Polányi Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Polányi Mihály
Michael Polanyi.png
Született
1891. március 11.
1891. március 12.
Budapest
Elhunyt
1976. február 22. (84 évesen)
Manchester
Foglalkozása filozófus
közgazdász
vegyész
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Polányi Mihály témájú médiaállományokat.

Polányi Mihály, Michael Polanyi, (szül. Pollacsek) (Budapest, 1891. március 11.Northampton, 1976. február 22.) magyar–brit tudós, akinek a munkássága a fiziko-kémiától a közgazdaságtanon keresztül a filozófiáig terjedt.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapesten, zsidó családban született, mint Pollacsek Mihály és Wohl Cecília gyermeke. Édesapjuk mérnök és vállalkozó volt, akinek forgandó szerencséje a vasútspekulációban arra ösztönözte Mihályt, hogy ő inkább az orvostudomány segítségével teremtsen egzisztenciát. 1913-ban végzett, és nem sokkal ezután már az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében szolgált orvosként az első világháborúban. Megsebesült, kórházba került, és lábadozása idején írta doktori disszertációját fiziko-kémiából 1917-ben.

1920-ban Németországba emigrált, hogy kémikusként dolgozzék Berlinben a Kaiser Wilhelm Institutban. Itt házasodott meg a római katolikus szertartás szerint (Polányi maga is katolikus hitre tért). [1] 1929-ben felesége, Magda fiút szült, Polányi Jánost, a későbbi Nobel-díjas kémikust. Németországban kötött életre szóló barátságot Wigner Jenővel. Miután 1933-ban Németországban hatalomra kerültek a nemzetiszocialisták, Polányi a Manchesteri Egyetem (University of Manchester) fiziko-kémia professzora lett. Hatalmas váltásként a későbbiekben, miután egyre többet publikált a társadalomtudományok és a filozófia területén, (1948 és 1958 között) az egyetem társadalomtudomány professzora lett.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvére Polányi Károly híres közgazgász, unokatestvérei pedig Pór Ernő, Szabó Ervin és Seidler Ernő voltak.[2]

Fiziko-kémia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Polányi tudományos érdeklődése szélesen merített, felölelte a kémiai kinetikát, a röntgentudományt és a szilárd testek felületén fellépő gázadszorpciót. Elsősorban a folyadék kémiájával és általában fizikai, kémiai kutatásokkal foglalkozott. Később figyelme az adszorpciós termodinamika felé fordult. A szakirodalomban később róla nevezték el az adszorpciós potenciál kiszámítására használatos képletet. 1934-ben Polányi, körülbelül egy időben G. I. Taylorral és Orován Egonnal, felfedezte, hogy a rugalmas anyagok deformációja megmagyarázható a Vito Volterra által 1905-ben kifejlesztett diszlokációs elmélettel. Ez a meglátás létfontosságú volt a merev testek mechanikájának modernizálásában.

Tudományfilozófia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1930-as évek közepétől Polányi a pozitivista tudományelmélet ellen kezdett el érvelni, ami szerinte nem tudott mit kezdeni a „hallgatólagos” (angolul: tacit) tudás és a képzelet kreatív szerepével. Polányi, Friedrich Hayekhez hasonlóan, arra gyűjtött érveket, hogy miért is fontos szabad társadalomban élni.

Polányi kritizálta az abszolút objektivitás gondolatát és elismerte az örökölt gyakorlatok és eszmék szerepét, amelyeket Thomas Kuhn vizsgált az 1960-as években. Polányi legteljesebben a Gifford előadásokban fejezte ki filozófiai gondolatait, amelyeket 1951–1952-ben adott az Aberdeeni Egyetemen (University of Aberdeen), és amelyek Personal Knowledge (Személyes tudás) című könyvének a megírásához vezettek.

Közgazdaságtan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Polányi, mint Hayek is, hitt abban, hogy a szabad piac lehetőséget nyújt a belefoglalt tudás („tacit knowledge”) alkalmazására a társadalomnak. Ez segíti a társadalmat az önszervezésre és a különböző célok hajszolására. Közgazdasági gondolatait The Logic of Liberty (A szabadság logikája) című könyvében fejtette ki.

Kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Polányi a Royal Society és az oxfordi Merton College tagja volt.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Torrance, Thomas F. (2002.). „Polányi Mihály és a keresztény hit: személyes beszámoló” (pdf). Polanyiana (1–2), 167–176. o. Hozzáférés ideje: 2013. november 22.  
  2. Geni

Bibliográfia (angolul)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bibliográfia (magyarul)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Polányi Mihály témájú médiaállományokat.