Anasztasziosz Szinaitész

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anasztasziosz a kolostorban
(Rembrandt, 1631)

Anasztasziosz (640700 körül) szerzetes, ókeresztény író, termékeny és fontos alakja a 7. század görög egyházi irodalmának, a Sínai-félszigeten lévő sínai kolostor apátja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az a kevés információ, ami életéről rendelkezésre áll, saját munkáiból maradt fenn.[1] Gyakran keverték őt össze antiochiai Anasztasziosszal és számos saját műve esetében is vitatták szerzői mivoltát. Írásai kérdéseket és válaszokat tartalmaznak a keresztény dogmák, hagyományok és életstílus illetve a szent beszédek és egzegézis témájában. Kedvelt elfoglaltsága volt keresztény kifejezések etimológiájának kutatása, művelt volt a Biblia és az egyházi irodalom terén, illetve széleskörű érdeklődéssel bírt Isten és az ember természetével kapcsolatban, különösen Krisztus személyiségét illetően.[2] Saját elméleteit nem nyilvánította ki az egyházi kérdésekben, ami talán okozhatta a későbbi róla szóló helyreigazításokat és műveinek cenzúrását is.[1]

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hodégosz (’Útmutató’) című munkája a teremtéstörténetet magyarázta, illetve kitért az eretnekségek cáfolására is. A mű szerzőjének Egyiptomban és Szíriában eretnekekkel folytatott vitáit fogja össze. Fő ellenfelei a monofiziták voltak, összeállított egy florilégiumot is tanaik cáfolására. Neve alatt fennmaradt egy írás, amely eme műve 9. századi átdolgozása.

Fennmaradt beszédei közül a leghíresebb a böjti beszédek közt található, a 6. zsoltárt magyarázó homília és az elhunytakról mondott beszéde. Beszédei szír fordításban maradtak fenn. Nagyböjt második vasárnapján mondott beszéde gyakran fellelhető 1213. századi kódexekben.

Bibliai szövegekkel kapcsolatban felmerülő erkölcsi-teológiai kérdéseket tárgyal Eróta-pokriszeisz (’Kérdés-felelet’) című munkája. A 154 kérdés-feleletet tartalmazó gyűjteményt a 9. században kiegészítették.

Két értekezésben és egy homíliában fejtegette a kérdést, hogy mit jelent az Isten az embert a saját hasonlatosságára teremtette kifejezés. Értekezéseinek nagy része néhány töredék kivételével elveszett. Feltételezhető, hogy a Nüsszai Szent Gergely művei közt hagyományozott beszédnek is ő a szerzője (Mit jelent az, hogy képére és hasonlatosságára?), és a Doctrina patrum című gyűjteményt is egyes kutatók az ő munkájának tulajdonítják.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Uthemann, Karl-Heinz. Anastasius the Sinaite Cambridge, James Clark, (2006) 313–331. o.
  • Kuehn, Clement A., John D. Baggarly Anastasius of Sinai Hexaemeron. (Orientalia Christiana Analecta 278). Rome, Pontificio Istituto Orientale (2007)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b J. J. Munitiz, Foreword , Kuehn-Baggarly 2007, IX.
  2. Uthemann 2006, 326-330. o.
  • Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona. Sajtó alá rend. és a bibliográfiát összeáll. Perendy László. Budapest: Szent István Társulat. 2004.= Szent István Kézikönyvek, 10. ISBN 9633616328  

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Anastasius Sinaita című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap