Szokolay Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ambox important.svg
 Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz!
Korrektúra.png
 Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.
Disambig gray.svg  A „Szokolay” című lap ide irányít át. Hasonló címmel lásd még: Szokolay Zoltán.

Szokolay Sándor (Kunágota, 1931. március 30. —) Kossuth-díjas magyar zeneszerző, egyetemi tanár.

Tartalomjegyzék

Eddigi életútja [szerkesztés]

Zenei tanulmányait 1947-ben a békés-tarhosi Zenei Gimnáziumban kezdte, ott is érettségizett 1950-ben, majd 1950-től a Zeneakadémián tanult zeneszerzést Szabó Ferenc és Farkas Ferenc tanítványaként. Szolfézs tanár volt a Fővárosi Zeneiskolai Szervezet keretében a Fodor-féle Zeneiskolában (1952-1955). Diplomája megszerzése után, 1957-től 1961-ig a Magyar Rádió zenei lektora és szerkesztője volt, ezt követően független művészként próbált megélni. 1966-tól 1994-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola középiskolai énektanár- és karvezető, valamint zeneszerzés tanszakán ellenpontot, prozódiát és zeneszerzést tanított, 1982-től egyetemi tanárként. 1994-ben lett nyugalmazott egyetemi tanár. A Magyar Televízió zenei lektora volt (1978-88).

Igen termékeny és sokoldalú zeneszerző. Számos énekes és hangszeres alkotást írt, életművének gerincét azonban operái alkotják. Művei, különösen operái, külföldön is ismertek. Az 1964-ben komponált Vérnász című operájával elementáris erővel robbant be az európai zenei életbe. Neve egyszeriben mindenütt ismertté vált: a művet mintegy tucatnyi nyelvre fordították le és nagy sikerrel mutatták be a világ huszonhárom városában. Kiváló dramaturgiai érzékkel rendelkezik, művei színpadra termettek. A Lorca-tragédia alapján írt Vérnász (1964) spanyol, a Shakespeare ihlette Hamlet (1968) angol és dán, a Németh László ótestamentumra épülő drámája inspirálta Sámson (1973) bibliai ihletésű, a Kazantzakisz regénye nyomán készült Ecce homo (1984) újgörög passió, a Szávitri (1988) indiai mesére épül, Lessing Bölcs Náthánja pedig a keresztény-zsidó-mohamedán feszültségek egyetemes hordozója. Hetedik operája, az Árpád-házi Szent Margitról szóló nemzeti opera azonban az első olyan műve, melyben magyar történelmi témát dolgoz fel. – Letagadhatatlanul énekes gyökerű számos hangszeres szerzeménye. Különféle szólóhangszerekre komponált versenyművet (Zongoraverseny, Hegedűverseny, Trombitaverseny, Fuvolaverseny). Írt három szimfóniát, kamaraműveket (Vonósnégyes; Sextett), több mint húsz kantátát, oratóriumokat, dalokat és kórusműveket.

A kommunista korszak alatt sem rejtette véka alá Istenbe vetett hitét. Az 1970-es évektől megszaporodnak egyházi művei. (Locarnoi motetta; Confessio Augustana; Luther kantáta stb.) Evangélikus hite ötvöződik a szívből jövő ökumenikus gondolatokkal.

Vulkánikusan kitörő alkotóerejét, ellenállhatatlan hatású, üde, szenvedélyes hangvételét, tehetségét nem lehet semmiféle skatulyába gyömöszölni. Drámai teremtőereje Shakespeare-rel vetekszik, zenei lírája aranyjánosi. Műveit át-átszövik a népzene jellegzetességei (pentatónia, modalitás, ritmus), az egyházi népénekek, középkori gregorián himnuszok, a reneszánsz szófestészet, a barokk variációs és imitációs technika, sőt a tizenkétfokúság és énekbeszéd is, mindez stiláris törés nélkül, tökéletes egységet alkotva. Harmóniavilágában újra és újra megjelennek a jellegzetes mixtúrák - énekes zenéjében a végsőkig tiszteletben tartja a nyelv belső életét, lüktetését, hangsúly- és ritmusvilágát. Nemcsak a magyar nyelvre van tekintettel, elmondható ez latin, vagy német szövegű műveiről is. Hitet, erőt, égi üzenetet közvetítő összetéveszthetetlen stílusa egyetemessé és örök érvényűvé teszi művészetét, mely jóllehet magába olvasztja Európa mindig megújuló szellemi áramlatait, „mégis győztes, mégis új és magyar". Alkotásaiból archaikus modernség, képzettársítás-világ, műveltségből fakadó széles palettájú ötlettár, hamis felhangoktól mentes magyarság, mélyen megélt hit sugárzik.

Nem tartozik egyetlen zeneszerzői csoportosuláshoz sem. Véleménye szerint a zeneszerzés eszközeként rendkívül fontos a szakmabeli tudás, de nincs ihletett komponista az Isten adta alkotókészség, tehetség nélkül.

Opusainak száma túl van a négyszázon. Kórusműveiben több mint harminc magyar költő versét zenésítette meg. Szövegválasztásával szinte missziót teljesít. Számos művét történelmi múltunk ihlette. Művei, különösen operái, külföldön is ismertek. Az 1964-ben komponált Vérnász című operájával elementáris erővel robbant be az európai zenei életbe. Neve egyszeriben mindenütt ismertté vált: a művet mintegy tucatnyi nyelvre fordították le és nagy sikerrel mutatták be a világ huszonhárom városában. 1952-ben házasságot kötött Szesztay Sári zongoraművésszel, akitől 1968-ban elvált. 1970-ben Dr. Weltler Magdolna bőrgyógyász szakorvost vette feleségül. Gyermekei – Tamás kivételével – valamennyien muzsikusok: Gergely és Balázs zongorista, Ádám fuvolista, a második házasságból született Orsolya pedig hegedűművész lett. Sopronba költözött, ahol még több időt tudott szentelni a komponálásnak.

Közéleti tevékenysége [szerkesztés]

A Magyar Kodály Társaság elnöke (1978), a Fészek Művészklub alelnöke (1980), a budapesti Operabarátok kuratóriumi elnöke (1985), a Magyar Zenei Kamara elnöke (1991-92), a Nemzeti Alapítvány kuratóriumának elnöke (1991–92), a Magyar Művészeti Akadémia tagja (1992).

Díjai [szerkesztés]

A Vérnászról és a Sámsonról készült lemezek nemzetközi nagydíjakat kaptak. Magyar karácsony című műve 1988-ban Arany lemez lett.

Főbb művei [szerkesztés]

  • Operák: Vérnász (Federico García Lorca) (1964), Hamlet (Shakespeare) (1968), Sámson (Németh László) (1973), Ecce homo (Nikosz Kazantzakisz) (1984), Margit, a hazának szentelt áldozat (misztériumopera, 1995), Szávitri (1998), Bölcs Náthán (Gotthold Ephraim Lessing) (hangsz.: 1997/98), A háló (Bergengruen)(vázlat)
  • Oratórikus művek: A tűz márciusa (1958), Istár pokoljárása (1960), Néger kantáta (1962), Deploration (1964), Magyar kórusszimfónia (1970), Vitézi ének (1970), Karácsonyi pastoral (1970), Apokalipszis (1971), Pünkösdi ének (1972), Ódon ének (1972), Hódolat Kodálynak (1975), Ady kantáta (1975), Gályarab kantáta (1975), Libellus Ungaricus (1979), Confessio Augustana (1980), Luther kantáta (1983), Magyar zsoltár (1990), Tanúságtétel (1992), Korál-requiem (1992), Szabó Lőrinc kantáta (1996), Hymnus ad honorem Sancti Stephani et Beatae Gisellae (2001), Október végi tiszta lángok (Nagy Gáspár versére, 2008).
  • Versenyművek: Hegedűverseny (1957), Zongoraverseny (1958), Trombitaverseny (1968), Fuvolaconcertino (1981), Kettős hegedűverseny (1993), Dublin concert – hegedű (1991)
  • Zenekari művek: Ballata Sinfonica (1968), Rapszódia (1978), Concerto (1982), Római szimfónia (1991), … Ergo sum (1994), Első szimfónia (1997), Második szimfónia (1998), harmadik szimfónia (Symphonia Ungarorum - Nagy Gáspár versére, 1999) továbbá balettek
  • Kórusciklusok: Missa Pannonica, Aforizmák, Tabernákulum, Quattro Madrigali, Musica Notturna, Tíz József Attila-töredék, Kecskeméti magyar mise stb.
  • Szólókantáták: A Minden Titkok Titka (1977), Jeremiáda (1979), Orbis Pictus (1979), Aeternitas temporia (1988), Leben-Natur-Liebe (1988), Palme (1990), Széchenyi miniatűrök (1991), Soproni akvarellek (1976)
  • Szólószonáták: hegedűre, fuvolára, gordonkára
  • Dalok, kórusművek, kamaraművek, két vonósnégyes, szólóművek zongorára, orgonára, cimbalomra

Diszkográfia [szerkesztés]

  • Öt szerzői lemez.
  • Szerzői CD-lemez 1997-ben.

Források [szerkesztés]

Külső hivatkozások és irodalom [szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szokolay Sándor témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szokolay_Sándor&oldid=13460485”