Kápolnai csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kápolnai csata
Than Mor Kapolnai csata.jpg
A kápolnai csata Than Mór festményén.

Konfliktus 1848–49-es forradalom és szabadságharc
Időpont 1849. február 26. - február 27.
Helyszín Kápolna, Heves vármegye
Eredmény Császári győzelem
Szemben álló felek
1848as zaszlo.png Magyarország
Flag of Poland.svg Lengyel légió
Olasz légió zászló 1849 1.jpg Olasz önkéntesek
Flag of the Habsburg Monarchy.svg Habsburg Birodalom
Parancsnokok
Flag of Poland.svg Henryk Dembiński
Flag of Italy.svg Luigi Venturini őrnagy #
Flag of the Habsburg Monarchy.svg Windisch-Grätz
Szemben álló erők
36 000 fő
136 ágyú
30 000 fő
165 ágyú

A kápolnai csatában 1849. február 26-27-én a magyar honvédsereg nem szenvedett vereséget, bár a csatatér az osztrákok kezén maradt, akik nem aknázták ki a helyzetet, és visszavonultak Budára. császári és királyi csapatoktól. Ténylegesen a Görgey-hadtest nem tudott beavatkozni, miután Görgey - "nem találván meg a főhadiszállást" késedelmesen vette volna fel a harcérintkezést. Klapka elfelejtette biztosítani a Siroki-völgyet, így a visszavonulás elkerülhetetlen volt. A szabadságharc egyetlen kétnapos ütközetének mérlege valójában a "döntetlen" felé hajlott, hiszen egyik fél sem érte el stratégiai célját, bár Windisch-Grätz, a Császári és Királyi hadsereg vezetője túlértékelte a csatát, és azt jelentette, hogy „a lázadó hordákat iszonyú mennyiségben pusztította el”. Ennek hatására adta ki I. Ferenc József, aki a hadvezéri jelentést komolyan vette, 1849. március 4-én az olmützi alkotmányt. A későbbiek – tavaszi hadjárat – igazolták, hogy a magyar hadtestek megőrizték ütőképességüket, harckészségüket, Windisch-Graetz jelentése tehát mindenképpen túlzás volt.

A lengyel fővezér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1830/31. évi lengyel szabadságharc fővezérét, Dembiński tábornokot 1849. január elején Teleki László küldte Párizsból Magyarországra. Az 1831. évi litvániai visszavonulásával Európa-szerte híressé lett Dembiński neve nyilván nem volt ismeretlen a lengyel szabadságharc eseményeit ifjúkorában figyelemmel kísérő Kossuth előtt.

Rögeszmés terv – Hibás taktika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A téli hadjárat a főhadszíntéren

A lengyel tábornok kinevezése azonban szerencsétlen választásnak bizonyult. Dembiński titkolózó, bizalmatlan természete, lobbanékony, indulatos magatartása nem nyerte el a magyar hadtestparancsnokok rokonszenvét. A tábornok összeveszett Perczellel, feljelentette Klapkát Kossuthnál, majd Görgeivel keveredett indulatos szóváltásba. Dembiński haditervéről annyit tudunk, hogy Mezőkövesd és Eger táján akarta megvívni a döntő csatát. Előtte azonban két hadosztállyal Szolnok térségében tüntető támadást indított volna a várost védő császári-királyi dandár ellen. Olyan mániákusan ragaszkodott tervéhez, hogy az elszigetelten álló Schlik-hadtest üldözését is megtiltotta, abból kiindulva, hogy ha Schlikre súlyos vereséget mérnek, Windisch-Grätz nem mer elmozdulni Budáról, s akkor, bizony, lőttek a Mezőkövesd és Eger közötti csatának. Ezzel magyarázható, hogy amikor Klapka február 24-én Pétervásárán rajta akart ütni Schlik hadtestén, Dembiński az egyik oszlopot visszarendelte, s így a kívánt siker ismét elmaradt.

Erőviszonyok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Henryk Dembiński, a lengyel származású magyar fővezér a kápolnai csatában. A vereség után leváltják.
Windisch-Grätz, a császári seregek parancsnoka a téli hadjárat alatt. Josef Kriehuber litográfiája, (1852)

A Schlik-hadtest veszélyeztetett helyzetét és a magyar csapatok aktivitását látva Windisch-Grätz február közepén megindította csapatait a Tisza-vonal felé. Egyrészt meg akarta akadályozni a magyar hadsereg összpontosítását, illetve meg akarta előzni annak előrenyomulását, másrészt fel akarta venni a kapcsolatot Schlik hadtestével, amellyel eddig csak futárok útján tartotta az összeköttetést. Windisch-Grätz tábornagy a támadásra 30 000 katonát és 165 löveget mozgósított.

A magyar fél ereje (olasz és lengyel önkéntesekkel) körülbelül 43 000 főt és 150 löveget tett ki, ebből a fővezér a csatában 36 000 emberre és 136 lövegre számíthatott. Megvolt tehát az esély a magyar győzelemre. Ennek azonban volt egy alapvető feltétele: az erők összevonása. Dembiński éppen ezt mulasztotta el.

A császári-királyi főerők február 26-án délelőtt 10 órakor indultak meg Gyöngyösről, s délután 2 óra tájban ütköztek először a Tarna vonalán álló magyar csapatokba. Az I. hadtest Dessewffy Arisztid ezredes vezette hadosztálya Verpeléten foglalta el állását. Egy kisebb különítménye a siroki szorost őrizte. A község elé érkező ellenséges csapatok hamar felismerték, hogy a magyar hadosztály jóval erősebb náluk, ezért rövid csatározás után délkeleti irányba, Feldebrő felé fordultak.

A csata lefolyása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szamossy Elek litográfiája

Lerombolt hidak a Tarnán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A VII. hadtest Poeltenberg-hadosztálya déli 12 óra tájban vonult be Feldebrőre. Poeltenberg délután 2-kor rohamlépésben indította meg csapatait, s átkelt a Tarnán. Hadosztálya kezdetben a Colloredo vezérőrnagy vezette dandárral keveredett harcba az aldebrői erdőben. Eleinte egyik fél sem tudta kierőszakolni a döntést, ám Colloredo újabb és újabb erősítéseket kapott, így Poeltenberg kénytelen volt kiüríteni az erdőt. Miután Kápolna felé kiküldött járőreitől semmilyen hírt nem kapott, a császári-királyi tüzérség tüzében átkelt a Tarnán, lerombolta a hidakat, kiürítette Al- és Feldebrőt, majd visszavonult Kerecsend felé. A császári-királyi csapatok megszállták az erdőt, de a Tarnán nem keltek át, s nem szállták meg a két községet sem. Az éjszaka folyamán egy huszárjárőr élén Poeltenberg személyesen lovagolt vissza Kápolnára. Itt az időközben megérkezett Dembińskitől azt az utasítást kapta, hogy hadosztályával térjen vissza Al- és Feldebrőre. Az ezredes másnap reggel már Al- és Feldebrőnél állomásozott.

Elkésett parancs[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Franz Wyss, a későbbi csornai ütközetben elesett cs. kir. tábornok. Korabeli litográfia

Az I. hadtest Máriássy-hadosztályának Driquet-dandárja a csata kezdetén a Tarna nyugati partján, a kompolti erdő és a kápolnai szőlők között állt fel. Máriássy János ezredes rendelkezésére állt még a Császár-huszárezred négy százada is. Máriássy csapataival megpróbálta megkerülni a Franz Wyss vezérőrnagy vezette császári-királyi dandárt, ám kísérletét felfedezték. Wyss lovassága szétszórta a megkerülő oszlop élén haladó huszárokat, majd a négyszögbe fejlődő honvédzászlóaljat is. A Máriássy által vezetett Császár-huszárok azonban megállították a császári-királyi lovasságot. A hadosztály végül is rendben vonult vissza a Kápolna előtti, de még mindig a Tarna nyugati partján lévő állásba. A II. hadtest Kisfaludy Móric őrnagy vezette dandárja Kálnál állt fel. A dandár az első ágyúszóra átkelt a Tarnán, s szembeszállt a császári-királyi csapatokkal. Noha mind létszámát, mind tüzérségét tekintve gyengébb volt ellenfelénél, megőrizte állásait, s tüzérségével nagy veszteséget okozott az ellenségnek.

Maga a fővezér, Dembiński éppen Egerben ebédelt Görgeivel, amikor az első ágyúszót meghallotta. Azonnal kocsira ültek, s Kápolnára siettek. Sötétedés előtt értek oda. Ebben a helyzetben a legfontosabb teendő a csapatok összpontosítása lett volna. Dembiński este 7 órakor adta ki intézkedéseit a hátrébb lévő csapatok megindítására. Ezek közül azonban csak két hadosztály kapta meg időben a parancsot. Így a Sulcz-hadosztály egy része a Verpelétet védő csapatokhoz csatlakozott, az Aulich-hadosztály pedig Kálra vonult.

A siroki szoros[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az éjszaka folyamán romlott a magyar fél helyzete. A Pétervásárán álló Schlik-hadtest ugyanis lényegében harc nélkül megszállta a siroki szorost, s ezzel a Verpeléten álló magyar csapatok oldalába került.

A csata február 27-én folytatódott. A császári-királyi fővezér célja Kápolna elfoglalása, vagyis a magyar arcvonal átszakítása és a magyar jobbszárny felmorzsolása volt. Ekkor ugyanis már tudta, hogy Schlik elfoglalta a siroki szorost, s hadtestével Verpelét, a magyar jobbszárny legszélső állása felé tart.

Verpelét megtartása Klapka feladata volt – egyetlen hadosztállyal. Dembiński utasította Klapkát, hogy foglalja vissza a siroki szorost. Segítségül küldte Poeltenberget is. Egyben felszólította Görgeit, vegye át a vezérletet Verpelétnél, s akadályozza meg az ellenséges erők egyesülését. Poeltenberg akkor érkezett meg Verpelét elé, amikor a község Schlik kezére került, de még éppen időben ahhoz, hogy Schlik vérteseinek rohamát huszáraival visszaverje. Klapka e siker után megpróbálta visszavenni a községet – sikertelenül.

Elakadt támadás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapolnai csata.jpg

Ekkor érkezett a helyszínre Görgei. A Dessewffy- és a Poeltenberg-hadosztály élén délután 2–3 óráig feltartóztatta Schlik hadtestét a Verpeléttől keletre fekvő magaslatokon. Ekkor azonban kénytelen volt Kerecsend felé visszavonulni, ha nem akarta kockáztatni, hogy a Kápolnán, Kálon és Tófalun át előretörő ellenség elvágja visszavonulási útját.

Kápolnánál Dembiński a Máriássy-hadosztályt visszavonta a Tarna keleti, alacsonyabban fekvő partjára, s eltorlaszoltatta a folyón átvezető hidat. A község védelmét a Driquet-dandárra bízta. Máriássy János alezredes figyelmeztette Dembińskit, hogy nehezen védhetik meg Kápolnát, hiszen a túlpart uralkodik az innenső felett, ám a tábornok nem hallgatott rá. A Wyss-dandár valóban átnyomult a hídon, s a község nagy részét birtokba vette. Dembiński erre rohamra vezényelte a Driquet-dandár gyalogságát. A 44. és 47. zászlóalj, illetve a Zanini-zászlóalj két kísérletet is tett a község visszavételére.

A Psotta Móric őrnagy és Mednyánszky Cézár tábori főlelkész által vezetett Zaniniak egészen a Tarnán átívelő kőhídig jutottak, itt azonban az ellenség gyűrűjébe kerülve a zászlóalj nagy része megadta magát. A két honvédzászlóalj rohamát a császári-királyi csapatok által megszállt, a falu keleti szélén álló kocsma ellen Máriássy személyesen vezette. A két zászlóalj be is vette a kocsmaépületet, amelyet ezután a 44. zászlóalj szállt meg. A Zanini-zászlóalj fegyverletétele után azonban az egész Wyss-dandár erre a két zászlóaljra zúdult, s kiűzte a honvédeket a kocsmából. Máriássy még egy kísérletet tett a visszavételre, de aztán kénytelen volt visszavonulni Kerecsend felé. Az ellenség támadása azonban itt el is akadt, s Windisch-Grätz a községtől északra, Tófalun át próbálta megkerülni a magyar csapatokat, hogy visszaűzhesse őket.

Szemere Bertalan miniszterelnök. A csata után Görgeit nevezte ki fővezérré

A fővezér leváltása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kálnál álló magyar csapatokat Dembiński még az éjszaka folyamán visszavonta a Tarna keleti partjára. Aulich csapatai február 27-én visszaverték az ellenség valamennyi támadását. Aulich azonban a Kápolna visszavételére indított támadás előtt parancsot kapott Dembińskitől, hogy csapataival vonuljon északnak, s onnan biztosítsa a támadást. Aulich meg is indult, útközben azonban értesítették, hogy a császári-királyi csapatok kiszorították Kálról a Kisfaludy-dandárt. Aulich erre visszafordult Kál felé, de mire odaért volna, Dembiński utasította, hogy a Kisfaludy-dandárral együtt ő is vonuljon vissza.

Noha időközben Guyon és Kmety hadosztályai is megérkeztek Kerecsend környékére, Dembiński nem folytatta a csatát, hanem elrendelte a visszavonulást. Ennek során ismét tanújelét adta hadvezéri alkalmatlanságának. Klapka hadtestének tisztjei erre kijelentették, hogy csak akkor követik Dembiński utasításait, ha azokat valamelyik hadtestparancsnok ellenjegyzi. A március 3-án Tiszafüreden összeült tiszti gyűlésre Görgey Artúr indítványára meghívták Szemere Bertalant, a politikai hatalom teljhatalmú képviselőjét, s őt kérték fel közvetítésre. Szemere a hadtestparancsnokok kíséretében felkereste Dembińskit, s megpróbálta rávenni arra, hogy tartson haditanácsot. Mivel erre nem volt hajlandó, Szemere ideiglenesen Görgeyre bízta a fővezéri posztot.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kápolnai csata témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]