Pszeudo-Dionüsziosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pszeudo-Dionüsziosz
Antoinecaronq571Getty.jpg
Született
5. század
Elhunyt
6. század
Foglalkozása teológus
filozófus

Pszeudo-Dionüsziosz avagy Ál-Areopagita Dénes,[1][2] a Kr. u. 5. században élő, görög nyelven író ismeretlen teológus és filozófus, akit a filológia korábban a Bibliában (Csel. 17:34) is említett Areopagoszi Szent Dénessel tartott azonosnak annak alapján, hogy azt állította, ismerte a Bibliában szereplő alakokat.

Salva Nutsubdze grúz akadémikus és Ernest Honigmann belga professzor a Kaukázusi Ibériából származó Péter teológussal, Ibériai Péterrel hozták kapcsolatba és grúz eredetűnek tartották.

Művei közé tartozik a Corpus Areopagiticum és több levél. Írásaiban többször utal olyan műveire is, melyek nem maradtak fenn.

Tanításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei misztikusak és erős neoplatonista hatást mutatnak. Használja Plótinosz jól ismert analógiáját a szobrászról, aki levési azt, ami fölösleges a szobron. Úgy tűnik, ismerte Proklosz műveit – ami azt jelenti, írásai nem keletkezhettek az 5. század előtt –, valamint Alexandriai Kelemen, a kappadókiai atyák, Órigenész és mások írásait.

Nagy különbség van a neoplatonizmus és a keleti ortodox kereszténység közt abban, hogy az egyik szerint egyéni vonásait levetve minden visszatér a forráshoz, a másik végtelen isteni státust nyújt az egyénnek. A Pszeudo-Dionüszosz írásaiban fellelhető liturgikus utalások szintén a 4. század utánra datálják műveit.

Úgy tűnik, ahhoz a csoporthoz tartozott, ami megkísérelte összeegyeztetni a monofizitizmust és az ortodox tanításokat. Írásai először az 5. században tűntek fel, és a monofiziták használták érveik alátámasztására, de más egyházi teológusok is gyorsan elfogadták őket. A dionüszoszi életművet és misztikus tanításait gyorsan elfogadták egész Keleten, a kalcedoni zsinat eredményeivel egyetértők és az azt ellenzők is. Palamasz Szent Gergely ezekre az írásokra utalva nevezi szerzőjüket „isteni dolgok tévedhetetlen megfigyelőjének”. Nyugaton az írások rendkívül népszerűvé váltak a középkori teológusok körében, de hitelességüket már a reneszánsz időkben kezdték megkérdőjelezni.

Pierre Abélard, a 12. századi teológus és filozófus a Saint-Denis-székesegyház bencés szerzetese volt. 1120 körül szabelliánus eretnekség tanításával vádolták, és rövid időre kicsapták. 1121-ben, mikor visszatért a rendbe, figyelme a székesegyház névadó szentje felé fordult, és kibogozta a három Dionüszosz személyazonossága körüli rejtélyt. A szerzeteseket ez sértette, és Abélard nem maradt sokáig náluk. A Párizstól északra található nagy Saint-Denis apátság azt állította, birtokában vannak Dionüsziosz, azaz Dénes ereklyéi, ezek azonban a valóságban bárkié lehettek a következő három személy közül:

  • Az athéni Aeropagioszi Dénes, akit Szent Pál térített meg az 1. században;
  • Párizs 3. századi püspöke, aki 250-ben mártírhalált halt;
  • Pszeudo-Dionüszosz 5. századi író, aki feltehetőleg azonos a grúz Ibériai Péterrel.

Ennek egy lehetséges oka, hogy a szöveg csak szájhagyomány útján maradt fenn, és később jegyezték le. „Ahogy Plotinus és a kappadókiaiak, Dionüszosz nem eredeti szerzőnek tartotta magát, hanem a hagyomány lejegyzőjének.” [1]

Ebből a három személyből kettőt valóban Dionüsziosznak hívtak, ami nem volt ritka név a görögök körében. Az apátság egy személlyé gyúrta össze a hármat. Birtokukban volt Pszeudo-Dionüsziosz műveinek egy görög nyelvű példánya, melyet Kopasz Károly adott nekik, és Johannes Scotus Erigena fordított latinra a 9. század végén. Ez a fordítás tette ismertté Pszeudo-Dionüsziosz neoplatonizmusát és magyarázatát az angyalokról.

Személyazonosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lorenzo Valla firenzei humanista (†1457) az Újtestamentumhoz fűzött megjegyzéseiben sokat tett azért, hogy nyilvánvalóvá tegye, a Corpus Areopagiticum szerzője nem lehetett ugyanaz a személy, akit Szent Pál megtérített, bár az eredeti szerzőt nem sikerült azonosítania. A kitalált irodalmi személyt minden olvasó elfogadta, pár kivétellel, mint például Nicolaus Cusanus, de nem sokan foglalkoztak kétségeivel. John Grocyn Valla gondolatmenetét követte, és a befolyásos mű szerzőségéről Rotterdami Erasmus is Valla kritikus nézőpontját fogadta el. Erasmus 1504-től terjesztette is ezt a nézetet, ezért katolikus teológusok kritizálták. Johann Eck 1519-ben, a Luther Mártonnal folytatott lipcsei vitájuk során a Corpust – egész pontosan az angyalok hierarchiájáról szóló részét – használta érvként a pápa fensőbbsége apostoli eredetének alátámasztásához, nagy hangsúlyt fektetve a platóni analógiára: „ahogy odafenn, úgy idelenn is”.

A 19. században a modernista katolikusok is elfogadták, hogy Szent Pál állítólagos tanítványának jóval Proclus után kellett élnie, mert Proclus műveit alakította át úgy, hogy keresztény kifejezésekbe öltöztette a neoplatonizmust. Ez a filozófiai megközelítés érdekelte a keresztény neoplatonista Vallát s. A Stanford History of Philosophy [2] összeállítói úgy tartják, Pszeudo-Dionüsziosz valószínűleg „Proclus tanítványa, talán szíriai származású; eleget tudott a platonizmusról és a keresztény hagyományról ahhoz, hogy mindkettőt átformálja. Mivel Proclus 485-ben halt meg, és mivel Dionüsziosz műveit az antiókhiai Severus idézi először egyértelműen 518 és 528 között, Dionüsziosz műveinek keletkezését 485 és 518-528 közé tehetjük.”

A Pszeudo-Dionüszosz apostoli tekintélyét el nem ismerő protestánsok nem fogadják el az általa kidolgozott angelológiát.

A kilenc angyali rend[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész „A mennyei hierarchiáról” című műve arról a szent rendről szól, melynek célja az Istenhez való legtökéletesebb hasonulás, és az egyesülés vele. Ebben a szent rangsorban az ősistenség áll mindenekfelett; hozzá legközelebb azok a létezők foglalhatnak helyet, akik többszörösen részesednek benne. A magasabb fokozaton állók természetesen rendelkeznek az alattuk lévők erejével, az utóbbiak azonban nem részesülnek a felettük lévők kiválóságaiból. A hierarchia szerint 3x3, vagyis 9 angyalcsoport alkot rendet és veszi körül Isten trónját. Ebben az égi rangsorban az angyali seregek, mintegy „beosztás” szerint különülnek el egymástól, és végzik tevékenységüket, mivel mindegyiknek megvan a maga dolga: vannak hírvivők; vannak, akik hadsereget, kórust alkotnak; vannak, akik őriznek, kísérnek…stb.

I.hierarchia

1. szeráfok: Az Úr trónusának hatszárnyú őrzői Izajás (6, 1-3) szerint: „[…] láttam az Urat. Szeráfok lebegtek fölötte; mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek…”A szeretet szellemei, az isteni szeretet hírnökei. A szeretet által teljes egységet alkotnak, vagyis nem különülnek el egymástól. Krisztus sok szentnek szeráfként jelent meg. Ők a térszeránok, lokális megtartók, az Isten nullás másolatai. A szeretet szavunk az ezoterikus jelentése szerint nem egy szentimentális érzés, hanem a szerinó időhurkában körbe keringő tachionok önfenntartó tulajdonsága. Ennek lényege, hogy minden tachion a saját hullámterében (a szerben, azaz helyben) halad, amelyben önmagát látva, az első időellentmondás segítségével tartja fent (életben) magát. Innen ered az ér-zés szavunk, mert körbe ér a tachion. Ráadásul az időhurok belsejében a hullámtér szerkezete létrehoz egy szív alakú zónát (ez az Isten szíve), így valójában innen ered az a gondolat, hogy az érzések helye a szív. Ami igaz, csak nem biológiai értelemben.

2. kerubok: „A trón közepén a trón körül négy élőlény, elöl, hátul csupa szem. Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második fiatal bikához, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik pedig repülő sashoz hasonlított.” (Jel 4, 6-7) Isten trónja melletti 4 szárnyú angyalok. 4 arcuk van: ember, oroszlán, sas, bika. Ők őrzik a Frigyládát és az Édenkertet. Minden irányban rengeteg szemük van és szüntelenül forgó kerekeken állnak. Ők alkotják Isten trónkocsiját.Az összhang és harmónia szellemei. Az ő tevékenységük által lett a Káoszból a Kozmosz (rend, rendezettség). A kerubok segítségével hatja át az isteni rendező elv a létezést. Az égi világ rendjében, törvényszerűségeiben az ő tetteik nyilvánulnak meg. Ők is megtartók és nullás másolatok, egyben végrehajtók is, akik szükség esetén „rendet raknak” a teremtésben. De nem a káoszból, hanem az őskáoszban lett a téridő, mint rendező erő, aminek forrásai a szerinók. Az isteni rendező elv ezek szerint a téridő spirálgömbi hullámterét jelenti, ami mindenhol jelen van a világegyetemben, azaz mindent áthat, mert mindenen áthatol és ez teszi lehetővé a teremtmények létezését. Az Isten tettei (mozgásai) pedig a hullámterének modulációján keresztül nyilvánulnak meg a teremtményei számára.

3. trónusok: Isten trónja mellett lebegő angyalok, ők dicsőíti Istent.Az akarat szellemei. Ők hatják át a létezést akarattal, mint az isteni akarat hírnökei. Két trón alkot egy teljes szellemi egységet, ezért kétarcú szárnyas lényekként ábrázolják őket. Ők is lokális megtartók (trón: a király székhelye), akik az Isten akaratát képviselik az egyes helyeken (galaxisokban, naprendszerekben). A kétarcúságuk egyrészt arra utal, hogy urai a jó és rossz dolgoknak (teremtés és pusztítás), ugyanakkor fizikailag képesek diász szerinóként működni, két térhatost keltve felváltva. Az, hogy szárnyas lények, egyrészt utalás a szárnyaskerék ősi szimbólumára (szárnyaló, azaz repülő időhurok), másrészt jelzi, hogy hat végtagjuk van, ami a szerinó hat forráshelyét jelenti. A hat végtagot vagy 2 láb, 2 kar, 2 szárny vagy 6 szárny formájában szokták ábrázolni.

II.hierarchia

4. uralmak: A lesüllyedéstől mentes feltörekvés a jellemzőjük, ezt szilárdítják a földön. A bölcsesség szellemi lényei, az isteni tudás és bölcsesség hírnökei. Az emberiség nagy tanítómesterei tőlük kapják a bölcsességet. Az isteni tudás és bölcsesség nem más, mint az istenek által az egész univerzumban működtetett akasha tartalma, vagyis a tapasztalat (információ). Ebben található a teremtéssel kapcsolatban minden tudás, amit csak felhalmozott idáig a létrendszer.

5. erősségek: Nevük bátorságot jelent, az a dolguk, hogy a gyengeséget ne engedjék meg.A mozgás szellemei. Az ő hatásuknak köszönhető, hogy minden mozog, rezeg, a legkisebb atomtól a legnagyobb galaxisig. A mozgás és a deformáció oka az időhurok spirálgömbi hullámterének sodró hatása, amivel minden elért időforrást áthelyezget, meglökdös a modulációjának megfelelő ütemben, a taszítási vektorainak megfelelő irányokba. Ennek következménye az a komplex mozgás, amit az atomok rezgésének tekintünk.

6. hatalmasságok: Istennek a világ feletti szervezett hatalmának szilárdságáról gondoskodnak. A forma szellemei. Minden forma mögött az ő hatásuk keresendő, beleértve az emberi formát is. A formák kialakítását hang segítségével végzik. Mindennek ami létezik, formája, szerkezete van. A Hang ez esetben nem levegőben terjedő nyomáshullámot jelent, hanem a transzcendens időhullámok modulációját, ami információt hordoz a kibocsátó forrásrendszer alakjáról.

III.hierarchia:

7. fejedelemségek: A népek, törzsek, vezetők, uralkodók békéjére felügyelnek.Fejedelemségek, a kor szellemei, akik egy korszakon (valószínűleg platóni világhónapon) keresztül vezetik az emberiséget, és hatnak a Földre és az ember fizikai testére. Az alsó csoportba tartozó három rend angyalai az alárendeltek ügyeivel foglalkoznak, vagyis a teremtmények felügyeletét végzik. Az archék ennek megfelelően egy bolygó egész népességét és ügyeit irányítják (emberek, állatok, növények, élettelen anyagok).

8. arkangyalok: A katolikus teológia szerint 3 arkangyal (Mihály, Gábriel, Rafael) van. A katolikusok számára apokrifnak tartott, számos ókeleti egyház számára elfogadott Énok könyve szerint 7 arkangyal(Mihály, Gábriel, Rafael, Uriel, Sariel, Raguél, Haniel) van. Az embereknek közvetítenek Istentől.

A 3 arkangyal feladatai:
-Mihály: Isten kedvességét közvetíti
-Gábriel: Isten erejét és az igazságosság cselekedeteit teljesíti. Ő vitte Jézus születésének hírét Máriához.
-Rafael: Isten gyógyító erejét közvetíti

A népek szellemei, akik a rájuk bízott nép királyával és szellemi vezetőivel vannak kapcsolatban és közvetítik feléjük az isteni szándékot. A misztikusok szerint a Földön élő népek jelenleg tizenkét csoportba vannak besorolva, amelyek mindegyikét egy arkangyal vezeti. Az egyes csoportokba tartozó lelkeket a látók a színük alapján tudják megkülönböztetni, ami nem optikai szín (a fény és anyag kölcsönhatása), hanem transzcendens szín (a lélek részecske hullámterén megfigyelhető egyedi moduláció). Ettől függetlenül azonban minden lélek részecskének van optikai színe is, mivel a ráeső fényt visszaveri a felszíne, de ez a megvilágítástól függ.

9.őrzőangyalok: Őrangyalok, akik az egyes ember vezetéséért, támogatásáért felelnek a születésétől a haláláig. Ők nem egyszerűen őrangyalok, hanem egyben szellemi vezetők, tanítók, társalkodók, segítők is. És nem csak az egyes emberekért felelnek, hanem szükség esetén kisebb-nagyobb csoportokért is (családok, baráti társaságok, munkahelyi kapcsolatok, stb).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei angolul a neten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Celestial Hierarchy (HTML)
  • Mystical Theology (Theologica Mystica) (HTML)
  • Works (Corpus Areopagiticum) of pseudo-Dionysius including The Divine Names, Mystical Theology, Celestial Hierarchy, Ecclesiatial Hierarchy, and Letters (available in.pdf, HTML, and.txt format)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]