Csallóközaranyos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csallóközaranyos (Zlatná na Ostrove)
Csallóközaranyos034.JPG
Csallóközaranyos református temploma
Csallóközaranyos címere
Csallóközaranyos címere
Csallóközaranyos zászlaja
Csallóközaranyos zászlaja
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Komáromi
Rang község
Polgármester Varjú Éva
Népesség
Teljes népesség 2404 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 68 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 120 m
Terület 35,41 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Csallóközaranyos (Szlovákia)
Csallóközaranyos
Csallóközaranyos
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 47° 46′ 14″, k. h. 17° 58′ 17″Koordináták: é. sz. 47° 46′ 14″, k. h. 17° 58′ 17″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Csallóközaranyos (szlovákul Zlatná na Ostrove, latinul Aureus) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban.

2001-ben 2566 lakosából 2322 magyar és 206 szlovák volt.[2] 2011-ben 2404 lakosából 2045 magyar, 282 szlovák, 21 cigány, 9 cseh, 3 ukrán, 1-1 horvát és orosz, 2 egyéb és 40 ismeretlen nemzetiségű volt.[3] Területe 35,41 km².

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alsó-Csallóközben, Komáromtól 9 km-re nyugatra a Duna bal partjának közelében fekszik. Keletről Komárom, északról Megyercs, nyugatról Ekel és Nagykeszi, délről Ács és Komárom (Magyarország) határolja. Érinti a Komárom-Pozsony közti 63-as főút és a vasútvonal is (2 megállóhely Aranyoson és Felaranyoson). Mellékút köti össze Megyerccsel (6 km). A Duna-töltésén halad el a Duna-menti kerékpárút.

Csallóközaranyos község katasztere három településrészre oszlik: Aranyos (Zlatná na Ostrove), Felaranyos vagy Fölaranyos (Horná Zlatná) és Nagylél (Veľký Lél). A községhez tartoznak még Bükpuszta (vagy Bökpuszta) és Ontopa puszták is. Előbbi egy, a török harcok korában elpusztult középkori falu helyén fekszik.

Élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faluban két gólyafészket tartottak számon, melyek közül az egyik már régóta üresen állt. A pékség kéményén lévő fészekbe 2009-ben villám csapott és az egyik felnőtt gólya elpusztult. Ennek ellenére 2011-ben és 2012-ben is 3, 2013-ban 5 fiókát számoltak össze.[4]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu helyén már a kőkorban is éltek emberek, Nagylélen sok római kori emlékre bukkantak (többek között egy híd maradványaira). Neve az egykori csallóközi aranymosással függ össze. Első írásos említése 1094-ből származik (Locus Aureus néven). 1267-ben IV. Béla, majd 1277-ben Kun László látogatta meg az aranyosi vadászterületeket. A falu eredetileg a Duna-part közelében feküdt, de a 17. században a folyó a partot alámosta és Aranyost mai helyén építették fel. Az új falut az Érsekújvárt megszálló törökök 1676-ban felgyújtották, ezután hosszú ideig lakatlan volt.

Határában feküdt az egykor a gróf Cseszneky család birtokában lévő Bök (Alsó- és Felsőbök) falu, melynek lakói a török támadások elől Aranyosra menekültek és később sem települtek vissza. A 18. században települt újra, a szomszédos településekkel (Nagylél, Örkény, Ontopa, Fölaranyos) előbb Aranyos, majd 1908-tól Csallóközaranyos néven egyesült. 1787-ben 104 házában 837 lakos élt. 1828-ban 110 háza volt 664 lakossal. A falut a 19. században hatszor öntötte el az árvíz, 1890-ben pedig csaknem teljesen leégett. 1847-ben az Erdélyből érkező sáskajárás pusztított, sok nádfedelű ház tetejét falták fel a sáskák.

Fényes Elek Komárom vármegye leírása című művében (1848) így ír Csallóközaranyosról: Aranyos, magyar f. Komáromhoz nyugotra 1 1/2 mfdnyire, a posoni országútban, s az öreg Dunától csak 300 öl távolságra fekszik. A helység több, pusztákból egyesült, u. m. Aranyos, felső és alsó Örkény, alsó és felső Bök, Újtelek, Vidaháza és Aranyostelekből; és hajdan ott volt, hol most a Duna közepe van; de mivel a Duna nagyon szaggatta, lakosai jelen helyökre költöztek. Aranyos nevét hihetőleg onnan vette, hogy valamint hajdan, úgy most is sok aranyat rak-le az iszap a Duna zátonyain, mit az aranyászok kimosván, Győrbe szoktak beváltás végett elvinni. Határa egészen róna, s a fennelőszámlált pusztákkal együtt 5365 hold, mellynek fele szántóföld, fele pedig rét és Jegelő. Földe kevés székes területet kivéve, termékeny fekete agyag, melly búzát, rozsot, tengerit, árpát, zabot, kendert, repczét, burgonyát terem. A szarvasmarha- és lótenyésztés, valamint áltáljában a gazdaság jól űzetik. A Dunán kívül vannak több apró tavai, mellyek Poson megyei vizekkel telnek-el, s míg ki nem eresztethetnek, a legelőt és rétet pusztítják. A lakosok száma 1222, mellyből reform, férfi 398, nő 433; s ezeknek van itt anyaegyházuk, kath. férfi 165, nő 156; zsidóférfi 16, nő 19. Nyelvökre nézve magyarok; czigány van 17 férfi, és 18 nő. Az elöszámlált lakosok nagy-részt nemesek, mert összesen 181 nemescsalád lakik itt; a honnan úrbéri telkek sincsenek, hanem az egész határ allodialis nemesi birtok. Egyébiránt van 39 zsellér, 4 szabó, 3 kovács, 3 csizmadia, 1 asztalos, 1 pintér, 1 czipész, 6 molnár, kik a révkomáromi czéhhez tartoznak, 5 takácsmester, és 2 kontár takács, 1 kontár czipész. A lakosok főfoglalatossága földmívelés lévén, az elősorolt kézmívesek is részben ezt űzik. — Birtokosok: Magyary, Hollósy, Domonkos, Pázmány, Csóka, gr. Zichy, Nagy, Vörös, Sándor, Aranyosy, Karácsonyi, Csepy, Molnár, Farkas, Csényi, Töltésy-Mészáros, Csejtey, Osvald, Németh, Balogh, Vízváry, Both, László, Deáky, Szarkass, nemes családok. [5]

1848-ban 1222 lakosa volt, akik 181 nemesi családban éltek. Lakói mezőgazdasággal foglalkoztak. A molnárok céhe Komáromhoz tartozott. 1910-ben 1832, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. A szocializmus alatt egy bányaelemeket gyártó (mára megszűnt) vállalat működött a faluban.

Önkormányzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A községi hivatal épülete

A község élén a polgármester (2002 óta Varjú Éva, korábban Hegedűs Sándor) és a képviselőtestület áll. A község jelképei a címer és a zászló, melyeket 1995. augusztus 31-én fogadtak el.[6] A község zászlaja a címer színeit követi, 5 sávból áll: sárga (1/7), piros (2/7), fehér (1/7), piros (2/7), fehér (1/7).

Településrészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Felaranyos (Horná Zlatná) – Első említése 1268-ból származik, a komáromi várhoz tartozott. 1485-ben az Aranyosi család birtokaként említik, majd később a Zichy család birtoka volt. Fényes Elek így ír róla: Felső Aranyos puszta fekszik Aranyos helység melleit északra, s áll 1242 2/8 holdból, melly közt belső telek 8 1/8 h. szántóföld 407 1/8 h. rét 9 3/8 h. erdő 4 4/8 h. lapos 10 5/8 h. legelő 792 4/8 hold. — Fekete agyagfölde középszerű termékeny, búzát, rozsot, árpát, zabot és repczét terem, legelője, ha az árvizek által el nem boríttatik, szarvas marha- és birkatenyésztésre igen alkalmas. Lakosok száma 26 lélek. Földesura gr. Zichy István. Hajdan a komáromi vár urodalmához tartozott.
  • Nagylél (Veľký Lél) – Valószínűleg a római korban őrtorony állt itt. A legenda szerint itt táborozott a csehek felett aratott győzelme után Lehel vezér. Első írásos említése a 13. század közepéről származik, amikor a fraknói grófok birtoka volt, később Komárom várának előretolt erődítménye lett. Birtokosai voltak a Ruttkayak és a Karcsayak, Karcsay László kúriát is építtetett. Fényes Elek így ír róla: Nagy Léel, magyar hely Aranyos szomszédságában, a kis Duna partján, Komáromhoz nyugotra 1 1/2 mfdnyire. Határa 957 holdra terjed, s ezenkívül a kis és nagy Duna közt van egy 200 holdnyi szigete, melly hasznos szénatermő, vagy erdős és vesszős területekből áll. A 957 holdból mintegy 800 h. szántóföld, a többi legelő; van 5 holdnyi szőlője is homokos kerti földében és gyümölcse. Földe jól terem mindennemű gabonát; állattenyésztés, mint tagosított birtokban csak istállórul történhetik, azonban juhok is tartatnak. — Népessége 166, u. m. .94 férő, 66 nő; vallásra nézve 151 r. katholikus, 9 református, 6 zsidó; polgári állapotot tekintve 5 nemes családot kivéve, a többi nemnemes; kik földmívelésen kívül napszámból élnek. Van 2 molnár mestere, és 26 zsellére. Földesurai: Juszt, Rutkay, Karcsay és Szathmáry. Régi templomának fala csak néhány évvel ezelőtt pusztult el egészen; a templomot tudniillik a törökök elpusztítván, csak fala maradt meg sokáig a temető közepén, de a földesurak ezt is szétszedették. Az 1920-as években a Daxner-féle telepítési szövetkezet 22 szlovák kolonista családot telepített le Nagylélen. 1930-ban 120-an éltek itt.[7]
  • Ontopa – a pusztát 1449-ben nemesi faluként említik, a 18. században Ontopai Siskovich Antal birtoka volt. A 19. század elején Ghyczy Mátyás földszintes kúriát épített itt. Itt található a Kakal-tó is. Fényes Elek szerint: Ontopa, az érsekléli papnemesi székhez tartozó kis puszta, Aranyoshoz 1/4 órányira. Határa csak 174 hold, s ez is mind szántóföld. Birtokosa Ghyczy Mátyás táblabíró úr, kinek itt derék lakháza és gazdasága van.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új kultúrház a falu központjában
  • A Magyari Kossa-kúria 1769-ben, a felaranyosi Zichy-kúria 1800-ban épült klasszicista stílusban, 1899-ben egy lakószárnnyal bővítették. Szép park tartozik hozzá.
  • Nagylélen a 19. század közepén épült klasszicista stílusban a Karcsay-Schwarz-kúria, itt áll az 1935-ben épített Révész-kastély is (ma a mezőgazdasági szövetkezet használja). A falu 170 éves nagy fakeresztjét, amelyre az 1965-ös nagy árvíz után évtizedekig szétszedve vigyáztak, 2002-ben állították vissza.[8]
  • A református templom 1794-ben, a római katolikus templom 1935-ben épült.
  • Határában él Európa legnagyobb madara: a túzok.
  • A Léli-sziget (Veľkolélsky ostov) értékes ártéri növénytársulásaival védett terület. Számos csehszlovák mesefilmet forgattak itt. Vízimadarai közül a nyárfákon fészkelő szürkegém a legismertebb.
  • A Dunán számos vízimalom működött, a Katinka nevű gőzmalom 1921-ben épült és ma újra üzemel.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született 1836. április 1-jén Pázmány Dániel Csanád vármegyei főlevéltáros és református lelkész.
  • A község református lelkésze volt Kóczán Mór, az 1912-es stockholmi olimpia bronzérmes gerelyhajítója. Róla nevezték el a helyi magyar nyelvű alapiskolát és a községi sportcsarnokot.

Képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékművek, emléktáblák, szakrális kisemlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külterületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvértelepülés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1337. október 8. Az oltopei predialisták a somogyi konvent előtt a pannonhalmi apátságnak tartozó kötelességüket elismerik. In: A Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története II. Oklevéltár.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csallóközaranyos témájú médiaállományokat.