Czeke Marianne

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Czeke Marianne (Sopron, 1873. október 18.Budapest, 1942. január 4.) az első magyar könyvtárosnő, Brunszvik Teréz életének kutatója, irodalom- és művelődéstörténész.

Tartalomjegyzék

Élete [szerkesztés]

Családja és tanulmányai [szerkesztés]

Édesapja, Czeke Miklós katonatiszt, édesanyja, Mérey Paulina a 17. században nemességet szerzett család leszármazottja volt. Középiskolai tanulmányait mindvégig kitűnő osztályzatokkal, jeles érettségivel végezte. Huszonhárom évesen nyugat-európai tanulmányútra indult. 18961897 folyamán Londonban, 1898-ban Párizsban, a Collège de France-ban képezte tovább magát. A Francia Nemzeti Könyvtárban könyvtári gyakorlatot szerzett. 1905-ben – summa cum laude minősítéssel – bölcsészdoktori, 1906-ban latin–német–francia szakos tanári oklevelet szerzett a budapesti egyetemen. Megtanult latinul, görögül, angolul, franciául és németül.

Pályafutása [szerkesztés]

Pályáját az Országos Nőképző Egyesület leánygimnáziumának tanáraként kezdte. 1906 elején Ferenczi Zoltán, az Egyetemi Könyvtár vezetőjének javaslatára a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium illetékes bizottsága egyhangú határozattal címzetes könyvtártisztté nevezte ki annak hangsúlyozásával, hogy „figyelembe veszi a folyamodó rendkívüli készültségét és vágyakozását” a könyvtárosi pálya iránt, de „ez esetben nálunk úttörésről, a nőknek új pályára bocsátásáról van szó, s ezért nem elvben, hanem csak erre az egy esetre hozza határozatát”. A következő évig fizetés nélküli, később kinevezett könyvtártisztként dolgozott az Egyetemi Könyvtárban. A Ferenczit az igazgatói székben követő Pasteiner Ivánnal hamarosan nézeteltérése támadt, ezért 1928-ban áthelyeztette magát az Országos Pedagógiai és Tanügyi Könyvtárba, ahol ennek 1934-es megszűnéséig „mindenesként” dolgozott (a távollévő igazgatót is helyettesítette). Ezután a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának tudományos munkatársa, főkönyvtárosa volt. Innen vonult nyugdíjba 1935-ben.

A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége és az Egyetemet Végzett Nők Egyesülete egyik alapítójaként jelentős szerepet játszott a magyar nőmozgalomban.

Munkássága [szerkesztés]

Az Egyetemi Könyvtárban elsősorban címleíróként és bibliográfusként működött. Egyik legfontosabb műve a könyvtár Shakespeare-gyűjteményének katalógusa, amely 1920-ban látott napvilágot. Újkori magyar és egyetemes irodalom- és művelődéstörténettel is foglalkozott. Megírta Brunszvik Teréz életrajzát, kiadta naplóját. Francia és angol nyelvű regényeket fordított, nevéhez fűződik többek között Edgar Rice Burroughs Tarzan visszatér című regényének magyarítása.

Művei [szerkesztés]

Életrajzok, monográfiák, tanulmányok [szerkesztés]

  • Lessing és Shakespeare. Egyetemi doktori értekezés (Budapest, 1905)
  • Lemeuton Emilia Shakespeare összes drámai műveinek első magyar fordítója (Budapest, 1911)
  • Lemeuton Emilia Shakespeare-fordítása (Budapest, 1914)
  • Kazinczy Macbeth-fordítása Bürger után (Magyar Shakespeare Tár, 1919)
  • Angol külpolitikai módszerek az unió előtti ír történet tükrében (Pécs, 1927)
  • Montessori-gondolatok gróf Brunszvik Teréz naplójában (Budapest, 1931)
  • Gróf Brunszvik Teréz ősei és oldalági rokonsága ((Budapest, 1935)
  • Wilsontól Rooseveltig. Értekezés a történet és a politika köréből (Budapest, 1939)

Szerkesztett kötetek [szerkesztés]

  • Shakespeare-könyvtár (Budapest, 1920)
  • Brunsvik Teréz Emlékiratai (Ford.: Petrich Béla; Budapest–Pécs, 1926)
  • Brunszvik Teréz grófnő naplói és feljegyzései I. (Budapest, 1938)

Fordítások [szerkesztés]

  • Walter Raleigh: Shakespeare (Budapest, 1909)
  • Alexandre Dumas: Bragellone vicomte I–VI. (Csetényi Erzsivel és Lengyel Miklósnéval; Budapest, 1924, 1926)
  • Edgar Rice Burroughs: Tarzan visszatér (Budapest, 1924, 1941; Újvidék, 1966)

Irodalom [szerkesztés]

Felhasznált irodalom [szerkesztés]

További irodalom [szerkesztés]

Külső hivatkozások [szerkesztés]