Teller Ede
| Teller Ede Edward Teller |
|
 |
|
| Teller Ede 1958-ban a Lawrence Livermore National Laboratory igazgatójaként | |
| Életrajzi adatok | |
| Ismeretes mint | „a hidrogénbomba atyja”, Teller-Effektus |
| Nemzetiség | magyar- amerikai |
| Született | Budapest, 1908. január 15. |
| Elhunyt | Stanford, Kalifornia, 2003. szeptember 9. (95 évesen) |
| Házastárs | Harkányi Mici |
| Pályafutása | |
| Szakterület | elméleti fizika |
Teller Ede (Budapest, 1908. január 15. – Stanford, Kalifornia, 2003. szeptember 9.) zsidó származású, magyar–amerikai atomfizikus, aki élete jelentős részét az Amerikai Egyesült Államokban élte le, és sikereit is főként ott érte el. Legismertebb a hidrogénbomba-kutatásokban való aktív részvétele, emiatt mint „a hidrogénbomba atyja” vált közismertté.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fiatalsága és iskolái
Teller az Osztrák–Magyar Monarchiában született, Budapesten. Apja Teller Miksa, jó nevű ügyvéd. 1918 tavaszán Teller Ede befejezte a négy éves Mellinger-féle elemi iskolát. Szüleinek dönteniük kellett, hol tanuljon tovább. Teller Ede szülei, mielőtt döntöttek, két másik iskolát is végiggondoltak. Egyik jelölt volt a Piarista Gimnázium, de ott a tanulónak kereszténynek kellett lennie. A másik jelölt az Evangélikus Gimnázium volt. A szülők végül az utóbbi mellett döntöttek.
1925-ben, a „Mintagimnáziumban” (a mai ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskolában) érettségizett (akkor még Budapesti Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző), ugyanott ahol (Lord) Balogh Tamás, (Lord) Káldor Miklós, Kármán Tódor, Kürti Miklós, Lax Péter, Polányi Mihály, Kálmán Mór is ottani diák volt. Még Budapesten ismerkedett össze későbbi „mars-lakó” barátaival, Neumann Jánossal, Szilárd Leóval, Wigner Jenővel.
Azt vallotta később, hogy tudományos sikereit annak köszönheti, hogy a magyar nyelv az anyanyelve, máskülönben „csak középszintű középiskolai tanár” lett volna belőle. Nyelvünk gyakran logikafejlesztő eszköznek bizonyul. Balázs Nándor fizikus nagyon hasonló véleményen volt.
A matematika iránt érdeklődött, de apja azt tanácsolta neki, legyen vegyészmérnök, mert azzal pénzt is lehet keresni, ezért beiratkozott a Királyi József Műegyetemre, a Budapesti Műszaki Egyetem jogelődjébe. 1926. január 2-án után hagyta el az országot, részben a Horthy-korszak Numerus clausus törvénye miatt.
[szerkesztés] Németországban
Karslruhéban kémiát és matematikát tanult. 1927-ben itt beszélt Hermann Mark professzor a kvantummechanikáról, mint a kémia alapjáról. Ennek hatására nyergelt át a fizikára. 1928 tavaszán Münchenben Arnold Sommerfeld mellett tanult. Ebben az évben villamosbalesetben elveszítette lábfejének egy részét. Az év őszén már Lipcsében tanult, ahol Werner Heisenberg volt a professzora. Nála írta meg doktori értekezését az ionizált hidrogénmolekula gerjesztett állapotairól címmel, amit 1930-ban védett meg.
Ezután előbb molekulaspektroszkópiával foglalkozott, legismertebb eredménye a Jahn-Teller-effektus (1937), majd Göttingába ment, ahol a későbbi Nobel-díjas James Franck tanársegédje lett. 1933-ban Pöschllel közösen kidolgozta a hajlítási mozgások leírására szolgáló Pöschl-Teller potenciálfüggvényt. Utána Magyar Állami Ösztöndíjjal Rómában Enrico Fermi, majd Rockefeller-ösztöndíjjal Koppenhágában Niels Bohr mellett dolgozott. Itt találkozott először az Ukrajnából menekült George Gamowval, akivel nagy motorkerékpár túrákat tett.
Külföldi tartózkodásai idején nyaranta végig hazajárt és 1933-ban feleségül vette ifjúkori szerelmét, Harkányi Micit. Ez kiváltotta a Rockefeller-alapítvány ellenszenvét: nem fogunk nászutat szponzorálni.
[szerkesztés] Emigráció az Amerikai Egyesült Államokba
Két évet töltött a Göttingeni Egyetemen, majd 1934-ben elhagyta Németországot, a Zsidó Kimenekítő Tanács segítségével. Rövid angliai tartózkodás után 1935-ben Gamow hívására az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ott a George Washington Egyetemen tanított, ahol Gamow is professzor lett. Ekkoriban sok európait hívtak az Amerikai Egyesült Államokba. Kvantummechanikát tanított az amerikai diákoknak és azok professzoraiknak is. Teller figyelmét Gamow a magfizika felé terelte és 1938-ban együtt dolgozzák ki a termonukleáris fúzió elméletét. A béta-bomlás nukleonspint átfordító Gamow-Teller-átmenetének leírása is közös munkájuk. P.H. Emmettel közösen értelmezte a nempórusos szilárd felületeken lejátszódó többrétegű adszorpció jelenségét. Azóta az ilyen felületeket Brunauer-Emmett-Teller felületeknek (BET-felület) hívják.
1939-ben a Gamow és Teller által szervezett washingtoni elméleti fizikai konferencián jelentette be Bohr a maghasadás felfedezését. Teller ekkor New Yorkban, a Columbia Egyetemen dolgozott, ahol Szilárd Leó is. Mivel Szilárd nem tudott autót vezetni, ő vitte el Einsteinhez, hogy egy Roosevelt elnökhöz írt levelet mutasson neki, ami azután Einstein–Szilárd levélként vált ismertté. Az 1941. december 7-i Pearl Harbor-i támadás után felgyorsultak az események. Teller Chicagóban Fermi mellett dolgozott az első atomreaktor megépítésén. Itt adta neki Fermi az ötletet, nem lehetne-e egy atombombával termonukleáris fúziót beindítani. Teller ezután kezdett gondolkodni a szuperbombán.
[szerkesztés] A Manhattan terv és a világhírnév
A chicagói reaktor (1942) sikeres decemberi beindítása után Tellert meghívták a Manhattan tervbe. A hirosimai bomba ledobása után a Nagaszakira ledobott bombát feleslegesnek tartotta. Ennek már plutónium volt a hasadóanyaga, amit Amerika hadvezetése feltétlenül ki akart próbálni.
1945-ben tagja a Reaktorbiztonsági Bizottságnak, 1947-től elnöke. Felismerte az urán-grafit-víz típusú reaktorok veszélyforrását (Teller-Effektus) és sikerült leállíttatnia az USA-ban az olyan grafitos reaktorok működtetését, mint amilyen például később a Csernobili erőmű volt. (Csernobilban többek között a Teller-effektus vezetett a katasztrófához). Részt vett az inherensen biztonságos (bolond-biztos) TRIGA reaktorok kifejlesztésében.
1952-ben a Los Alamosszal elégedetlen Teller kezdeményezésére is létrehozták a kaliforniai Lawrence Livermore Nemzeti Laboratóriumot, aminek egy időre igazgatója lett. Stanislav Ulam módosításával (deutérium helyett deutérium és trícium keveréke) 1952-ben végrehajtották az első sikeres hidrogénbomba kísérletet.
Szülei és Emmi húga Magyarországon maradtak. Húgának férje és édesanyjának bátyja 1944-ben a holokauszt áldozatai lettek, a többiek a pesti gettóban érték meg a felszabadulást. Édesapja 1950-ben meghalt, édesanyját, húgát és unokaöccsét 1951-ben kitelepítették Tállyára, ahonnan másfél év múlva térhettek vissza Pestre, de lakásukat közben elvették. Unokaöccse 1956-ban elhagyta az országot. Szilárd Leó 1958-ban rá akarta venni, menjen el Moszkvába vele a Pugwash Konferenciára, hogy beszélhessenek a szovjet atomfizikusokkal a nukleáris leszerelésről. Ő azonban elutasította, rokonai magyarországi fenyegetettségére hivatkozva. Ezt Szilárd elmondta Moszkvában a szovjeteknek és a magyar küldöttnek, Jánossy Lajosnak is, mint abszurd dolgot. Három hét múlva édesanyja és húga megkapta az útlevelet és találkozhatott Tellerrel San Franciscóban. Szilárd levélben köszönte meg Jánossynak a közbenjárását.
1962-ben John Fitzgerald Kennedy elnöktől Enrico Fermi-díjat vehetett át a kémia és a fizika terén elért eredményei, a termonukleáris kutatásban játszott vezető szerepe és a nemzetbiztonság erősítése terén végzett munkájának elismeréseként. A Reagan-Gorbacsov puhatolózások idején Reagant határozottan biztatta, ne engedjen a csillagháború kérdésében, mert a szovjeteknek nincs ilyen elektronikájuk.
1936 után 1990-ben járt újra Magyarországon és utána minden évben hazalátogatott. 1994. április 23-án Göncz Árpád köztársasági elnöktől átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrendet . 1997-ben megkapta az akkor elsőként kiosztott Magyarság Hírnevéért kitüntetést. Az Első Orbán-kormány idején az első Corvin-lánc-birtokosok egyike lett.
[szerkesztés] Díjai
- Albert Einstein-díj, 1958
- Enrico Fermi-díj, 1962
- National Medal of Science (Nemzeti Tudományos Medál), 1982 (lásd a kitüntettetek listáján itt)
- A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, 1990
- A Magyar Köztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje, 1990
- Ignobel Béke-díj, 1991 [1]
- A Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktora, 1991
- Az Eötvös Loránd Tudományegyetem tiszteletbeli professzora, 1991
- Az Eötvös Fizikai Társulat tiszteletbeli tagja, 1993
- A Fizikai Szemle Nívódíja, 1994
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal, 1994
- A Magyar Nukleáris Társaság Szilárd Leó Érme, 1994
- A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem díszdoktora, 1995
- Magyar Örökség díj, 1996.[2]
- A Magyarság Hírnevéért Díj, 1997
- Magyar Corvin-lánc, 2001
- Presidential Medal of Freedom (Szabadság Elnöki Medál), 2003 (lásd a kitüntettek listáján itt)
- Bolyai-díj, 2004 (posztumusz)
[szerkesztés] Emléke
Teller Edéről nevezték el az 5006 Teller kisbolygót. Nagybánhegyesen az Általános Iskola és Óvoda névadója.
[szerkesztés] Hivatkozások
- ↑ Improbable Research for his lifelong efforts to change the meaning of peace as we know it – „a béke ismert jelentésének megváltoztatására irányuló, egész életét betöltő erőfeszítéseiért”
- ↑ Személyek > Teller Ede Díjátadási ünnepség a Magyarok IV. Világkongresszusa és Tudóstalálkozója keretében a Budapesti Kongresszusi Központ Pátria termében 1996. június 16-án. A kitüntetést Teller Ede professzor az 1996. októberi hazalátogatásakor vette át.
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] További információk
