Csernovics Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csernovics Péter
Csernovics Péter.jpg
Temes vármegye főispánja
Hivatali idő
1848. április 23.kb. 1849. augusztus 13.
Előd Tihanyi Ferenc
Utód osztrák abszolutizmus

Született 1810. március 13.
Mácsa
Elhunyt 1892. május 1. (82 évesen)
Fény
Párt ?
(1848-1849)
Határozati Párt
(1861)
Deák-párt
(1865-1875)

Foglalkozás politikus

gróf Csernovics Péter (szerbül Petar Črnović, Mácsa, 1810. március 13.Fény, 1892. május 1. - halálozásának napja bizonytalan), politikus, kormánybiztos az 1848–49-es szabadságharcban.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországi szerb nemzetiségű családban született. Az 1843-ban a rendi országgyűlésen Arad vármegye követeként vett részt. Ismert volt magyarbarát érzelmeiről, ezért április 23-án A Batthyány-kormány temesi főispánná és délvidéki királyi biztossá nevezte ki. Az április 24-i nagykikindai véres események után feladatul kapta a délvidéki társadalmi és nemzetiségi elégedetlenség lecsillapítását is.

Statáriumot hirdetett, ugyanakkor egyéb intézkedéseivel törekedett a szerb lakosság megbékítésére is. Ennek ellenére nem sikerült eredményt elérnie. Június 24-én tíz napra szóló fegyverszünetet kötött a felkelőkkel, de ők ezt a megállapodással ellentétben pozícióik megerősítésére használták fel. Erélytelen fellépése miatt előbb kinevezték mellé Vukovics Sebőt is, majd csakhamar, 1848. július 24-én Szemere Bertalan belügyminiszter felmentette kormánybiztosi megbizatása alól.[1] A szabadságharc eseményeiben ezután már nem játszott jelentős szerepet.

1849 októberében mácsai birtoka kertjében titokban eltemettette két aradi vértanú, Damjanich János és Lahner György holttestét.

1861-ben Határozati, majd 1865-től 1875-ig Deák-párti országgyűlési képviselő volt.

Megjelent műve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A nemzetiségi kérdés a jelen és jövő szempontjából (Pest, 1861).

Felhasznált források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csernovics Péter témájú médiaállományokat.
  • Hermann Róbert: 1848–1849 – A szabadságharc hadtörténete, Korona Kiadó, Budapest – 2001, ISBN 9639376213
  • Katona Tamás: Batthyány és az aradi vértanúk temetése (História 1989/3)
  • Révai nagy lexikona
  • Magyar életrajzi lexikon

Jegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Utóda a kormánybiztosságban Szentkirályi Móric, majd 1948. augusztus 26-átől Beőthy Ödön lett.