Henryk Dembiński

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Henryk Dembiński
Henryk Dembiński.PNG
Henryk Dembiński
Született 1791. január 16.
Strzałków, Lengyelország
Meghalt 1864. június 13. (73 évesen)
Párizs, Franciaország
Nemzetisége lengyel
Rendfokozata altábornagy
Csatái Szmolenszki csata (1812)
Lipcsei csata (1813.)
Osztrolenkai csata (1831)
Kápolnai csata (1849)
Temesvári csata (1849)
Kitüntetései Becsületrend (1813)

Henryk Dembiński (elterjedt magyar nevén Dembinszky Henrik; (Strzałków, Lengyelország, 1791. január 16.Párizs, 1864. június 13.), lengyel gróf, a lengyel szabadságharc altábornagya, az 1848–49-es magyar szabadságharc honvédaltábornagya.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányait a bécsi hadmérnöki akadémián végezte. 1806-tól századosként szolgált a Varsói Nagyhercegség hadseregében. I. Napóleon oldalán 1812-ben részt vett annak oroszországi hadjáratában. A szmolenszki csatában meg is sebesült. Vitézségéért 1813-ban megkapta a francia Becsületrendet. A lipcsei csatában már a Napóleon elleni koalíció oldalon vett részt.

Az 1830–31 évi lengyel szabadságharcban előbb őrnagy, majd ezredes, 1831 márciusától dandártábornok volt. Az 1831. május 26-ai osztrolenkai csata után megfogyott csapatával az ellenségtől sűrűn megszállt területen vonult vissza Varsóba. E merész és sikeres visszavonulás hozta meg számára a hírnevet. Varsóba érkezése után ezért 1831. augusztus 11-én a lengyel nemzeti kormány kinevezte Varsó kormányzójává és a lengyel hadsereg főparancsnokává, de mivel a közeledő Paszkevics csapataival szemben fel akarta adni Varsót, rövid idő után leváltották. Ezután elhagyta Lengyelországot és 1848-ig Párizsban élt.

1848 végén gróf Teleki László közvetítésével felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak és 1849. január 11-én Magyarországra érkezett. Dembinszky Görgei január 5-ei váci kiáltványa előtt indult, ezért nem helytállóak azok a nézetek, hogy meghívásának oka a kiáltvány lett volna. A magyar szabadságharcban mindvégig súlyos problémát okozott egy a feladatra alkalmas fővezér hiánya ezért Kossuth több más lengyel tábornok meghívásával is próbálkozott, de végül Dembinszkynél járt sikerrel. Kossuth nem vette figyelembe azt a tényt, hogy Dembinszky hírnevét visszavonuló hadműveletben szerezte, valójában győztes csatát soha nem vívott.

1869-ben készült metszet
Henryk Rodakowski 1852-ben készült festménye Dembinszkyről

A Magyarországra érkező tábornokot Kossuth 1849. január 21-én honvéd altábornaggyá nevezte ki majd megbízta a Tisza mögött összpontosított, négy hadtestből kialakított magyar fősereg parancsnokságával. Dembinszky a főparancsnokságot hiányos helyismerettel vette át és jelentős részben az ő tevékenységének köszönhető, hogy Franz Schlik tábornok hadteste kicsúszott a bekerítésből. A Windisch-Grätz herceggel február 26-án és 27-én vívott kápolnai csatában mindkét fővezér gyenge teljesítményt nyújtott, de Windisch-Grätz nagyobb szabadságot adott hadtestparancsnokainak és ezért a csatát is ő nyerte meg. A csatát követő sikeres mezőkövesdi ütközet után Dembinszky nem engedte a sikert kihasználni és a magyar sereget visszavezette a Tisza mögé. A tábornok irányításával elégedetlen tisztek Görgei Artúr és Klapka György vezetésével március 3-án Tiszafüreden a távozását követelték, majd önhatalmúan le is váltották a sereg éléről. A tiszafüredi zendülés néven elhíresült esemény után, a lefolytatott vizsgálat alapján Dembinszkyt felmentették beosztásából. Utóda Vetter Antal altábornagy lett.

Dembinszky – leváltása ellenére – a tisztek egy részének körében népszerű volt és – feltehetően Bem sikereinek hatására – Kossuth bizalmát is visszanyerte, ezért újabb parancsnoki beosztást kapott. Április 19-én kinevezték a Felső-Magyarország védelmére alakuló hadtest élére. A tavaszi hadjáratra készült haditerv értelmében azt a parancsot kapta, hogy erőivel csatlakozzon a Komáromnál támadásra készülő főerőkhöz, ő azonban e helyett egy Galíciai betörést javasolt és miután a tervet nem fogadták el, május közepén lemondott. Utóda honfitársa Wysocki József lett, aki a parancsnokságot csak június közepén tudta átvenni, mert Dembinszky közben meggondolta magát és ragaszkodott beosztásához.

Június 29-én a minisztertanács elfogadta javaslatát a főerők TiszaMaros szögében történő összpontosításáról és kinevezték a terv végrehajtására parancsnokul kinevezett Mészáros Lázár mellé vezérkari főnöknek. Kossuth hiába szembesült már két alkalommal is Dembinszky alkalmatlanságával július 30-án, Szegeden mégis őt nevezte ki a lemondott Mészáros helyére főparancsnoknak. A magyar sereg ekkor a siker reményében szállhatott volna szembe a Haynau vezette császári erőkkel, Dembinszky azonban harc nélkül feladta Szegedet, majd a kormány utasítása ellenére nem Arad, hanem Temesvár felé vonult vissza. Érzékelve tehetetlenségét ismét leváltották. Utóda Bem József lett, aki augusztus 9-én, a temesvári csata napján vette át a főparancsnokságot.

Dembinszky a világosi fegyverletétel után előbb Törökországba, majd 1850-ben Franciaországba emigrált. Itt írta meg emlékiratait. Haláláig Párizsban élt.

Felhasznált források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Henryk Dembiński témájú médiaállományokat.
  • Kovács István: A csigalassúságú tábornok. Henryk Dembinski (Rubicon 1999/4)
  • Bona Gábor: Az 1848–49-es honvédsereg felső vezetői (Rubicon 1999/4)
  • Józef Wysocki: Együtt a szabadságért, 1848-1849, Wysocki tábornok emlékiratai, Zrínyi Kiadó, Budapest, 1993, ISBN 9633271851
  • Kovács István: A lengyel légió lexikona, 1848-1849, MTA Történettudományi Intézet, História Könyvtár, Budapest, 2007, ISBN 9789639627116
  • Kovács Endre: Bem József, Hadtörténeti Intézet, Budapest, 1954
  • Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
  • Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), zrínyi Katonai Kiadó – 1985, ISBN 9633263379
  • Révai nagy lexikona