Batthyány-kormány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Batthyány-kormány (1848. március 23.október 2.) – Magyarország első felelős Minisztériuma (kormánya) volt. 1848. március 23-án az országgyűlés alsótábláján Batthyány Lajos, a március 17-én kinevezett miniszterelnök, kihirdette Minisztériumának[1] névsorát.[2] A kormány szeptember 11-én mondott le, de különböző okokból végül október 2-án adta át szerepkörét az Országos Honvédelmi Bizottmánynak.

A Batthyány-kormány névsora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tyroler József: A Batthyány-kormány
(színezett metszet Weber Henrik rajza alapján)
Tisztség Név Párt
Miniszterelnök gróf Batthyány Lajos Ellenzéki Párt
Igazságügyminiszter Deák Ferenc Ellenzéki Párt
Belügyminiszter Szemere Bertalan Ellenzéki Párt
Vallás- és közoktatási miniszter báró Eötvös József Ellenzéki Párt
külügyminiszter herceg Esterházy Pál Antal Konzervatív Párt
Pénzügyminiszter Kossuth Lajos Ellenzéki Párt
Földművelés-, ipar-, miniszter Klauzál Gábor Ellenzéki Párt
Hadügyminiszter Mészáros Lázár
Közlekedésügyi miniszter gróf Széchenyi István

1848 szeptemberében a kormánytagok névsora átalakult, hat miniszter helyett államtitkárok, illetve a közmunka- és közlekedésügyi tárca osztályfőnöke vette át az adott tárcák irányítását.

A bécsi udvar törekvése az alkotmánymódosításra 1848 szeptemberéig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A külpolitikai események hatására a sajátos magyarországi helyzet kezelése egyelőre politikai síkon történt, aminek alapját az áprilisi törvények adták. A törvénycsomag azonban nem rendelkezett a hatalom udvarral történő megosztásának kérdéseiről, ezért mindkét fél -főleg amíg a katonai rendezés lehetősége nem volt kilátásban- igyekezett kipróbálni az új törvények adta lehetőségeit.

Az udvar és a magyar kormány politikai küzdelme arra irányult, hogy mindkét fél számára egyértelmûvé váljon: milyen erõk állnak a politikai csoportok mögött. Az ugyanis 1848 márciusából következett, hogy sem az udvar, sem a birodalmi érdekcsoportok nem fogadják el, nem fogadhatják el a fennálló körülményeket addig, míg be nem bizonyosodik, hogy el kell fogadniuk. Az udvar mindent elkövetett a pénzügyi és a hadügyi különállás megszüntetésére - érdekes módon a külügyet nem tartotta fontosnak -, s miközben beadványaival, tervezeteivel, tárgyalásaival "puhítgatta" a Batthyány-kormányt, azt várta, hogy az belebukjon a jobbágyfelszabadításba (és a hozzá kapcsolódó pénzügyi válságba) és a nemzetiségi mozgalmakba. A kormány azonban megállta a helyét: a népképviseleti országgyűlés szinte minden fontosabb döntését támogatta. Nemcsak a jobbágyfelszabadítás kérdését rendezték megnyugtatóan (akár statárium bevezetésével a földfoglalások ellen), hanem a pénzügyi önállóság alapja is kialakulóban volt - lásd Kossuth-bankjegyek -, sõt a déli területeken várható volt a belháborúval fenyegetõ szerb mozgalom elfojtása is, mely csak idő kérdésének látszott.

Batthyány erejét mutatja az is, hogy képes volt újabb kormányalakításával tárgyalóképes félként megjelenni - s csak akkor vonul vissza, s adja át a végrehajtói hatalmat a katonai jelleggel bíró Országos Honvédelmi Bizottmánynak, amikor mindent kipróbált.

Ezek a magyar sikerek vezetik el az udvart ahhoz a döntéshez, hogy egyedül katonai eszközökkel lehet számára hasznos döntést elérni (ezt részben az ellenforradalom katonai sikerei - ausztriai, cseh és észak-itáliai gyõzelmek -, részben pedig az ellenõrzése alatt egyre növekedõ területek katonai potenciáljának figyelembe vétele eredményezi). A döntés egyértelmûsége azonban meglehetõsen késõn derül ki: ez teszi lehetõvé a felkészülést és a harc vállalását.

Lábjegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 1848. évi III. törvényczikk független magyar felelős ministerium alakitásáról.
    • 14. §. A ministeriumnak, azon tagján kívül, melly a Felség személye körül a 13. §-ban említett ügyekre ügyelend, következő osztályai lesznek: a) Belügyek; b) Országos pénzügy; c) Közmunka és közlekedési eszközök, és hajózás; d) Földmüvelés, ipar és kereskedés; e) Vallás és közoktatás; f) Igazságszolgáltatás és kegyelem; és g) Honvédelem osztályai.
    • 15. §. Mindegyik osztálynak, valamint az ahoz tartozó, s az illető osztályfőnökök vezérlete alatt állandó hivatalos személyzetnek élén külön minister áll.
  2. Az első magyar ministerium összes személyzetének név és lakkönyve (Pest, 1848) http://books.google.hu/books?id=UN0MAAAAYAAJ&hl=hu&pg=PP2#v=onepage&q&f=false (Hozzáférés: 2014. május 08.)