Czetz János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Czetz János
Czetz János.jpg
Czetz János
Született
1822. június 8.
 Habsburg Birodalom Gidófalva,
Elhunyt
1904. szeptember 6. (82 évesen)
 Argentína
Buenos Aires,
Nemzetisége Flag of Hungary.svg
Szolgálati ideje 1829 - 1949
Argentínában 1860 - 1895
Rendfokozata honvéd vezérőrnagy
Csatái 1848–49-es forradalom és szabadságharc,
1864-70 közötti Argentin-Paraguay-Brazil háború
Czetz idős korában

Czetz János vagy Juan Fernando Czetz (Gidófalva, 1822. június 8.Buenos Aires, 1904. szeptember 6.) az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvédtábornoka, az argentin hadsereg kiemelkedő szervezője és Argentína első nemzeti katonai akadémiájának (Collegio Militar de la Nación) 25 éven keresztül az igazgatója. Katonai tevékenysége mellett jelentős a földrajztudományi munkássága, hiszen földmérőként dolgozott Argentínában ahol feltérképezte az ország Paraguay-jal és Brazíliával határos vidékét.

Fiatalsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1822 június 22-én született a háromszéki Gidófalván, örmény-magyar-székely felmenőkkel rendelkező családba. Családja a Czetz- családnevet a szamosújvári anyakönyv szerint az 1715-ben vette fel. Az örmény felmenői 1672-ben Erdélybe történő beköltözésükkor, még a Vártán nevet viselték és jellemzően kereskedelemmel foglalkoztak.[1] A család Erzsébetvárosból költözött át Székelyföldre. Édesapja szakítva a családi hagyományokkal katonatiszt lett és tíz huszárból álló határvédő egységet vezetett. Az ő korai halála után hétévesen bekerült a kézdivásárhelyi katonai nevelőintézetbe, ahol latin és német nyelvet, földrajzot és földmérést tanult. Ezt követően a bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémiát végezte el kiváló eredménnyel évfolyamelsőként.[2][3]

Katonai pályafutása a 1848–49-es forradalom és szabadságharcig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első tiszti beosztásában 1842-ben a 62. gyalogezredben szolgált hadnagyi rendfokozatban. Híressé vált amiatt, hogy méltánytalannak érezte, hogy a magyar anyanyelvű katonákat is német nyelven vezényelték, és könyvet írt „Magyar Hadnyelvtan a császári és királyi osztriai hadsereg tisztjei számára” címmel. Könyvéből szavaival élve: „A hadsereget semmi sem bátorítja oly hatólag mint a Vezér személyes megjelente, ha azt anyai nyelvén meg tudja szólítani.”[4] 1844-ben – huszonkét évesen – Korponay János és Mészáros Lázár mellett szóba került akadémiai levelező tagsága is, azonban nem választották meg, csupán szóbeli biztatást kapott. 1846-tól áthelyezték a bécsi Földrajzi- Térképészeti Intézethez és 1848 júliusában innen jelentkezett a szerveződő honvédseregbe, annak ellenére, hogy ez a császári hadseregben szépen induló katonai karrierjének a végét jelentette. Főhadnagyként a hadügyminisztériumba osztották be, és szeptemberben Mészáros Lázár hadügyminiszter mellett részt vett a délvidéki harcokban. A Batthyány-kormány lemondása után az Országos Honvédelmi Bizottmánynál a katonai ügyek előadója lett.[2][5][6]

1848 októberére az erdélyi magyar csapatok helyzete válságossá vált. A honvéd erők – az 1849 elejéig hősiesen ellenálló Háromszék kivételével – feladták Erdélyt, és a Csucsai-szorosig szorultak vissza. 1848. október 30-án az erdélyi csapatok ideiglenes parancsnokának, az őrnaggyá előléptetett Czetz Jánost nevezték ki. Feladata a mintegy tízezer főt számláló sereg újjászervezése és kiegészítése volt.[2][5]

Ezt példás lelkiismeretességgel el is végezte, így mikor Bem tábornok november 29-én átvette az erdélyi hadtest parancsnokságát, rövid időn belül (december 18-án) meg tudta indítani az ellentámadást. Czetz János Bem vezérkari főnöke, hadműveleti terveinek kidolgozója lett. Többször is kitüntette magát és Bem 1849. február 12-én ezredessé léptette elő, majd április 8-án megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Jelentős érdemeket szerzett Nagyszeben bevételénél (1849. március 11.), ezért Bem tábornoki kinevezését javasolta, amit az Országos Honvédelmi Bizottmány csak májusban hagyott jóvá. Czetz János lett a honvéd haderő legfiatalabb tábornoka. Március 2-án Bem távollétében ő vezette a győztes medgyesi ütközetet. Bem bánsági hadjárata idején az erdélyi hadsereg megbízott parancsnokaként tevékenykedett. Május 29-én lovasbalesetet szenvedett, és a későbbi hadműveletekben már nem vett részt.[5][6]

Felettese így írt Czetz Jánosról:

„Kérlelhetetlen szigor, pártatlanság, keménység a büntetésben, de nagylelkűség a jutalmazásban, mentes a bosszúállástól, az önzés legkisebb árnyékától is.”
Bem József[1]

A világosi fegyverletétel után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Czetz János fényképe a Buenos Airesben kiadott Argentína története című könyvben

A fegyverletétel után 1850 tavaszáig Magyarországon bujkált, majd kalandos úton Németországba menekült. Még ebben az évben „Bem’s Feldzug in Siebenbürgen in den Jahren 1848 und 1849” címmel kiadott emlékirata katonai-szakmai jelentőségén túlmenően írói tehetségről is árulkodott. Az emigráció keretén belül sokáig kereste helyét és élt Párizsban, Törökországban majd Svájcban, ahol Mont Cenis-i vasút építkezésén is dolgozott. Utazásai során Spanyolországban ismerkedett meg későbbi feleségével.[3]

Tevékenyen részt vett a 48-as magyar emigráció politikai és katonai tevékenységében több olyan tervben is szervező, amely szülőföldje szabadságának elnyerése érdekében mozgolódott. A Krími háborút akarták kihasználni Magyarország felszabadítására, és Klapka György oldalán sikeresen tárgyalt a törökökkel Isztambulban az esetleges magyar légió felállításáról Oroszország ellen. Az osztrák sereg hadba lépésének elmaradása miatt ez a terv meghiúsult. Az olaszországi magyar légió szervezésében is aktív szerepet vállal, de a villafrancai békekötés (1859. július 11.) utáni csalódottság miatt családjával együtt elhagyta Európát, és véglegesen Buenos Airesben telepedett le.[6]

Argentínában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Évtizedes vándorlása 1860-ban ért véget, miután feleségének köszönhetően új hazára talált Argentínában. Nem is akárkit vett el feleségül, hiszen Sevillában Juan Manuel O. de Rosas tábornok leányával, Argentína akkori elnökének húgával ismerkedett meg. Ettől kezdve már Juan Fernando Czetz néven tevékeny részt vállalt az argentin katonai-műszaki életben, de tábornoki rendfokozatát sohasem kapta vissza, ezredesként szolgálhatott a magyarországi születése miatt. Ugyanis az argentin haderőben érvényes előírások szerint csak argentin születésűek lehetnek tábornokok. Számos nevével fémjelzett feladat került be az ottani történelembe, hiszen feltérképezte az ország Paraguay-jal és Brazíliával határos vidékét és emellett számos vasútvonal építkezését is ő irányította. Ő alapította az argentin katonai földrajzi intézetet, amely az irányítása alatt egész Argentínát feltérképezte. A Buenos Aires-i Katonai Akadémiának 25 éven át volt igazgatója. A Paraguay elleni háborúban (18641870) részt vett a hadműveletek irányításában. Czetz jó barátságban volt Asbóth Sándorral, Kossuth Lajos egykori segédtisztjével, aki 1866 és 1868 között az Amerikai Egyesült Államok argentínai és uruguayi nagykövete volt. Hosszú és tartalmas életút után 1895-ben vonult nyugállományba. Argentínában nagy tisztelet övezte, 1904-ben bekövetkezett halála után a katonai akadémia előtt ember nagyságú ércszobrot állítottak emlékére.[1][7]

Honvágya és tervezett hazatérése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Czetz János családja körében

Ahogy változott a volt honvédek megítélése, a korábban kötél általi halálra ítélt Czetz tisztelői mindent elkövettek, hogy a dicső tábornok hazatérhessen Magyarországra és szűkebb hazájába Erdélybe. Széll Kálmán miniszterelnök 1920 koronáról 4000 koronára emelte fel a nyugdíját, majd később már 8000 korona évi díjat is kész lett volna juttatni visszatérése esetén. Ez azonban nem valósult meg betegsége és családi okok miatt.[1] A hazatérésről történő végleges lemondást Deáky Albertnek, a Történelmi és Honvédereklye Múzeum elnökének írta meg az alábbiak szerint:

„....Én már öregember vagyok, hazámtól már oly rég távol, és mégis a honvágy hatása folytán még mindig sajog a szívem ama tudattól, hogy idegen porban kell megnyugodnom. Nagy megerőltetésembe került a végleges lemondás, hogy hazámat viszont ne láthassam, de orvosaim tanácsa és Krisztina leányom súlyosabb tüdőbaja arra indítottak, hogy többé még csak reményt se tápláljak régi terveim megvalósításához. Ezek után le kellett végleg mondanom álmaim megvalósításáról, és így nem marad más hátra, mint nagy lelki küzdelmek és bánat mellett belenyugodnom abba, hogy édes hazámat és kedves honfi- és harctársaimat, akiket, fájdalom nem fogok többé láthatni, csakis egy szívből eredő „Isten hozzád- dal” üdvözöljem a messzi földről.”
– Czetz János levele Deáky Albertnek részlet.[1]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dombormű a gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom udvarában
Czetz János emléktáblái Budapest III. kerületében, a róla elnevezett utca elején

Buenos Airesben temették el a Recolta temetőben, azonban hamvait 1969-ben átszállították az általa alapított katonai akadémia új kápolnájába. Sírtábláján a spanyol szöveg előbb csak arról szólt, hogy az alatta nyugvó “argentin ezredes" a főiskola első igazgatója volt. Argentínai magyarok kérésére később azt is rávésték, hogy itt magyar tábornok és erdélyi főparancsnok alussza örök álmát.[7]

Az általa felállított argentin műszaki alakulat katonái máig a Czetz által tervezett díszegyenruhát viselik.[8] Budapesten a III. kerületben utcát neveztek el róla.[9] Szülőfalujában Gidófalván emléktábla tiszteleg emléke előtt a községháza falán. Argentínában a Nemzeti Katonai Akadémiai elõtt életnagyságú bronzszobra áll és az épületben mellszobra is megtalálható.[10]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Jakab Erzsébet: Csapatnévadónk: Czetz János, a szabadságharc legfiatalabb tábornoka. rmcssz.ro. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  2. ^ a b c Nemeskürty István. 1848-49 – „Kik érted haltak szent világszabadság”. Magvető Zsebkönyvtár. ISBN 963-434-332-5 (1979) 
  3. ^ a b Czetz János (magyar nyelven). Magyar életrajzi lexikon. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  4. Puskás Attila: ”Itt a holtak élnek és a némák beszélnek” – örmény búcsú Gyergyószentmiklóson (magyar nyelven). Czetz János emléktábla leleplezés 2004. október 6-án. erdelyiormeny.uw.hu, 2004. október 6. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  5. ^ a b c Hermann Róbert. Az 1848-1849-es szabadságharc nagy csatái. Zrínyi Kiadó. ISBN 963-327-367-6 (2004) 
  6. ^ a b c Bona Gábor (1999/4.). „Az 1848-49-es honvédsereg katonai vezetői”, Kiadó: Rubicon.  
  7. ^ a b Puskás Attila: Czetz János - Buenos Aires (magyar nyelven). magyaremlek.nolblog.hu, 2009. július 26. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  8. Tiszteletadás Czetz János emlékének. Múlt-kor történelmi portál, 2003. július 6. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  9. III. ker. Czetz János u.. BÉTA utcakereső. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  10. Nyéki Tamás: Az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban résztvett magyarországi örményekhez kapcsolható emlékhelyek. freeweb.hu. (Hozzáférés: 2011. február 6.)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Raum Frigyes: Czetz János. In: Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 236-237. o. ISBN 963-85433-5-3

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Czetz János témájú médiaállományokat.