Görög ábécé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Görög ábécé
Greekalphabet.svg
Típus ábécé
Nyelvek görög
Időszak körülbelül i. e. 800-tól napjainkig
Felmenő írásrendszerek ugariti
   föníciai
Rokon írásrendszerek ókánaánita, etruszk, latin
ISO 15924 Grek

A görög ábécét a görög nyelv írására használják az i. e. 9. század vége (vagy a 8. század eleje) óta, egészen napjainkig. Huszonnégy betűből áll, az első és legrégibb olyan ábécé, amely minden magán- és mássalhangzót különálló szimbólummal jelöl. Az ősi görögben egyes betűket számokként is használtak körülbelül az i. e. 2. századtól fogva, ezeket görög számoknak hívjuk (hasonlóan a római számokhoz). A görög ábécé az ugariti és/vagy a föníciai ábécéből fejlődött ki, és alapja sok más írásrendszernek, mint például a latin vagy a cirill ábécé.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai görög ábécé egy vázán

A görög ábécé az első betűkészletek egyike, amelyek többféle írott magánhangzót tartalmaztak. Eredetileg csak az alfát, epszilont, iótát, omikront és üpszilont, később keleti-görög hatásra az ómegát és étát is (hosszú ó és é jelölésére). Hasonlóképpen új mássalhangzókat is bevezetett: a khít, a fít és a pszít.

A fejlődés során egyes betűket meg is szüntettek, ilyen volt a szan, a digamma és a koppa. Ez utóbbi kettő megmaradt az ión számrendszerben, sőt a 900 jelölésére új betűt vezettek be, a diszigmát. Az ezreseket a betű előtt a bal felső sarokban aposztróffal jelölték.

Eredetileg több változata létezett az ábécének, legjelentősebb a keleti (ión) és a nyugati (khalkidiai) volt. Az athéni dialektus az ión írást használta, ami végül is kiszorította a nyugati változatot, és standarddá vált (i. e. 403). Ettől kezdve a görögök balról jobbra írtak, bár előtte előfordult jobbról balra folyó írás, sőt a vegyes irányú folyam is fellelhető.

A középkorban megváltozott az íráskép is, uralkodóvá vált a kisbetűs írás. Ekkor alakult ki a végszigma különálló formája. Ezzel a fejlődéssel szemben a szannak nem található a forrásokban kisbetűs alakja.

Ugyanekkor a kisbetűs alakokat használták a számok jelölésére is. A 6 jelölésében a sztigma (Ϛ, ϛ; esetleg, ha ez nem elérhető, a στ kapcsolatát használják) felváltotta a digammát. A 90 jelölésére a modern z alakú koppát (Ϟ, ϟ) használják.

Az ábécé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A görög betűk és származékaik a következők (kiejtés jelölése az IPA[1] szerint):

Betű Név Kiejtés Szám-
érték
ugariti föníciai latin
Görög Magyaros átírás Kiejtés
klasszikus modern archaikus klasszikus modern
Α α ἄλφα alfa [álpʰa] [ˈalfa]   [a] [a:] [a] 1 𐎀 Phoenician aleph.png a
Β β (ϐ) βῆτα béta [bɛ̂ːta] [ˈvita]   [b] [v] 2 𐎁 Phoenician beth.png b
Γ γ γάμμα gamma [gámma] [ˈɣama]   [g] [ɣ] [† 1] 3 𐎂 Phoenician gimel.png g
Δ δ δέλτα delta [délta] [ˈðelta]   [d] [ð] 4 𐎄 Phoenician daleth.png d
Ε ε (ϵ) ἒ ψιλόν epszilon [è psiːlón] [ˈepsilon]   [e] [e] 5 𐎅 Phoenician he.png e
Ζ ζ ζῆτα dzéta [zdɛ̂ːta] [ˈzita]   [zd], később [zː] [z] 7 𐎇 Phoenician zayin.png z
Η η ἦτα éta [ɛ̂ːta] [ˈita] [ɛː] [h] [ɛː] [i] [† 2] 8 𐎅 Phoenician he.png ē, e, ê
Θ θ (ϑ) θῆτα théta [tʰɛ̂ːta] [ˈθita]   [tʰ] [θ] 9 𐎉 Phoenician teth.png th
Ι ι ἰῶτα ióta [iɔ́ːta] [ˈjota]   [i] [iː] [i] [† 2] 10 𐎛 Phoenician yodh.png i
Κ κ (ϰ) κάππα kappa [káppa] [ˈkapa]   [k] [k] [† 3] 20 𐎋 Phoenician kaph.png k
Λ λ λάμβδα lambda [lábda]
[lámbda]
[ˈlamða]   [l] [l] [† 3] 30 𐎍 Phoenician lamedh.png l
Μ μ μῦ [mŷː] [mi]   [m] [m] 40 𐎎 Phoenician mem.png m
Ν ν νῦ [nŷː] [ni]   [n] [n] [† 3] 50 𐎐 Phoenician nun.png n
Ξ ξ ξῖ kszí [ksîː] [ksi]   [ks] [ks] 60 𐎒 Phoenician sade.png x, (ks)
Ο ο ὄ μικρόν omikron [ò mikrón] [ˈomikron]   [o] [o] 70 𐎓 Phoenician ayin.png o
Π π (ϖ) πῖ [pîː] [pi]   [p] [p] 80 𐎔 Phoenician pe.png p
Ρ ρ (ϱ) ῥῶ [r̥ɔ̂ː] [ro]   [r], [r̥] [r] 100 𐎗 Phoenician res.png r, rh (szó elején), rrh (kettőzve)
Σ σ σῖγμα szigma [sîːgma] [ˈsiɣma]   [s] [s] 200 𐎕 Phoenician samekh.png s
  ς szigma (szóvég) 6 (modern) 𐎒 s
Τ τ ταῦ tau [tâu̯] [taf]   [t] [t] 300 𐎚 Phoenician taw.png t
Υ υ ὒ ψιλόν üpszilon [ỳː psiːlón] [ˈipsilon] [u] [y] [yː] [i] [† 2] 400 𐎜 Phoenician waw.png u, y (mássalhangzók között)
Φ φ (ϕ) φῖ [pʰîː] [fi]   [pʰ] [f] 500 𐎔𐎈 Phoenician pe.pngPhoenician he.png ph
Χ χ χῖ khí [kʰîː] [xi] [kʰ] [ks] [kʰ] [x] [† 4] 600 𐎃 ch, kh
Ψ ψ ψῖ pszí [psîː] [psi]   [ps] [ps] 700 𐎔𐎒 Phoenician pe.pngPhoenician samekh.png ps
Ω ω ὦ μέγα ómega [ɔ̂ː méga] [oˈmeɣa]   [ɔː] [o] 800 𐎓 Phoenician ayin.png o, ô
  1. [e], [i] előtt [ʝ]
  2. ^ a b c hangsúlytalanul magánhangzó mellett általában [ʝ] vagy [ç]
  3. ^ a b c [e], [i] előtt lágyul
  4. [e], [i] előtt [ç]

A klasszikus kor előtti betűk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A táblázatban szereplő betűk korán kikerültek az ábécéből, még az úgynevezett „klasszikus” kor előtt. Csak a nagybetűs formájukat használták, kisbetűs alakjukat csak később, a középkor során alakították ki.

Betű Név Kiejtés Szám-
érték
ugariti föníciai latin
Görög Magyaros átírás Kiejtés
klasszikus modern archaikus klasszikus modern
Ϝ ϝ ϝαυ, δίγαμμα vau/digamma [wau] [ˈðiɣama] [w] 6 𐎆 Phoenician waw.png w
Ϻ ϻ ϻάν szan [sán] [ˈsan] [s] - 𐎕 Phoenician sade.png s
Ϙ (Ϟ) ϙόππα koppa [kóppa] [ˈkopa] [k] 90 𐎖 Phoenician qof.png k
Ϡ (Ͳ) σαμπῖ szampí [sampíː] [sː] [ks] [ts] 900 ss

Bizonytalan vagy későbbi eredetű betűk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Betű Név Kiejtés Szám-
érték
latin
Görög Magyaros átírás Kiejtés
klasszikus modern archaikus klasszikus modern
Ϛ ϛ στίγμα sztigma[2] [ˈstiɣma] [st] 6 st
Ͱ ͱ ἧτα héta [hɛ̂ːta] [h] - h
Ϸ ϸ [ʃ] - sh

Betűkombinációk és kettőshangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Betűk Kiejtés Latin átírás
archaikus klasszikus modern
αι   [] [ɛ] æ, ae
ει [] [e:] [e:] [i] i
οι   [] [i] œ, oe, i (szóvégi)
υι   [] [i] ui
ωι   [ɔɪ] [ɔ] o
αυ   [] [av] zöngés hang előtt
[af] zöngétlen hang előtt
au, av
ευ   [] [ev] zöngés hang előtt
[ef] zöngétlen hang előtt
eu, ev
ηυ   [ɛ:ʊ] [iv] zöngés hang előtt
[if] zöngétlen hang előtt
eu
ου [] [o:] [u:] [u] u, ou
γγ ²   [ŋg] [ŋɡ] ng
γκ ²   [ŋk] [ɡ] szó elején
[ŋk] egyébként
nc, nk
γξ ²   [ŋks] [ŋks] nx, nks
γχ ²   [ŋx] [ŋç] nch, nkh
μπ [b] szó elején
[mb] egyébként
mp
ντ [d] szó elején
[nd] egyébként
nt

²: Egyes iskolák az agmát (ŋ) önálló fonémának tartják.

Ligatúrák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A görög nyelv helykímélés szempontjából – más nyelvekhez hasonlóan – számos ligatúrát (ikerbetűt) használt a nyomtatás megjelenése előtt. Az egyik legismertebb, az ου (mely egy o betű feletti v-re hasonlít: Ȣ ȣ), amit ritkán még ma is láthatunk. Lásd még: Ou.

Írásjelek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A görög írás a központozásra a latin nyelvtől eltérő karaktereket használ, melyek a következők:

írásjel latin
megfelelő
elnevezés
 ;  ? erotimatiko (kérdőjel)
. . telia (pont)
·  ; ano telia (pontosvessző)
 :  : ano-kato telia (kettőspont)
, , komma (vessző)
aposztofosz (aposztróf)
- enotikon (kötőjel)

Unicode[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Unicode rendszerben a görög karakterek két fő csoportra oszlanak. Az első a „görög és kopt” csoport (U+0370 – U+03FF), mely az ISO 8859-7 szabványon alapul, és lefedi a mai modern görög helyesírás karaktereit. Ezen kívül ez a csoport tartalmazza a görög alapbetűktől eltérő kopt karaktereket is.

A másik csoport ("Kiterjesztett görög"; U+1F00 – U+1FFF) tartalmazza az ógörög és katharevusza politonikus és diakritikus karaktereket.

Görög és kopt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A B C D E F
0370         ʹ ͵         ͺ ͻ ͼ ͽ ;  
0380         ΄ ΅ Ά · Έ Ή Ί   Ό   Ύ Ώ
0390 ΐ Α Β Γ Δ Ε Ζ Η Θ Ι Κ Λ Μ Ν Ξ Ο
03A0 Π Ρ   Σ Τ Υ Φ Χ Ψ Ω Ϊ Ϋ ά έ ή ί
03B0 ΰ α β γ δ ε ζ η θ ι κ λ μ ν ξ ο
03C0 π ρ ς σ τ υ φ χ ψ ω ϊ ϋ ό ύ ώ  
03D0 ϐ ϑ ϒ ϓ ϔ ϕ ϖ ϗ Ϙ ϙ Ϛ ϛ Ϝ ϝ Ϟ ϟ
03E0 Ϡ ϡ (Kopt betűk)
03F0 ϰ ϱ ϲ ϳ ϴ ϵ ϶ Ϸ ϸ Ϲ Ϻ ϻ ϼ Ͻ Ͼ Ͽ

Kiterjesztett görög[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A B C D E F
1F00
1F10        
1F20
1F30 Ἷ
1F40        
1F50        
1F60
1F70 ά έ ή ί ό ύ ώ    
1F80
1F90
1FA0
1FB0   Ά ι ᾿
1FC0   Έ Ή
1FD0 ΐ     Ί  
1FE0 ΰ Ύ ΅ `
1FF0       Ό Ώ ´  

Diakritikus jelek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

betűvel magában példa leírás
U+0300 U+0060 ( ̀) „varia / tompa ékezet
U+0301 U+00B4, U+0384 ( ́) „oxia / tonosz / éles ékezet
U+0304 U+00AF ( ̄) makron (hosszúsági jel)”
U+0306 U+02D8 ( ̆) „vrakhü / brevis (rövid hang jele)"
U+0308 U+00A8 ( ̈) „dialütika / tréma
U+0313 ( ̓) „pszili / felülvonás” (spiritus lenis)
U+0314 ( ̔) „daszia / fordított felülvonás” (spiritus asper)
U+0342 ( ͂) „periszpomeni” (tetős ékezet)
U+0343 ( ̓) koronisz” (= U+0313)
U+0344 U+0385 ( ̈́) „dialütika tonosz” (= U+0308 U+0301)
U+0345 U+037A ( ͅ) „hüpogegrammeni” / iota subscriptum

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A klasszikus ógörög szavak átírásánál szereplő ´, ^, ` jelek a dallamhangsúlyt hivatottak jelölni.
  2. Griechische Palaeographie, Vol. 2. Leipzig: B.G. Teubner, p.238.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Görög ábécé témájú médiaállományokat.