a böjti beszédek közt található, a 6. zsoltárt magyarázó homília és az elhunytakról mondott beszéde. Beszédei szír fordításban maradtak fenn. Nagyböjt második vasárnapján mondott beszéde gyakran fellelhető 12–13. századi kódexekben.
Bibliai szövegekkel kapcsolatban felmerülő erkölcsi-teológiai kérdéseket tárgyal Eróta-pokriszeisz (’Kérdés-felelet’) című munkája. A 154 kérdés-feleletet tartalmazó gyűjteményt a 9. században kiegészítették.
Két értekezésben és egy homíliában fejtegette a kérdést, hogy mit jelent az Isten az embert a saját hasonlatosságára teremtette kifejezés. Értekezéseinek nagy része néhány töredék kivételével elveszett. Feltételezhető, hogy a Nüsszai Szent Gergely művei közt hagyományozott beszédnek is ő a szerzője (Mit jelent az, hogy képére és hasonlatosságára?), és a Doctrina patrum című gyűjteményt is egyes kutatók az ő munkájának tulajdonítják.
Irodalom[szerkesztés]
- Uthemann, Karl-Heinz. Anastasius the Sinaite Cambridge, James Clark, (2006) 313–331. o.
- Kuehn, Clement A., John D. Baggarly Anastasius of Sinai Hexaemeron. (Orientalia Christiana Analecta 278). Rome, Pontificio Istituto Orientale (2007)
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona. Sajtó alá rend. és a bibliográfiát összeáll. Perendy László. Budapest: Szent István Társulat. 2004. = Szent István Kézikönyvek, 10. ISBN 963-361-632-8
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Anastasius Sinaita című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
