Hitvalló Szent Maximosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hitvalló Szent Maximosz
Maksim ispovednik.jpg
Maximosz élete és csodái
(17. századi orosz ikon)
szerzetes
Születése
kb. 580
Konstantinápoly
Halála
662. augusztus 13.
Lazika
Egyháza Görög ortodox egyház
Tisztelik Ortodox kereszténység
Római katolikus egyház
Ünnepnapja augusztus 13.
Ortodox kereszténység
Római katolikus egyház
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hitvalló Szent Maximosz témájú médiaállományokat.

Hitvalló Szent Maximosz (ógörögül: Μάξιμος ὁ Ὁμολογητής), (kb. 580662. augusztus 13.) görög szerzetes, teológus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Konstantinápolyban született, igen alapos képzésben részesült. Fiatalon a császári kancellária főtitkára lett. 40 éves kora körül Szkutari város Krizopolisz monostorába lépett, itt élt kb. egy évtizedet, mialatt elmélyedhetett a görög atyák, köztük Areopagita Dénes tanaiban. A perzsa támadás veszélye miatt először a Szent György monostorba (Erdek), majd Krétán és Cipruson keresztül Afrikába ment. Előbb Alexandriában (628632), majd Kárthágóban élt. Lassan bekapcsolódott a különféle tévtanok (monoenergizmus, monotelizmus) elleni küzdelembe; egy kárthágói nyilvános vitán a volt pátriárkát is sikerült megtérítenie s rávennie egy római útra. Ő is Rómába ment, részt vett a monotelizmus elítélő lateráni zsinat előkészítésében.

653-ban a császár elfogatta I. Márton pápát. Valószínüleg ugyanebben az évben Maximoszt is Konstantinápolyba hurcolták, 655-ben elítélték, és száműzték Trákiába. Később, 80. életéve körül ismét Bizáncba hurcolták, ismét elítélték: büntetésként levágták jobb kezét és nyelvét kitépték. Maximosz nem sokkal később a Fekete-tenger partján lévő Lazikában halt meg.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maximosz tudós, elméleti teológus, de mindenekelőtt szerzetes, aki minden kinyilatkoztatott igazságból levonta a lelkiségi következtetéseket. A bűn által szétszakított ember az Istennel való egyesülésben találja meg ismét belső egységét. A lelki élet célja nem kevesebb, mint a megistenülés. A Szentlélek úgy járja át a belső életet élő embert, mint ahogy a fény átragyogja a levegőt, vagy a tűz a vasat. Hogy az ember célba jusson, az Isten iránti szeretet energiája serkenti szünet nélkül.

A monasztikus élet célja a szemlélődés, a tiszta tekintet elsajátítása, hogy a szerzetes Istent lássa és dicsérje mindenben. Az Isten- és az emberszeretet kioltja a káros szenvedélyek tüzét, s az egész ember Krisztus egyesítő hatása alá kerül.

Maximosz írásai dogmatikus, morális, aszkétikus és liturgikus témákat dolgoznak fel.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Puskely Mária: Keresztény szerzetesség – történelmi kalauz, II. kötet L–ZS, Bencés Kiadó, Budapest, 1995, ISBN 963 7819 62 2, 650–651. o.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]