Asbóth Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Asbóth Sándor
Született
1811. december 18.
Keszthely
Elhunyt
1868. január 21. (56 évesen)
Buenos Aires
Foglalkozása tiszt
diplomata
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Asbóth Sándor témájú médiaállományokat.
Asbóth Sándor korabeli fényképe

Asbóth Sándor (angol nyelven: Alexander Asboth; Keszthely, 1811. december 18.Buenos Aires, 1868. január 21.) magyar mérnök, az 1848–49 évi szabadságharcban alezredes, az amerikai polgárháborúban az északiak dandártábornoka. Az Amerikai Egyesült Államok argentínai és Uruguay-i nagykövete.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja a keszthelyi gróf Festetics Györgynél állt alkalmazásban, illetve a Georgikonban tanítóskodott. Családja 1818-ban átköltözött innen Zomborra. Édesanyja nem engedte, hogy Lajos testvére után ő is katonai pályát válasszon, ezért mérnöknek tanult. Tanulmányait a Felvidéken, a Selmecbányai Bányászati Akadémián kezdte meg, azonban tanulmányait megszakította, s végül Pesten, az Institutum Geometricumban fejezte be.

1836-ig a Budai Főépítészeti Hivatal alkalmazottja, majd a Hajózási Igazgatósághoz kerül vízépítő mérnöknek. 1844-ben Temesvárra kerül, az Országos Főépítészeti Hivatalhoz, ahol először helyettes igazgatóként a Hajózási Alosztály mérnöke, később a hivatal vezetője. Asbóth beosztásánál fogva is támogatta Széchenyi István javaslatait, részt vett többek között a Széchenyi lánchíd építésénél is.

1848 nyarán Nagybecskereken jelentkezett a honvédségnél. 1848. december 9-étől honvéd vezérkari százados lett Vetter Antal honvédtábornok törzsénél, és részt vett a délvidéki harcokban. 1849. január 31-én Stein Miksa báró megbízta a komáromi vár erődítési munkálatainak irányításával. Részt vett a kápolnai csatában, majd április 19-én a nagysallói ütközetben az ő irányításával tudtak a honvédek hidat verni a Garamon.

Nemsokára őrnagyi rangot kapott, s július 16-ától – már újabb előléptetés után, alezredesként – Kossuth Lajos kormányzói hivatalának katonai osztályát vezette.

A szabadságharc bukása után Kossuthot szárnysegédként követte előbb Törökországba, majd az Amerikai Egyesült Államokba. Itt Kossuth Lajostól elváltak útjai, Asbóth állampolgárságért folyamodott, érezte, hogy az ő hazája Amerika lesz. Kossuthnak, ahol tudott továbbra is segített, például fegyvervásárlások ügyében, az emigráns szabadságharcosokkal való kapcsolattartásban, stb. Asboth új hazájában eleinte építészeti rajzolóként működött, majd nyugaton kapott állást mint bányamérnök. New Yorkba visszatérve kis acélöntödét állított fel, amely prosperált is, amíg el nem tűnt a partnere. Ezután New York városánál helyezkedett el, mint a városrendező bizottság egyik tervező mérnöke, ebben a beosztásában része volt a Central Park és a Washington Heights szabályozásában is.

Az amerikai polgárháború kezdetén mindjárt katonai szolgálatra jelentkezett. A new yorki kormányzó megbízta egy önkéntes ezred szervezésével, de ez nem sikerült, így Missouri államba utazott, ahol 1861 júliusában John C. Frémont tábornok vezérkari főnöke lett, Frémont még ez év szeptemberében brigadérossá nevezte ki, de ezt a kinevezést a kongresszus majd csak 1862 márciusában hagyta jóvá, de addig is aktív brigádparancsnok volt Frémont, Hunter és Samuel R. Curtis tábornokok alatt. A Missouri és Arkansas államok határain folyó harcokban kivált Bentonville (Arkansas) és Fayetteville (Arkansas) elfoglalásakor tüntette ki magát, végül a Pea Ridge (Arkansas) melletti ütközet nyomán erősítette meg a kongresszus brigadéros tábornoki kinevezését. A Pea Ridge melletti csatában Asbóth megsebesült, de sebesülése ellenére másnap már újra nyeregben ült csapatai élén.

A sikeres missouri hadjárat után Kentucky államba vezényelték. Főhadiszállása itt Columbus városában volt, majd 1863-ban Nyugat-Florida katonai parancsnokává nevezték ki Fort Pickens központtal, tábornoki rangban. 1864-ben a déliekkel vívott mariannai csatában súlyosan megsebesült, a bal karját puskagolyók roncsolták szét, a bal karja csaknem teljesen béna maradt, az arcába fúródott golyót az európai orvosok sem tudták eltávolítani,[1] így nem tudott tovább harcolni.

1866-ban kinevezték az USA argentínai és uruguayi nagykövetének. Szenvedései mellett is kifogástalanul látta el hivatalát, a paraguayi háborúval kapcsolatban is diplomáciai érdemeket szerzett. Buenos Aires-i halála után a helyi, régi angol katonai temetőben temették el katonai tiszteletadás mellett, Domingo Faustino Sarmiento köztársasági elnök búcsúztatta. Hamvait 1990. október 23-án az USA-ba szállították, és az arlingtoni National Cemeteryben helyezték végső nyugalomra.

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar szabadságharc bukása után Magyarországon hagyta menyasszonyát, aki még Asbóth emigrációjának korai szakaszában meghalt, Asbóth soha nem nősült meg.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vasváry Ödön: Golyó a fejben. In: Vasváry Ödön: Magyar Amerika. Szeged : Somogyi-Könyvtár, 1988. 130-131. p.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyarok és a risorgimento (Budapest, 1961)
  • Asbóth Sándor Térségi Középiskola, Szakiskola és Kollégium - Névadónk
  • Lincoln's Hungarian heroes; the participation of Hungarians in the Civil War, 1861-1865 / by Edmund Vasvary. Washington D.C.; The Hungarian Reformed Federation of America, 1939. Asbóth Sándor lásd 44-47, 123-125. p. (angolul) és (magyarul)
  • Kende Géza: Magyarok Amerikában : az amerikai magyarság története. I. köt. Cleveland, Ohio; Szabadság kiadása, 1927. Asbóth Sándor lásd 335-338. p.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Asbóth Sándor témájú médiaállományokat.