Passuth László
Passuth László (Budapest, 1900. július 15. – Balatonfüred, 1979. június 19.) író, műfordító, Passuth Krisztina művészettörténész édesapja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életpályája
1901-ben családja Kolozsvárra költözött, középiskoláit is itt végezte. 1920-ban került Budapestre.
Jogi diplomát szerzett a szegedi egyetem jogtudományi karán. 1919 és 1950 között banktisztviselőként dolgozott, majd 1950-től 1960-ig, nyugdíjba vonulásáig az Országos Fordító Iroda szakfordítója volt. Írói művei az 1920-as évek közepétől több folyóiratban (Nyugat, Szép Szó, Magyar Szemle, Jelenkor, Válasz stb.) jelentek meg. Első, Eurázia című regényét 1937-ben adták ki. Ezután számos regényt írt, alapos filológiai felkészültséggel, kivételesen kifinomult és művészi stílusban. Manapság az irodalombarátok ellentmondásosan ítélik meg, időnként fellángol a vita könyveinek olvasmányosságáról. Első nagy sikere az Esőisten siratja Mexikót című regénye volt 1939-ben. 1945-ben a Magyar PEN Club főtitkárává választották. Ezt a tisztségét egészen 1960-ig töltötte be, ám 1948 és 1957 között csak formálisan, háttérbe szorítva, mivel 1948-ban kizárták a Magyar Írók Szövetségéből. Számos nyelvből fordított – 1956-ig csak fordításai jelenthettek meg. 1956-tól visszatért a magyar irodalmi életbe, de csak a "tűrt" kategóriában – viszont számos műve jelent meg külföldön. Életrajzi, művészettörténeti írásai itthon is a legolvasottabb művek közé tartoztak.
[szerkesztés] Művei
- Eurázia (regény, Bp., 1937);
- Esztergomi symposion (tanulmányok, Bp., 1937);
- Esőisten siratja Mexikót (történelmi regény Hernando Cortezről, Bp., 1939);
- Nápolyi Johanna (történelmi regény, Bp., 1940);
- A lombard kastély (regény, Bp., 1940-1944);
- A bíborbanszületett (történelmi regény (Immanuel császár élete és III. Béla magyar király indíttatása, Bp., 1943);
- Forgóajtó (regény, Bp., 1944);
- Felhő és oázis (regény, Bp., 1946);
- Fekete bársonyban (történelmi regény, Bp., 1946);
- Idegenek (regény, Bp., 1949);
- Sasnak körme között (történelmi regény Zrínyi Ilonáról, Bp., 1956);
- A mantuai herceg muzsikusa (történelmi regény, Claudio Monteverdiről,Bp., 1957);
- Négy szél Erdélyben (történelmi regény a Báthory családról (Báthory István és kora), Bp., 1957);
- Lagunák (történelmi regény, Bp., 1958);
- Megszólal a sírvilág (regény, Bp., 1959);
- Édenkert az óceánban (regényes útirajz, Bp., 1959);
- Sárkányfog (történelmi regény a Báthory családról,(Báthory Zsigmond és kora), Bp., 1960);
- A harmadik udvarmester (történelmi regény, Bp., 1962);
- Ravennában temették Rómát (történelmi regény Nagy Teodorikról, Bp., 1963);
- Aranyködben fáznak az istenek (történelmi regény (Raffaello és koráról), Bp., 1964);
- Kutatóárok (önéletrajz, Bp., 1966);
- Madrigál (történelmi regény,(Carlo Gesualdoról),Bp., 1968);
- Rézkor (önéletrajz, Bp., 1969);
- Örök Hispánia (útirajz, Bp., 1969);
- Hétszer vágott mező (történelmi regény, 1-2. (III. Béla halálától II. Endre haláláig) k., Bp., 1970);
- Nápoly (ismeretterjesztő könyv, Bp., 1972);
- Találkoztam Esőistennel (útleírás, Bp., 1972);
- Gyilokjáró (önéletrajz, Bp., 1973);
- Tört királytükör (történelmi regény (Luxemburgi Zsigmond koráról),Bp., 1974);
- Emlék és folytatás (regény, Bp., 1975);
- Tornyok árnyékában (cikkek, tanulmányok, úti jegyzetek, Bp., 1977);
- Barlangképek (önéletrajz, Bp., 1978);
- Medúzafej (történelmi regény, 1979);
- Víz tükrére krónikát írni (történelmi regény, (Mo. 1540-1571 között), Bp., 1980);
- Tíz esztendő tető alatt (önéletrajz, Bp., 1981);
- Anselmus (történelmi regény, Bp., 1983).
[szerkesztés] Forrás
- Magyar életrajzi lexikon
