Almásy Pál (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Almásy Pál
Almásy Pál.jpg
Született
1818. január 18.
Gyöngyös
Elhunyt
1882. november 1. (64 évesen)
Budapest
Foglalkozása politikus

Almásy Pál signature.jpg
aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Almásy Pál témájú médiaállományokat.

zsadányi és törökszentmiklósi Almásy Pál (Gyöngyös, 1818.január 18.Budapest, 1882. november 1.) politikus, az 1848–49-es szabadságharcban a képviselőház alelnöke, az 1860-as években a magyarországi függetlenségi szervezkedések egyik vezetője.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egerben végezte a jogi tanulmányokat és 1838-ban tett ügyvédi vizsgát. 1844-ben Heves és Külső-Szolnok vármegye követeként részt vett a rendi országgyűlésen, majd 1844 és 1847 között a vármegye alispánja volt.

1848. június 13-án a gyöngyösi kerület az első népképviseleti országgyűlés tagjává választotta és így Gyöngyös képviselője lett az országgyűlésben. Áprilisban az első népképviseleti országgyűlés alelnökévé választották, 1849. július 2-ig töltötte be ezt a funkciót. Schlik tábornok 1848 végi támadásakor Heves és Külső-Szolnok vármegye kormánybiztosa volt, majd az országgyűlés Debrecenbe költözésekor ismét visszatért hivatalába. Pázmándy Dénes, az országgyűlés elnöke nem követte az országgyűlést Debrecenbe, ezért Almásy Pál itt az országgyűlés elnökeként tevékenykedett. Ő hirdette ki a Habsburg–Lotaringiai-ház trónfosztását kimondó Függetlenségi Nyilatkozatot és ő volt – báró Perényi Zsigmond felsőházi másodelnök és Szacsvay Imre képviselőházi jegyző mellett – az okmány egyik aláírója is.

1849. július 2-án lemond házelnöki tisztségéről, a menekülő országgyűlést Szegedre már nem követi. Pesten, majd a világosi fegyverletétel után Szilvásvárad környékén bujkál és a szabadságharc leverése után emigrálni kényszerült, és Párizsban telepedett le, de az emigrációja alatt Zürichben, Brüsszelben, Londonban és Genfben is tartózkodott. 1851-ben a pesti haditörvényszék távollétében halálra ítélte és jelképesen az ítéletet végre is hajtották. Szoros kapcsolatot tartott fenn az emigráció több tagjával, így például Klapka Györggyel, Teleki Lászlóval, Puky Miklóssal és Horváth Mihállyal, Kossuth Lajossal azonban nem, mert elítélte egyszemélyi vezetési stílusát.

1859-ben hazatért, de továbbra is kapcsolatban maradt Klapka Györggyel. Az 1861-es választásokon nem jelöltette magát, de aktívan politizált a Határozati Párt mellett. Nedeczky Istvánnal és Beniczky Lajossal szervezkedésbe kezdett Magyarország függetlenségének helyreállítására, amit a 48-as törvények alapján képzeltek el. Csak 1918-ban vált ismertté, hogy a szervezkedés egyik résztvevője, Asbóth Lajos az osztrák rendőrség besúgója volt. 1864-ben Almásyt letartóztatták, és 1865 januárjában 20 év várbörtönre ítélték. 1867 februárjában kegyelemmel szabadult. A kiegyezés után birtokaira visszavonulva gazdálkodott és haláláig a közélettől távol tartva magát élt.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Almásy Pál (politikus) témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]