Szilisztra

Szilisztra / Durosztol (Силистра)

Szilisztrai művészeti galéria

Szilisztra / Durosztol címere

Közigazgatás

Ország

Bulgária

Megye

Szilisztra

Kistérség

Szilisztra

Polgármester

Ivo Andonov (független)

Irányítószám

7500

Körzethívószám

086

Népesség

Teljes népesség

40 412 fő (2010. szept 15.) +/-

Földrajzi adatok

Tszf. magasság

6 m

Terület

27,159 km²

Időzóna

CET, UTC+2

Elhelyezkedése

Szilisztra / Durosztol

Pozíció Bulgária térképén

Koordináták: é. sz. 44,116667°, k. h. 27,266667°

é. sz. 44,116667°, k. h. 27,266667°

Szilisztra / Durosztol weboldala

Szilisztra város (Силистра / Silistra) (régi magyar neve: Durosztol) Bulgária északkeleti részén, a Duna jobb partján, Dél-Dobrudzsa régióban. 2005 végén a lakossága 49 166 fő volt.

Története [szerkesztés]

Eredetileg trák település volt, majd 106-ban rómaiak alapították Durustorum kolóniát. A 7. században bolgárok foglalják el, ekkor Drásztár a neve. Az első bolgár birodalom alapítója, Aszparuh kán, 30 éven át itt lakozott és megerősítette a várat. A 9. században Omurtag kán palotát építtetett, amely a bolgár cárok dunai rezidenciája lett. A palotát 3,5 – 4 méteres vastagságú fal vette körül, így amikor 896-ban a honfoglaló magyarok megtámadták, Simeon cár visszaverte őket. Amikor a bolgárok kereszténnyé lettek, itt volt az egyik első püspöki székhely. A város katonai jelentősége a török hódoltság alatt is megmaradt, és itt volt a teljes Dobrudzsát és Kelet-Bulgáriát magában foglaló szandzsák központja. A szilisztrai hajóépítők a többi dunai város számára is dolgoztak.

1828. július 21-étől november 10-éig és 1829. május 17-étől június 29-éig az oroszok ostromolták; június 29-én Kraszovszkij tábornok megadásra bírta, utána hét évig orosz kézen volt. Miután Törökország megfizette az oroszoknak a kirótt hadisarcot, 1841-ben visszakapták Szilisztrát. Az újabb török uralom alatt épült az Abdul Medzsid-erőd. A krími háborúban az oroszok 1854 májusában újra megostromolták, de egy hónap után sikertelenül elvonultak. 1878-ban Bulgária része lett, majd az első világháború után – Dél-Dobrudzsa részeként – Romániához került. 1888-ban a Szilisztrához közeli Ferhatlar (ma: Delcsevo) faluban született Süleyman Hilmi Tunahan, a híres török muszlim vallástudós. 1940 óta ismét Bulgáriához tartozik.

Nevezetességei [szerkesztés]

Szilisztra látképe

A város legfőbb turisztikai nevezetessége az I. Theodosius korából származó római sír. Freskói az elhunyt római házaspárt, szolgáikat, pávákat és vadászjeleneteket ábrázolnak.
Abdul Medzsid-erőd (1841-1853)
A Szent Péter és Pál-templom a krími háború után épült.
A Tutrakan és Szilisztra közti Duna-szakaszon található a Szrebarna Bioszféra Rezervátum.
Kurshumlu mecset

Forrás [szerkesztés]

Bács Gyula: Bulgária, Panoráma útikönyvek, 1972
Bokor József (szerk.). Szilisztria, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 28.