Brunszvik Teréz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Brunszvik Teréz
Brunszvik Teréz 1860 Szinay István.jpg
Szinay István metszete 1860-ból
Született 1775. július 27.
Pozsony
Elhunyt 1861. szeptember 23. (86 évesen)
Duka
Nemzetisége magyar
Szülei Brunswick Antal
Foglalkozása pedagógus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Brunszvik Teréz témájú médiaállományokat.
Brunswick Teréz budapesti szobra, a Logodi utcában (Kampfl József alkotása)
Az 1828-ban megnyitott első Angyalkert emléktáblája a budai Krisztinavárosban, az Attila út 81. sz. házon
Első magyarországi óvónőképző, Budapest, VII. kerület, Rózsák tere 6-7.

Gróf korompai Brunszvik Teréz (eredetileg Brunswick) (Pozsony, 1775. július 27.Duka, 1861. szeptember 23.) magyar grófnő, az első magyarországi óvodák megalapítója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja ifj. Brunswick Antal gróf (1746–1793), anyja Seeberg Anna bárónő volt, négy gyermekük született: Teréz, Ferenc (1777–1849), Jozefin (1779–1821) és Karolina (1782–1843). Brunszvik Antal korai halála után özvegységre jutott édesanyjával az 1800-as évek elején Magyarországon és Bécsben lakott, később húgával, özvegy Deym Jozefin grófnéval, és annak két fiával Oroszországban, azután Svájcban élt. Itt ismerkedett meg Yverdon-ban Pestalozzival, aki nagy hatással volt rá. Később elvállalta testvére gyermekeinek nevelését és tanítását Csehországban, ezután Budára költözött. A feljegyzések szerint 1824-ben Martonvásáron ő állította fel az első karácsonyfát Magyarországon.

1828-ban megszervezte a krisztinavárosi ipariskolát. Az első óvodát – korabeli nevén: kisdedóvót – ő nyitotta meg az egész Habsburg Monarchiában, 1828. június 1-jén, Angyalkert név alatt, édesanyja budai házában, a mai Mikó utca és Attila út sarkán. Az óvoda első óvó-nevelője Kern Máté volt.[1] 1829-ben a cselédlányok oktatására cselédiskolát hozott létre. 1836-ban egyesületet alapított az óvodák elterjesztésére. További 11 óvodát indított útjára, haláláig 80-ra nőtt ezen intézmények száma. Unokahúgával, Teleki Blankával (Brunszvik Karolina és Teleki Imre gróf leányával) tevékenyen részt vett az első magyar nőnevelő intézet létrehozásában. Mindemellett remekül zongorázott, szavalt, rajzolt, festett, sőt, németül verseket is írt. Családja kapcsolatban állt Beethovennel. A korábbi kutatás Brunszvik Terézben látta a zeneszerző „halhatatlan kedveshez” intézett leveleinek címzettjét, aki azonban az újabb feltételezések szerint inkább húga, Jozefin (Deym Józsefné) volt.

Írásban megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Felszólítás egy intézet felállítása iránt, melyet a kis gyermekeket gyámnevelő intézetek számára tanítók készítenének hazánk minden részeiben. Hely és év n. 4r.
  • Rajza azon véghetetlen haszonnak, melyeket a kis gyermekek oskolái nyújtanak. Hely és év n. 4r.
  • Rendszabási a nemzeti egyesületnek, a kisdedek koránti nevelésére nézve gyám- és képzőintézetek által. Pest, 1830

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Arcképét Barabás Miklós készítette el, szobrát, Aradi Zsigmond munkáját 1871. november 5-én leplezték le és a Magyar Nemzeti Múzeumban helyezték el.
  • 1938-ban kiadták naplófeljegyzéseit Brunszvik Teréz grófnő naplói és feljegyzései címmel (szerkesztette és a bevezetőt írta Czeke Marianne). Gergely Márta Teréz, a kedves halhatatlan címmel megírta életregényét (Budapest, 1972).
  • 1994-ben Budapest I. kerületében felavatták bronz mellszobrát, Kampfl József alkotását.
  • 1999-ben „Magyarország, Veled az Isten!”, Brunszvik Teréz naplófeljegyzései címmel kiadták 1848–49-es naplójegyzeteit (Argumentum Kiadó, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Hornyák Mária).

Nevét viselik:

Egy óvodai programot is róla neveztek el.

Brunszvik Teréz-díj Kiemelkedő óvodapedagógiai munkáért, valamint az óvodapedagógus képzésben kiemelkedő munkát végző oktatók elismerésére adományozható. A plakett Brunszvik Teréz domború arcképét és a Brunszvik Teréz-díj feliratot ábrázolja, Lebó Ferenc szobrászművész alkotása.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Budapest lexikon I–II. Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1993. ISBN 963-05-6409-2

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]