Friedrich August von Hayek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Friedrich August von Hayek
Friedrich Hayek portrait.jpg
Született
1899. május 8.
Bécs
Elhunyt
1992. március 23. (92 évesen)
Freiburg im Breisgau
Foglalkozása közgazdász
szerző
filozófus
történész
Iskolái Bécsi Egyetem

Friedrich August von Hayek az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich August von Hayek témájú médiaállományokat.
Friedrich August von Hayek

Friedrich August von Hayek (Bécs, 1899. május 8.Freiburg, 1992. március 23.) az osztrák iskolához tartozó Nobel-díjas közgazdász és morálfilozófus, a liberális demokrácia és a szabad piac védelmezője a szocialista és kollektivista eszmékkel szemben a 20. század közepén. Jelentősen hozzájárult a kognitív tudomány és a jogtudomány fejlődéséhez is. 1974-ben ideológiai riválisával, Gunnar Myrdallal megosztva közgazdasági Nobel-díjat kapott.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hayek elit értelmiségi család fiaként Bécsben látta meg a napvilágot. A Bécsi Egyetemen 1921-ben és 1923-ban szerzett doktori fokozatokat, jogot, pszichológiát és közgazdaságtan tanult. Fiatalon a szocializmus eszméjével szimpatizált, Ludwig von Mises tanainak hatására gondolkodása alapvetően megváltozott.

Hayek Jeremiah Jenks professzor kutatási asszisztenseként dolgozott a New York Universityn 19231924 között. Ezt követően az Austrian Institute of Economic Research igazgatója lett, majd a London School of Economics közgazdasági tanszékéhez csatlakozott 1931-ben. Az Anschlusst követően Hayek felvette a brit állampolgárságot 1938-ban.

Az 1940-es évek elején Hayek a korszak egyik meghatározó elméleti közgazdászává vált. A második világháborút követően azonban Hayek laissez-faire elveivel szemben az állami beavatkozást követő tanok, különösöen Keynes követői váltak divatossá közgazdász és gazdaságpolitikai körökben. Hayek kikerült a közgazdasági gondolkodás fősodrásából, és a Committee on Social Thought professzoraként a Chicagói Egyetem filozófia-professzora lett 1950-ben. Ezt a posztját 1962-ig megtartotta, majd 1968-ig a Freiburgi Egyetem tanára lett. Innen ment nyugdíjba, és szülőhazájába visszatérve a Salzburgi Egyetemen adott órákat. Hayek következetes közgazdasági eszméi a keynesi ihletettségű gazdaságpolitika kudarcát követően az 1970-es években újra népszerűvé váltak. 1974-ben megkapta a Nobel-díjat. Megélte a szocializmus bukását, és összegző művében értékelte korai tanai fényében a tervgazdaság tarthatatlanságát. 1992-ben Németországban, Freiburgban halt meg.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Út a szolgasághoz (KJK, 1991)
  • A végzetes önhittség (Tankönyvkiadó, 1992)
  • Piac és szabadság (KJK, 1995)

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon 2001-ben Hayek Társaság néven szerveződött ultraliberális csoport Hayek eszméinek népszerűsítésére. (2005-ben megszűnt.) Szlovákiában is van Hayek Társaság.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich August von Hayek témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]