Asbóth Lajos
| Asbóth Lajos | |
 | |
| Rákóczy-Parchetich Hugó, pasztell | |
| Született | 1803. június 20. Keszthely |
| Meghalt | 1882. május 6. (78 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Rendfokozata | ezredes |
| Egysége | 12. (tartalék) hadosztály II. hadtest |
| Csatái | tavaszi hadjárat Buda ostroma peredi csata |
| Kitüntetései | Magyar Katonai Érdemrend III. osztálya |
| Gyermekei | Asbóth János |
| Rokonai | Asbóth János (apja) Asbóth Sándor (testvére) Asbóth János (fia) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Asbóth Lajos témájú médiaállományokat. | |
Nemescsói Asbóth Lajos (Keszthely, 1803.[1] június 20. – Budapest, 1882. május 6.) honvéd ezredes, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a bécsi titkosrendőrség besúgója. Apja Asbóth János mezőgazdász, a Georgikon igazgatója volt. Öccse, Asbóth Sándor az 1848–49-es szabadságharcban alezredes, az emigrációban amerikai tábornok, majd diplomata. Fia Asbóth János író.
Élete[szerkesztés]
Angol eredetű magyar családban született. Édesapja nemescsói Asbóth János (1768-1823) mezőgazdász, a keszthelyi Georgicon igazgatója, édesanyja Tátrai Anna (1780-1842) volt. Tanulmányait a soproni evangélikus líceum elvégzése után 14 éves korától a bécsi hadmérnöki akadémián végezte, majd 1820-ban, 17 évesen lépett a császári hadseregbe, s 22 éven át német és olasz lovasezredekben szolgált.[2] 1844-ben[3] századosként nyugalomba vonult és földbérlőként Lugoson gazdálkodott.
1848 júniusától Krassó vármegyében nemzetőr őrnaggyá és a bánsági bányavidéket védő mintegy 600 fős nemzetőr egység parancsnokává nevezték ki. A hadiipari szempontból is fontos bányavidék folyamatos támadásoknak volt kitéve és december második felében a túlerő ellenében a nemzetőrök kénytelenek voltak feladni.
1848. november 17-én Asbóth Lajos Ezeres falu lefegyverzésére kivezényelte Rózsa Sándor szabadcsapatát, akik kirabolták a falut és 36 lakosát megölték. Emiatt Vukovics Sebő nemsokára feloszlatta a szabadcsapatot.
1849. január 15-étől Debrecen katonai parancsnoka, majd január 26-ától alezredesként a szerveződő 12. (tartalék) hadosztály parancsnoka volt. Hadosztályával részt vett a tavaszi hadjáratban. Érdemeket szerzett a császári hadsereg megtévesztését célzó hadműveletekben, ezért április 18-án ezredessé léptették elő és megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Buda ostromában, mint a II. hadtest egy hadosztályának parancsnoka, majd – miután Aulich Lajos betegszabadságra ment – mint a II. hadtest parancsnoka vett részt.
Az 1849. júniusi Vág melletti hadműveletekben, majd a peredi csatában a II. hadtest kiválóan szerepelt, azonban Asbóth nem a parancsok szerint irányította hadtestét, ezért Görgei leváltotta a hadtest éléről. Július 19-étől a tartalék hadtest egy hadosztálya, majd a tervezett tartalék hadtest parancsnoka lett. A fegyverletétel után halálra ítélték, majd az ítéletet 18 évi várfogságra változtatták. 1856-ban kapott kegyelmet. | Provokátorként részt vett a szabadságharc utáni függetlenségi szervezkedésekben. Az emigráció jelentős szerepet szánt neki egy tervezett felkelés előkészítésében. 1861-ben néhány hónapra ismét letartóztatták. 1918-ban vált ismertté, hogy ekkor a bécsi titkosrendőrség besúgója lett. Ő adta fel az Almásy Pál és Nedeczky István vezette összeesküvés résztvevőit, az árulásért pénzt is kapott, 10 000 forintot.[4]
1862-ben megírta emlékiratait, majd 1867-ben az amerikai polgárháború történetét. Hadtudományi műveket is írt, közülük legjelentősebb a „A hadvezér és a hadtudomány alapelvei az újabbkori hadjáratok történetével felvilágosítva” című (Pest, 1863). 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Vezérőrnagyként a Honvédegylet tagja volt. Kossuth Lajos egy 1867-ben írt levelében utólag ismerte el e rendfokozatot, tábornoki oklevelének kiadására a szabadságharc alatt nem került sor.
Művei[szerkesztés]
- Emlékiratai... (Pest, 1862)
- A hadvezér és a hadtudomány alapelvei az újabbkori hadjáratok történetével felvilágosítva (Pest, 1863)
- Görgei (Pest, 1867)
- Az Éjszakamerikai polgárháború története (Budapest, 1875)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Több forrás születésének évét 1802-re teszi. Lásd További információk alatt!
- ↑ Kemény Krisztián. „„Tüntetés” a fővezér ellen? Görgei Artúr, Asbóth Lajos és a II. hadtest tiszti- karának nyilatkozata (1849. június 22.)”. Aetas 33, 38. o. (Hozzáférés: 2021. november 29.)
- ↑ Kápolnai Pauer István szerint 39 évesen. Lásd források között: Emlékbeszédek!
- ↑ Lukács Lajos: Magyar politikai emigráció 1849-1867. Budapest; Kossuth Könyvkiadó, 1984. ISBN 963 09 2406 4 Asbóth Lajos lásd 265, 300, 302. p.
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 57. o.
- Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985, ISBN 9633263379
- Bona Gábor: Az 1848–49-es honvédsereg vezetői (Rubicon 1999/4)
- Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
- Kemény Krisztián. „„Tüntetés” a fővezér ellen? Görgei Artúr, Asbóth Lajos és a II. hadtest tiszti- karának nyilatkozata (1849. június 22.)”. Aetas 33. évf., 37–68. o. (Hozzáférés: 2021. november 29.)
- Kápolnai Pauer István: Emlékbeszéd Asbóth Lajos levelező tag felett Kápolnai Pauer István levelező tagtól: Olvastatott a M. T. Akadémia 1883. február 26-iki összes ülésében. Budapest: MTA. 1883. 1–18. o. = Az MTA Elhunyt Tagjai Fölött Tartott Emlékbeszédek, I/6, Hozzáférés: 2021. november 29. [1]
További információk[szerkesztés]
- Asbóth Lajos emlékiratai az 1848-iki és 1849-iki magyarországi hadjáratból (magyar nyelven). books.google.hu. (Hozzáférés: 2012. április 25.)
- Tarján Tamás: 1802. június 2. Asbóth Lajos honvéd tábornok születése (magyar nyelven). rubicon.hu. (Hozzáférés: 2012. április 25.)
- 1802. június 2. Asbóth Lajos honvéd tábornok születése (magyar nyelven). Zalai Életrajzi Kislexikon. (Hozzáférés: 2012. április 25.)
