Theresianum (Bécs)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mária Terézia császárnő udvaroncai körében
Georg Matthaeus Vischer: A bécsi Favorita palota 1670-es évek
A Theresianum látképe az akadémia parkja felől

A Theresianum (eredetileg Collegium Theresianum, majd Theresianische Akademie) egy, Mária Terézia főhercegnő, császárné nevét viselő nevelőintézet, akadémia volt Bécsben, eredetileg nemes származású ifjak nevelésére, amely 1938-ig állt fenn. 1767-ben Vácott is létrehoztak egy Theresianum nevű intézetet, amely a bécsi mintát követte. Ma egy magániskola működik Bécsben az épületben (Offentliches Gymnasium der Stiftung Theresianische Akademie).

Magyar elnevezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Theresianum mellett valaha Teréz-akadémia (pl. A Pallas nagy lexikonában) volt a neve, néha Teréziánum néven is emlegetik. (A „Thereziánum” vagy „Theréziánum” írásmódok helytelenek.)

Az akadémia parkja ma

Az épület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nevelőintézet a Bécs mai 4. kerületében a Favorita-kastélyban nyert elhelyezést egy olyan épüleben, amelynek elődje elpusztult az 1683. évi török ostrom alatt; az épületet 1687 és 1690 között Lodovico Ottavio Burnacini tervei szerint, barokk stílusban építették újjá. Az iskolának ma is 50 000 m² területű parkja van.

Alapítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Collegium Theresianumnak a létrejöttét 1746. február 24-én aláírt szerződéssel rendelte el az osztrák jezsuita rendtartomány kezdeményezésére a Habsburg császári udvar.[1] A nevelőintézet 1746 novemberében nyílt meg a jezsuita atyák vezetése alatt. Kezdetben csak fizető nemes növendékeket vettek fel évi 100 arany összegű „tartásdíj” mellett. Megnyitásakor a Collegium Theresianum huszonnégy tanulót fogadott be, a névsorban két magyar nemesifjúval, Niczky Józseffel és gróf Perényi Andrással. Mária Terézia 1749. december 30-án kelt alapítólevelében kizárólag nemesifjak részére 10 alapítványi helyet szervezett, és addig is, amíg erre felhasználható egyházi javadalmakat bocsáthat az intézet rendelkezésére, ideiglenesen kincstári javadalmazást biztosított, azzal a kikötéssel, hogy az intézet örökké az ő nevét viselje, és annak szervezetét az ő és utódai beleegyezése nélkül ne változtathassák meg. Nem sokkal ezután az intézet már négy (egy magyar, három osztrák) megüresedett egyházi javadalom birtokában volt; ezekkel, valamint magánszemélyek által és a Magyarország javára tett újabb alapításokkal együtt az alapítványi helyek száma 178-ra emelkedett. Alapításától 1772-ig 724 diákja között 117 magyar volt. [2] A jezsuita akadémiákhoz hasonlóan a Theresianum tanrendje három szintből állt: grammatikából, humaniorából (latin-görög irodalomelmélet és irodalomtörténet, a humanisták szerint e tanulmányok humanior-rá, "emberiesebbé" teszik a növendékeket) és filozófiából. A császári udvar kérésére azonban három-, majd később négyéves jogi stúdium is helyet kapott a képzésben. Az akadémián az 1770-es évek végéig a Habsburg Birodalom legnevesebb tudósai tanítottak.

1773-ban az egyetemet működtető Jézus Társasága (Societas Jesu) katolikus szerzetesrend feloszlatását itt, az akadémia épületében hirdették ki, ami a jezsuita rend számára nagy csapást jelentett. 1783-ban a Theresianumot II. József feloszlatta és az épületében mérnöki akadémiát nyittatott. 1797-ben II. Ferenc újra megnyitotta a Theresianumot és a piaristákra bízta a működtetését. [3]

Céljai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Mária Terézia-féle alapítványok szerint az intézetnek kettős célja volt: megkönnyíteni a nemeseknek, hogy fiaik magasabb műveltséghez jussanak, és a közszolgálat számára kiválóbb férfiakat nevelni. Eredetileg csak a későbbi gimnázium keretébe tartozó tantárgyakat tanították; később azonban a modern nyelveket és jogi tanulmányokat is felölelte az oktatás, és az intézet akadémia elnevezést nyert. A gimnáziumi tanulmányok befejeztével a növendékek a jogi tanfolyam első és második évében mint bentlakók jártak a bécsi egyetemre; a jogi tanfolyam harmadik és negyedik évét a magyar növendékek a budapesti egyetemen vagy felsőbb engedéllyel más, de feltétlenül magyar jogi tanintézetben voltak kötelesek végezni.
  • Az intézetnek eredetileg kizárólagosan nemesi jellegét I. Ferenc József 1849. szeptember 29-én megszüntette. Ettől fogva polgári reálgimnázium volt, amely a Monarchia főtisztviselői utánpótlásának nevelésére szolgált.
  • A gimnáziumi tanulók az Ausztriában kötelező tanterv szerint nyertek oktatást és tették le az érettségit; a magyar növendékek ezenfelül magyar nyelv és irodalomtörténetből, Magyarország földrajzából és történetéből külön magyar nyelvű oktatást kaptak, és e tárgyakból kötelesek voltak érettségi vizsgát is tenni. Az alapítványos növendékeket mellékköltségek címén legfeljebb évi 200-300 Ft-tal terhelték. Az önköltségűekért évi 1500 forintot kellett fizetni. Ennek fejében az intézet minden tantárgy oktatásáról és teljes ellátásról maga gondoskodott. Mint nevelőintézet az osztrák közoktatásügyi miniszter főhatósága alatt állt. A magyar érdekeket a magyar királyi közoktatási miniszter javaslatára a király által kinevezett magyar kormánybiztos képviselte. A magyar közalapítványi helyek száma a 19. század végéig összesen 31 volt, a király azonban 1896. március 17-én kelt elhatározásával, Magyarország ezredéves fennállásának emlékére öt új magyar teljes alapítványi és tíz, egyenként 500 forinttal segélyezendő félfizetéses hely szervezését rendelte el. A régebbi alapítványi helyekre csakis katolikus, a Ferenc József és Rudolf trónörökös nevét viselő alapítványi helyekre bármelyik bevett keresztény hitfelekezethez tartozó ifjak pályázhattak, ha magyar állampolgároknak Magyarországon született fiai voltak. Az alapítványi és félfizetéses helyeket a király adományozta a közoktatásügyi miniszter javaslatára. Az intézetben mindenkor két magyar születésű, a magyar nyelvben teljesen jártas tanítót, valamint két ugyanilyen nevelőt (praefectus) kellett alkalmazni. A növendékek előmeneteléről az akadémia igazgatósága minden félév befejezése után 14 napon belül köteles volt a magyar királyi közoktatásügyi miniszternek jelentést tenni. Az 1894–95-i tanévben 36 alapítványos és 31 fizető magyar növendéke volt az intézetnek.

A 20. században[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A 20. század elején az intézetet a bátaszéki földbirtok jövedelméből tartották fenn. Magyar növendékek 1920 után is jártak ide; tanulmányaikat állami ösztöndíjjal támogatták.
  • Az eredeti intézmény 1938-ban szűnt meg.
  • Ma egy magániskola működik Bécsben az épületben (Offentliches Gymnasium der Stiftung Theresianische Akademie).

Híres diákjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar oktatói és diákjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ismert magyar oktatói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ismert magyar diákjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Theodor Cicalek: Beiträge zur Geschicte des Theresianums. Mayer, Wien, 1872.
  2. Fraknói Vilmos: Széchényi Ferenc
  3. Magyar katolikus lexikon - Theresianum

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Pallas nagy lexikona
  • Magyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. 530–531. o. ISBN 9638577304   (Collegium Theresianum címszó)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]