Kozmológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fájl:Millennium simulation - galaxies.jpg
Az Ősrobbanás után a Világegyetemben található anyag, részben a sötét anyag gravitációs hatására, szálas elrendezésbe, filamentekbe szerveződött, a szálak mentén sűrűsödött a megfigyelhető anyag galaxisokká (a Millennium Run szuperszámítógépes szimuláció eredményéről készült kép)

A kozmológia a Világegyetemmel mint egésszel foglalkozó tudomány, emiatt a fizika és filozófia tudományának is része. Ez a szócikk csak a fizikai kozmológiát érinti. Foglalkozik a keletkezésével, a felépítésével (galaxisok, galaxishalmazok eloszlása) és a fejlődésével.

Etimológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredete a κοσμος - világ, univerzum és a λογος - tudomány, tanulmány összetétele. Szokás úgy is értelmezni, hogy a Kozmoszról (=rendezett világról) való értelmes beszéd.

A standard modell (Ősrobbanás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Világegyetem keletkezésére általánosan elfogadott elmélet, a kozmológia standard modellje szerint a Világegyetem egy nagyon sűrű és forró állapotból indult, azóta folyamatosan tágul. A kezdeti folyamatot nevezzük Ősrobbanásnak (angol nyelven Big Bang). A modell megmagyarázza a következő megfigyeléseket:

  1. Az elemek gyakorisága: az ősi nukleoszintézis alatt az ősrobbanás után nem sokkal (10−2 s) az anyag nagyon forró volt, kvarkokból és gluonokból állt, mely a hűlés során protonokká és neutronokká alakult. Az ezt követő 1 másodperc alatt összeállnak a legkönnyebb atommagok (2H, 3He, 4He, 7Li), a 1H atommag már létezik, hiszen az a proton. Ez a folyamat nagyjából 3 perc alatt véget ér. Az akkor kialakult elemösszetétel megmaradt egészen az első csillagok születéséig.
  2. A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás (angolul Cosmic Microwave Background Radiation, CMBR): 1946-ban George Gamow jósolta meg, 1964-ben Arno Penzias és Robert Woodrow Wilson fedezte fel a 2,73 K-es hőmérsékleti sugárzást. Ez a háttérsugárzás abból az időből származik, amikor a Világegyetem átlátszó lett. Ezelőtt átláthatatlan ionizált anyagból állt. Többek között a COBE és a WMAP mérte. Penzias és Wilson 1978-ban, a COBE csapat vezetői (Mather és Smoot) 2006-ban kaptak Fizikai Nobel-díjat ezekért az eredményekért.
  3. A Világegyetem tágulása: Edwin Hubble 1929-ben kimutatta a tágulást a galaxisok színképében mutatkozó vöröseltolódás segítségével (Doppler-effektus). A tágulásból visszaszámolható a Világegyetem kora.

WMAP adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háttérsugárzást mérő műhold, a WMAP (Wilkinson Microwave Anisotropy Probe) méréseiből néhány kozmológiai mennyiségre a következő értéket kapták [Térkép a mikrohullámú háttérsugárzásról, Meteor évkönyv 2004, 195. old.]:

a Világegyetem sűrűsége ρ/ρkrit. 1,02 ± 0,02
1-nél sík Világegyetem
A sötét energia a teljes sűrűség 73 ± 4%-a
Hubble-állandó, H 74^{+4}_{-3} km/s/Mpc
a háttérsugárzás lecsatolódása 380 000 évvel az Ősrobbanás után
z=1089±1 vöröseltolódásnál
A Világegyetem kora 13,82 milliárd év[1]

A WMAP mérései 2006 végéig folytatódtak, a kozmológiai modelleket ez alapján is ellenőrizték.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]