Etruszk ábécé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Etruszk ábécé
Típus ábécé betűírás, majd mássalhangzóírás
Nyelvek etruszk
Időszak i. e. 12 század(?) – i. e. 6. század
Irány balról jobbra
Állapot kihalt
Felmenő írásrendszerek ugariti
   föníciai
Rokon írásrendszerek ókánaánita, görög, rovásírás(?)
Leszármazott írásrendszerek latin
Unicode-tartomány U+10300 – U+10317
ISO 15924 Ital

Az etruszk ábécé i. e. 700 és i. sz. 50 között a mai Olaszország közepének északnyugati részén, az Arno, a Tevere és Tirrén-tenger közötti területen volt használatban.

Írásának töredékes maradványait megtalálták Campania és Emilia tartományokban is, továbbá Korzikán. Elszigetelt darabok fellelhetők voltak Provance, Tunézia, Görögország és Egyiptom területén.

Leletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ma ismert leghosszabb etruszk szövegemlék a „zágrábi múmián”

Etruszk szövegek mintegy kilencezer feliraton találhatók. Ezek többsége sírfelirat, amin csak az elhunyt neve szerepel. A másik nagy csoport a mindennapi tárgyakon lévő feliratok, amik a tulajdonos, a készítő, vagy a megajándékozott nevét tartalmazzák. Könnyen érthetőek a képek mellett található feliratok. Hosszabb szövegek csak törvényekkel vagy vallási rituálékkal foglalkoznak.

Egy majdnem kétnyelvű felirat Pyrgi-ben (a másik nyelv a föníciai, föníciai írással, de a két szöveg nem tükörfordítás, csak a tartalmuk azonos) egy kultikus épületről szól, egy másik felirat Perugiában egy földszerződés, Capuában egy agyagtábla felirata vallási naptár (ez az egyik leghosszabb etruszk szöveg, 300 megmaradt szóval). Egy Cortonában talált réztábla földművesek sorsával foglalkozik, akiknek eladták a bérleményét.

Vallási rituálék kalendáriumát írták fel egy vászoncsíkra (mintegy 1500 szót), amit később darabokra téptek és egy múmia becsavarásához használtak fel Egyiptomban, így a szöveg megőrződött (a múmiát a jelenlegi helye után „Zágrábi múmiá”-nak nevezik).

Érdekes másodlagos források az etruszk szavakra a latin és görög szövegek, amikben ezekhez magyarázatokat fűztek a különböző szerzők. Pl. aesar ... etrusca lingua deus, [“aesar ... etruszk szó, jelentése: isten”] - Suetonius: Augustus élete. További források az etruszkból a latinba átvett szavak: satelles “testőr” < Etr. zat[i]laθ - „támadó”.[1]

Elméletek az etruszk ábécéről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyarországon ismert és elfogadott ún. akadémiai elmélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az etruszk egy ókori nép volt Itália és az Alpok területén. Kb. 13 ezer, néhány szavas írásuk maradt fenn, ezért írásukat még csak részlegesen fejtették meg. Írásuk jobbról balra haladt. Az etruszkok nem a klasszikus görög írást vették át, hanem annak nyugati változatát. A görögtől való eltérés több betű esetében számottevő. Az etruszkok hangképzésének sajátossága lehetett, hogy nem tettek különbséget a zöngés és zöngétlen zárhangok között, ezért a b – p, d – t és a g – k hangok jelölésére csak három betűre volt szükség, és kimaradt ábécéjükből az o betű is.

Azonban az újabb elemzések szerint a korai írásokban fellelhetőek ezek a hangzók is.

Az újabb, nemzetközi körökben tárgyalt, vitatott elmélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Napjaink egyik érdekes vitája, hogy az írást ki kitől vette át: a görögök az etruszkoktól, vagy az etruszkok a görögöktől. Ha az etruszkok netán görög hatásra kezdtek írni, akkor is a jobbról balra olvasandó írásuk párhuzamosan fejlődött a görögök nyugati írásváltozatával. Néhány paleográfus az elmúlt 15-20 év alatt megállapította, hogy az etruszkok biztosan nem vehették át a görög ábécét, legfeljebb párhuzamosan fejlődhetett. De ez sem valószínű, hiszen az etruszkok jóval fejlettebbek és műveltebbek voltak, mint a görögök. Így is alátámasztható, hogy a görög ábécé az etruszkból fejlődött ki: az eltérés több betű esetében számottevő.

A valóság azonban talán középúton lehet: sem az etruszk nem származott a görögből, sem a görög az etruszkból, hanem mindketten közös forrásból merítettek, a föníciaiból. Ennek legkorábbi megjelenése lehet az a pelaszg nyelvűnek tartott feliratos emlék, amelynek alapján egyébként először felvetették a görög és etruszk rokonságát. A latin írás kialakulásának mintegy 40, tudományosan elfogadott teóriája közül a legismertebb szerint a latin írás is az etruszk ábécé átvételén alapul, és az ott hiányzó, de a latin nyelvben nélkülözhetetlen betűket a rómaiak a dél-itáliai görög telepesektől vették át.

Az etruszk hangképzés sajátosságának gondoljuk, hogy nem tettek különbséget a zöngés és zöngétlen zárhangok között, ezért a b, p, d, t és a g, k hangok jelölésére csak három betűre volt szükség, és kimaradt ábécéjükből az o betű is. Azonban a beszélt etruszk nyelvről csak közvetetten, saját írásukból és a latinban fennmaradt, vélhetően etruszk származású szavak alakulásából vannak ismereteink. Mario Alinei szerint (akinek az etruszk–finnugor rokonítása erős ellenkezést váltott ki, azonban mégis elismert etruszkológus) az etruszk nyelvfejlődés legkorábbi szakaszaiban hangzók átvétele történt, valamint korai hangkészletük az írás alapján bővebb volt. Nem tartja valószínűnek azt a folyamatot, miszerint egy nyelv történetének egy szakaszában hangzóbővülés történik, majd a hangzók erőteljes redukciója. Véleménye szerint nem a beszélt etruszk nyelv változott meg, hanem csak az írásuk egyszerűsödött. A zöngés mássalhangzókat kivétel nélkül azok zöngétlen megfelelőjével írták le, valamint egyre kevésbé jelölték a magánhangzókat, de ez még nem bizonyítja, hogy ezek a változások a kiejtésben is megjelentek. Jellemző példái között szerepel az Alexandrosz név alakulása az etruszk feliratokon: korai Aliχsantre alak gyorsan – több átmeneti alakon keresztül – Elcsntre formára módosult. Ez azonban még nem jelenti, hogy az írás változását a beszélt nyelv követte volna, vagy hogy az írás változását a beszélt nyelv követése okozta volna. A változás jellege inkább azt mutatja, hogy a betűírásból az egyszerűbb mássalhangzóírás felé alakult át az írásrendszer.

A görögök igen korán kerültek kapcsolatba az etruszkokkal, akiktől például a vázaművészetet is átvették s művészi tökélyre vitték.

Betűik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ψ Φ X U T S R Q Ś P O Ξ N M L K I Θ H Z V E D G B A
Ψ Φ X U T S R Q Ś P O Ξ N M L K I Θ H Z V E D G B A

Az etruszk ábécé nyilvánvaló kapcsolatban áll a föníciai ábécével és az ugariti ábécével. Néhány karakter teljesen azonos a föníciaival, néhányban apróbb változások láthatók, egyesek jelentése megváltozott, mint a gimel→cee šin→wee esetében (bár a suh tulajdonképpen fejreállított šin, maga a betű inkább az ugariti zu megfelelője), és csak igen kevés az a betű, amelyiknek ne lenne felismerhető a föníciai párja. Ilyen például a dzuh, amely hangzónak azonban egyáltalán nincs sémi megfelelője, viszont az ugaritiban van dzsain. Vannak olyan hangzók, amelyek a föníciaiban egyáltalán nem találhatók meg, viszont az ugaritiban igen, ami megengedi azt a feltevést, hogy az etruszk ábécé kialakulása már az ugariti ábécé használata idején megkezdődött, amit megerősít a tengeri népek turuša–etruszk azonosítása.

Unicode kombináció és megjelenítés[2] U+10300
̀
U+10301
́
U+10302
̂
nincs U+10303
̃
nincs U+10304
̄
U+1031A
U+10305
U+10318

̚/̅/̘
nincs U+10307
U+1031C

̇/̜
Magyar ábécé latin betűkkel a b c cs d dz e f g h
magyar kiejtése aj csuh dzuh e ef
nemzetközi átírása/hangértéke ay/a bee/b cee(ke)/c chuh/ch dee/d dzuh/dz ee/e ef(ve, phe)/f gee/g haa(che)/h
etruszk ábécé EtruscanA-01.svg EtruscanB-01.svg EtruscanC-02.png EtruscanH-02.svg EtruscanD-01.svg EtruscanDzuh.png EtruscanE-01.svg EtruscanF-02.svg/EtruscanF-01.svg EtruscanC-01.svg EtruscanH-01.svg
ugariti ábécé[3] 𐎀 𐎁 𐎂 𐎃 𐎄 𐎙 𐎅 𐎂 𐎈
föníciai ábécé Phoenician aleph.png Phoenician beth.png Phoenician gimel.png/Phoenician sade.png Phoenician daleth.png Phoenician he.png Phoenician heth.png
ugariti–föníciai karakternév alpa/álef beta/bét gamla/gimel/cádi kha/– delta/dálet dzsain/– ho/hé ld. gamla/gimel hota/hét
Unicode kombináció és megjelenítés U+10309
̉
nincs U+1030A
U+10319

̊/̙
U+1030B
̋
U+1030C
̌
U+1030D
̍
U+1030F
̏
U+10310
̐
U+10312
̒
U+10313
U+1031B

̓/̛
Magyar ábécé latin betűkkel i j k l m n o p q r
magyar kiejtése aj jéj káj el em en ov ku ar
nemzetközi átírása/hangértéke ai/i jay/j kay(khe)/k el/l em/m en/n ow/o pe/p que/q ar(ers)/r
etruszk ábécé EtruscanI-01.svg EtruscanJay.png EtruscanKay.png/EtruscanK-01.svg EtruscanL-01.svg EtruscanM-01.svg EtruscanN-01.svg EtruscanOw.png EtruscanP-01.svg EtruscanQ-01.svg EtruscanR-01.svg
ugariti ábécé 𐎓 𐎊 𐎃/𐎋 𐎍 𐎎 𐎐 𐎓 𐎔 𐎖 𐎗
föníciai ábécé Phoenician ayin.png Phoenician yodh.png Phoenician kaph.png Phoenician lamedh.png Phoenician mem.png Phoenician nun.png Phoenician pe.png Phoenician qof.png Phoenician res.png
ugariti–föníciai karakternév ain/ajin jod/jod kha/kaf/khaf lamda/lámed mem/mém nun/nun lásd ain/ajin pu/pe kopa/qof rasa/res
Unicode kombináció és megjelenítés U+1030E
̎
U+10314
̔
U+10315
̕
U+10308
̈
U+10316
̖
U+10305
̅
nincs U+10317
̗
nincs U+1031D
̝
Magyar ábécé latin betűkkel s sz t ty u v w x z y
magyar kiejtése suh esz tyuh ju eksz zed vaj
nemzetközi átírás/hangérték shuh/s esz/sz tee/t thuh/ty-tj yu/u vee/v(f?) wee/w eks/x zed/z wai/y
etruszk ábécé EtruscanSuh.png EtruscanS-01.svg EtruscanT-01.svg EtruscanTyuh.png EtruscanV-01.svg EtruscanF-01.svg EtruscanWee.png EtruscanX-01.svg EtruscanZed.png EtruscanWai.png
ugariti ábécé 𐎑/𐎌 𐎒 𐎚 𐎘 𐎜 𐎆 𐎆 𐎕 𐎕/𐎑 𐎛
föníciai ábécé –/Phoenician sin.png Phoenician samekh.png Phoenician taw.png Phoenician waw.png Phoenician sade.png Zayin/Phoenician sade.png
ugariti–föníciai karakternév zu/sin/sin szamka/számek to/táv tjanna/– u/– vo/– uo/váv szade/cádi szade/zu/zajin/cádi ʾi/–

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. The Ancient Languages of Europe (szerk.: Roger D. Woodard) Cambridge University Press, 2008, ISBN 978-0-511-39352-5
  2. az etruszk ábécé, a megjelenítéshez szükséges fontkészlet itt letölthető
  3. A karakterek megjelenítéséhez szükséges fontkészlet itt letölthető

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Etruszk ábécé témájú médiaállományokat.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Agostiniani, L. 1982. Le iscrizioni parlanti dell’Italia antica. Florence: Leo S. Olschki.
  • Agostiniani, L. és F. Nicosia. 2000. Tabula Cortonensis. Rome: Bretschneider.
  • Beekes, R. és L. van der Meer. 1991. De etrusken spreken. Muiderberg: Coutinho.
  • Benelli, E. 2001. “Quattro nuove iscrizioni etrusche arcaiche dall’agro chiusino.” Studi etruschi 64:213–234.
  • Boisson, C. 1991. “Note typologique sur le système des occlusives en etrusque.” Studi etruschi 56:175–187.
  • Bonfante, G. és L. Bonfante. 1983. The Etruscan Language. An Introduction. New York: New York University Press.
  • Caffarello, N. 1975. Avviamento allo studio della lingua etrusca. Florence: Leo S. Olschki.
  • Colonna, G. 1975. “Al proposito del morfema etrusco -si.” In Archaeologia: Scritti in onore di Aldo Neppi Modona, pp. 156–171. Florence: Leo S. Olschki.
  • Fiesel, E. 1922. Das grammatische Geschlecht im Etruskischen. Göttingen: Vandenhoeck and Ruprecht.
  • Maggiani, A. 1998. “Appunti sulle magistrature etrusche.” Studi etruschi 62:95–138.
  • Meiser, G. 1986. Lautgeschichte der umbrischen Sprache. Innsbruck: Institut für Sprachwissenschaft der Universität.
  • Nucciarelli, F. 1975. “I genitivi etruschi in -l, -us.” Annali della Facoltà di lettere e di filosofia della Università degli Studi di Perugia 12:1–26.
  • Olzscha, K. 1961. “Etruskisch acil.” Studi etruschi 29:155–173.
  • Pallottino, M. 1978. La langue ´etrusque. Problèmes et perspectives. Translated by J. Heurgon. Paris: Soci´et´e d’Edition Les Belles Lettres.
  • Pfiffig, A. 1969. Die etruskische Sprache. Versuch einer Gesamtdarstellung. Graz: Akademische Druckund Verlagsanstalt.
  • Rix, H. és G. Meiser. 1991. Etruskische Texte. Editio minor. Vol. I, Einleitung, Konkordanz, Indices; vol. II, Texte. Tübingen: Narr.
  • Schulze-Thulin, B. 1993. “Zur Wortstellung im Etruskischen.” Studi etruschi 58:177–195.
  • Schumacher, S. 1992. Die rätischen Inschriften. Geschichte und heutiger Stand der Forschung. Innsbruck: Institut für Sprachwissenschaft der Universität.
  • Steinbauer, D. 1999. Neues Handbuch des Etruskischen. St. Katharinen: Scripta Mercaturae Verlag
  • Wachter, R. 1986. “Die etruskische und venetische Silbenpunktierung.” Museum Helveticum 43:111–126.
  • Woodard, R. 1997. Greek Writing from Knossos to Homer. Oxford: Oxford University Press.
  • Wylin, K. 2000. Il verbo etrusco. Ricerca morfosintattica delle forme usate in funzione verbale. Roma: Bretschneider.