Ritoók Zsigmond (filológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ritoók Zsigmond
Született 1929. szeptember 28. (85 éves)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása klasszika-filológus,
egyetemi tanár,
akadémikus

Ritoók Zsigmond (Budapest, 1929. szeptember 28.) Széchenyi-díjas magyar klasszika-filológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A római és ógörög irodalom, ezen belül a költészet és az esztétika jelentős tudósa. 2009-ben a Bolyai-díj kitüntetettje. Dédapja Tormay Béla (1838–1906) mezőgazdász, akadémikus; nagyapja Ritoók Zsigmond (1870–1938) orvos, belgyógyász.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem göröglatin szakán kezdte 1948-ban, ahol 1952-ben szerzett bölcsészdiplomát (ekkor az egyetem neve már Eötvös Loránd Tudományegyetem volt). Emellett 1948-tól annak 1950-es megszűnéséig az Eötvös-kollégium tagja volt. 1965-ben magyar szakos diplomát szerzett a meglévők mellé.

Diplomájának megszerzése után az ELTE görög tanszékének tanársegédje lett, majd 1958 és 1970 között a budapesti Martos Flóra Gimnázium (ma: Óbudai Gimnázium) tanára volt. 1970-ben a Magyar Tudományos Akadémia ókortudományi tanszéki kutatócsoportjának tudományos munkatársa, később főmunkatársa lett. 1986-ban az ELTE latin nyelv és irodalom tanszékének egyetemi tanárává nevezték ki. Egy évvel később tanszékvezető is lett, mely tisztséget 1993-ig töltötte be. 1999-ben a rendes professzori nyugdíjkorhatárt elérve ugyan nyugalomba vonult, ám ezzel párhuzamosan professor emeritus címet kapott, és változatlanul folytatja oktatói tevékenységét.

1968-ban védte meg a nyelvtudományok kandidátusi, 1986-ban pedig akadémiai doktori értekezését. 1990-ben választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1993-ban pedig rendes tagjává. Ezenkívül a római Academia Latinitati Fovendae, az Európai Akadémia, valamint az Osztrák Tudományos Akadémia tagjává választották. 1990-ben az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának elnökhelyettese lett, majd 1996 és 1999 között annak elnöke volt (ilyen minőségében az MTA elnökségében is részt vett). Ezenkívül az Ókortudományi Bizottság és a Doktori Tanács vallástudományi szakbizottságának tagja. 2007-ben a Vallástudományi Elnöki Bizottság elnöke lett. Ezenkívül 1980-ban a Magyar Ókortudományi Társaság főtitkára lett, majd 1985-ben annak ügyvezető társelnökévé, 1991-ben pedig elnökévé választották. Ezt a tisztségét 1997-ig töltötte be. 1993 és 2003 között az Acta Antiqua című tudományos szakfolyóirat főszerkesztője volt.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kutatási területe a görög és római irodalom, az antikvitás esztétikája és az ókortudomány története (klasszika-filológia).

A görög epikus énekmondókkal kapcsolatban azok működésének és társadalmi elhelyezkedésének első rendszeres összehasonlító vizsgálatait végezte el. Az epikus szöveghagyományban és retorikában a szóbeliségből az írásbeliségbe történő áttérés jeleit és alapját vizsgálta.

Ezenkívül kiadta Arany János kéziratban és töredékesen megmaradt Szophoklész-fordításait. Ezzel kapcsolatban kimutatta, hogy az addigi felfogással ellentétben azokat nem német nyelvből, hanem ógörögből fordította. Jelentős tankönyvírói munkássága is, több ókori témájú egyetemi és középiskolai tankönyv szerzője vagy társszerzője.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nős, felesége Szalay Ágnes irodalomtörténész, könyvtáros, az MTA Régikönyvek Gyűjteményének vezetője, házasságukból két leány-, illetve egy fiúgyermek született.

Egyik dédapja a nagyváradi ítélőtábla elnöke, másik dédapja pedig Tormay Ferenc mezőgazdász, akadémikus. Nagyapja Ritoók Zsigmond orvos, belgyógyász, a Rókus Kórház igazgatója volt. Távoli rokona (nagyapjának testvére) Ritoók Emma művészetfilozófus, író.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1079–1080. o.
  • MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 924. old., ISSN 1787-288X

További hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]