Friedrich August von Hayek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Friedrich August von Hayek

Friedrich August von Hayek (Bécs, 1899. május 8.Freiburg, 1992. március 23.) az osztrák iskolához tartozó Nobel-díjas közgazdász és morálfilozófus, a liberális demokrácia és a szabad piac védelmezője a szocialista és kollektivista eszmékkel szemben a 20. század közepén. Jelentősen hozzájárult a kognitív tudomány és a jogtudomány fejlődéséhez is. 1974-ben ideológiai riválisával, Gunnar Myrdallal megosztva közgazdasági Nobel-díjat kapott.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hayek elit értelmiségi család fiaként Bécsben látta meg a napvilágot. A Bécsi Egyetemen 1921-ben és 1923-ban szerzett doktori fokozatokat, jogot, pszichológiát és közgazdaságtan tanult. Fiatalon a szocializmus eszméjével szimpatizált, Ludwig von Mises tanainak hatására gondolkodása alapvetően megváltozott.

Hayek Jeremiah Jenks professzor kutatási asszisztenseként dolgozott a New York Universityn 19231924 között. Ezt követően az Austrian Institute of Economic Research igazgatója lett, majd a London School of Economics közgazdasági tanszékéhez csatlakozott 1931-ben. Az Anschlusst követően Hayek felvette a brit állampolgárságot 1938-ban.

Az 1940-es évek elején Hayek a korszak egyik meghatározó elméleti közgazdászává vált. A második világháborút követően azonban Hayek laissez-faire elveivel szemben az állami beavatkozást követő tanok, különösöen Keynes követői váltak divatossá közgazdász és gazdaságpolitikai körökben. Hayek kikerült a közgazdasági gondolkodás fősodrásából, és a Committee on Social Thought professzoraként a Chicagói Egyetem filozófia-professzora lett 1950-ben. Ezt a posztját 1962-ig megtartotta, majd 1968-ig a Freiburgi Egyetem tanára lett. Innen ment nyugdíjba, és szülőhazájába visszatérve a Salzburgi Egyetemen adott órákat. Hayek következetes közgazdasági eszméi a keynesi ihletettségű gazdaságpolitika kudarcát követően az 1970-es években újra népszerűvé váltak. 1974-ben megkapta a Nobel-díjat. Megélte a szocializmus bukását, és összegző művében értékelte korai tanai fényében a tervgazdaság tarthatatlanságát. 1992-ben Németországban, Freiburgban halt meg.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Út a szolgasághoz (KJK, 1991)
  • A végzetes önhittség (Tankönyvkiadó, 1992)
  • Piac és szabadság (KJK, 1995)

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon 2001-ben Hayek Társaság néven szerveződött ultraliberális csoport Hayek eszméinek népszerűsítésére. (2005-ben megszűnt.) Szlovákiában is van Hayek Társaság.[1]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich August von Hayek témájú médiaállományokat.

A Nobel-díj hivatalos honlapján