Budakalász

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Budakalász
Budakalász címere
Budakalász címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Szentendrei
Kistérség Szentendrei
Jogállás város
Polgármester Rogán László (FIDESZ)[1]
Irányítószám 2011
Körzethívószám 26
Népesség
Teljes népesség 10 450 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 687,34 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 15,17 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Budakalász  (Magyarország)
Budakalász
Budakalász
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 37′ 18″, k. h. 19° 02′ 45″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 18″, k. h. 19° 02′ 45″
Budakalász  (Pest megye)
Budakalász
Budakalász
Pozíció Pest megye térképén
Budakalász weboldala

Budakalász (németül Kalasch[3]) város[4] Pest megyében, a Szentendrei járásban, a Szentendrei kistérségben található.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy átiratban fennmaradt 1135-ös oklevélben szőlőföldet adományoz a Hont-Pázmány nemzetségből származó Lampert comes a bozóki prépostságnak a Duna melletti Megyeren, amely a kalez nemzetségbeliek szállása felé van.[5]

Innen származtatható - a hasonló Kalász és Kaláz nevű településekkel együtt az, hogy a magyarokhoz csatlakozott egyik kabar törzs népnevéből ered.[6]

Végig a középkor során, majd a török háborúk után is Kaláz-ként szerepel, csak 1900-ban csatolják hozzá a Buda előtagot. Ekkori helyesírása szerint Buda Kaláz.

Így nem helytállóak azok a névmagyarázatok, amelyek:

a, a 'kalász' búzakalász szóból,

b, 'budim kalazi' buda vára szóösszetételből

eredeztetik a település nevét.

Ugyancsak hibás a település határán emelkedő Kevély hegynevet a 'kovily' árvalányhaj szerb szóból eredeztetni, mivel már egy 1299-es határjáró oklevélben szerepel a Kewel hege szóösszetétel.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapesttel közvetlenül határos település a Duna jobb partján. A folyam túloldalán elhelyezkedő Dunakeszivel megosztva a „Dunakanyar kapuja"-ként is emlegetik. Területét keleten a Duna, északon Szentendre és Pomáz, nyugaton Csobánka, délnyugaton Pilisborosjenő és Üröm, délen pedig Budapest határolják.

Közvetlenül házai mellett terül el az úgynevezett Omszk-tó, amely pihenésre, kikapcsolódásra szolgáló park. A településsel ma már teljesen összeér Szentistvántelep, amely az 1920-as években budapesti tisztviselők lakótelepeként épült. A Duna-parti részen üdülőtelep található, amely ártéri részen, kezdetben engedély nélküli építkezésekből alakult ki. A településhez tartozik a Luppa-sziget, nevét a múlt század elején élt pomázi lakos Luppa Vidorról nyerte. A pilisi hegyvonulat déli nyúlványai, a Berdó [7], az Ezüst-hegy , valamint a Nagy-Kevély keleti lejtői is a város határához tartoznak.

Kalász Árpád-kori határrészeinek elnevezései nagyrészt feledésbe merültek, az új elnevezések a 17. század közepén betelepedett szerbektől erednek, és magukon viselik a török nyelvi hatásokat.

A várost átszeli az 5-ös HÉV vonala.

Címere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • I. mező: arany alapon három zöld színű hegy, a legkisebben három ezüst színű kereszt;
  • II. mező: kék alapon három aranyszínű búzakalász;
  • III. mező: kék alapon ezüst színben a bronzkoribudakalászi kocsi”;
  • IV. mező: arany alapon vörös ekevas és csoroszlya.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Római őrtorony rekonstrukciója
Városháza és kereszt
Szerb templom
Katolikus templom
Német nemzetiségi múzeum

Budakalász igen gazdag régészeti emlékekben: a jégkorvégi gravettien kultúrától kezdődően - mintegy tizenötezer évvel ezelőttől - szinte minden lényeges nép élt szűkebb környékén. Így megtalálták a rénszarvas-vadászok kőeszközeit, a bronzkori műveltség emlékeit, de az avarok, longobárdok rendkívüli hagyatékát is. Világszenzációnak számított 1953-ban a kavicsbánya területén előkerült 7000 éves kis vízmerítő edény – budakalászi kocsi –, amely a legelső kocsi makett, de párját ritkítja az az öntött, domborított bronz kancsó is, amit ugyancsak itt találtak.

Fennmaradt egy római őrtorony maradványa.

A település 1135-től ismert neve: Kalez, a középkorban Kaluz, majd Kalaz. Ez a honfoglalást követően itt letelepült kabar népcsoport nevéből eredt, jelentése: „káliz”.

Templomát 1355-ben említik először, ekkor Ferenc nevű papja adózik, földesurai mindig a királyok körül töltenek be különböző rangokat. Kaluzi Sándor 1276-ban latin nyelven tett tanúvallomást Margit királyleány szenttéavatási perében, György pedig Hunyadi János mellett vitézkedett. Tudunk arról is, hogy megfordult itt Mekcsey György, aki a helyi hajóépítő mesterekkel egy dereglyét építtetett.

Az Árpád-kori lakosság a török hadjáratok következtében elmenekült jobban védett területekre, így Kalász elnéptelenedett. Az első török adóösszeírás defter, amely a kalásziakról fennmaradt, 1580-ból való, ebben az áll, hogy „Kálóz falu ráják (keresztény földművesek ) nélkül maradt”.

A 15 éves háború majd a zsitvatoroki béke után a török megszállású területek között egyedi, kettős közigazgatási rendszer alakult ki az ország török megszállású területén.[8] Ebben a szituációban a Szentendrei-sziget déli csücskében lévő Bolgár nevű falu földesura, Budai Bornemissza Bolgár Pál az ország keresztény kézen maradt részének nádorától megvásárolta a Kálózpuszta, Pomázpuszta, Szencsepuszta, valamint a mai Csobánka határát képező területeket, majd betelepítette a Bácskában már korábban vásárolt falvainak (Prekonity, Radonity, Tótháza, Nagy Gyurgyin, Malteovity, Nádály, Hulica, Oblica, Belo Blato, Szilvás, Botrá, Pokolkő, Obornica, Vámtelök, Dorosko, Pessér, Csemeny, Nagycsicsó, Vastorok és Terusity)[9] szerb lakosságával, a török jogszokás szerint 6 év adómentességet biztosítva a vállalkozó kedvű telepeseknek. (A terület megvételéről és betelepítéséről számos dokumentum maradt a Magyar Országos Levéltárban, Bornemissza leszármazottainak, a Wattay családnak iratanyagában.) A Bornemissza család a 17. század elején jelentős szerepet játszott Pilis vármegye társadalmi és hivatali életében, mivel mind a két fél, a keresztény és a török elismerte és különböző ügyekben alkalmazta.[10]

Leányági örökségként a felsővattai Wattay család kezébe került a település. A falu nagyobb betelepítését Wattay I. Pál Pest-Pilis-Solt vármegye helyettes alispánja és fia Wattay János a vármegye kuruc alispánja irányította. A legelső összeíráskor, 1705-ben még 4 magyar családot sorolnak fel. Nagyobb létszámú szerb lakos csak 1715 után telepedett meg itt. A települést a Wattay család ispáni központjaiból eleinte Dunakesziről, majd a Wattay III. Pál által építtetett családi kastélyból Pomázról végezték. A Wattay családba benősült széki gróf Teleki, Szemere, Fáy, Kubinyi, Okolicsányi családok is részt vettek a Pomáztól Kiskőrösig elhelyezkedő birtok vezetésében. Az evangélikus vallású Wattay család minden keresztény egyházat támogatott, így a település katolikus, református és ortodox lakosait is. A svábok 1728-at követően jelentek meg a faluban, később, az 1800-as évek végén néhány felvidéki szlovák család települt be.[11] A svábok 1728-at követően jelentek meg a faluban, később, az 1800-as évek végén néhány felvidéki szlovák család települt be.

1946. február 22-én a német ajkú lakosság nagy részét, 1200 főt telepítették ki Németországba.

A falu határában található kőbánya már a rómaiak idejében is használatban volt, innen vitték a Hősök tere közepén álló „Ismeretlen katona” emlékmű sírkövét.

A falu északi részén, a Szentendrére és a Pomázra vezető út közrefogta mezőgazdasági területen jött létre egy 1922-ben kezdődött ingatlanfejlesztés eredményeképpen 1925 augusztus 20-án Szentistvántelep. Az addig lakatlan területet először az Akarat Szövetkezet parcellázta, amit a 30-as években a Közgazdasági és Hitelbank folytatott. A telepre főleg középosztálybeli, városi családok, elsősorban tisztviselők költöztek, polgári jellege azóta is megmaradt. A máig megfigyelhető, aránylag szabályos utcaszerkezet és az egységes telekméret az eredeti parcellázás és ingatlanfejlesztési koncepció hatását mutatja. A kezdetekkor egyes sarki házhelyeket fenntartottak közösségi célra, ezekre a helyekre épült később az iskola (ma Szentistvántelepi Általános Iskola) és a templom. A Szent István Templom alapkövét 1948 augusztus 20-án rakták le, és 1965-ben készült el.[12]

2009. július 1-je óta város.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent Kereszt Felmagasztalása templom
  • Kálvária, 1865-ben készült, az egykori Árpád-kori templom romjai fölött áll.
  • Régi szerb kereszt, a Fő téren - eredetileg a Tabánban állt, mint pestiskereszt.
  • Hősi halottak emlékműve, létező budakalászi lakosról mintázták egykoron.
  • Szent Kereszt Felmagasztalása Templom - Az eredetileg 1824-ben emelt és a 19. sz. végi árvizekben megrongálódott templom mellett a 20. sz. első éveiben épült. 1907-ben szentelte fel Prohászka Ottokár, az akkori székesfehérvári püspök. Első plébánosa és építője Robl János volt. A régi templomot 1909-ben bontották el, köveiből épült a templomkert kerítése. 1908-ban készült el a templom azóta is működő orgonája. A búcsút szeptember 14-én tartják. Jelenlegi plébánosa Kálmán József [15]
  • Trianon emlékmű - Az 1915-ben Kolozsvárott Szeszák Ferenc munkája nyomán elkészült, majd 1918-ban román soviniszták által elpusztított Kárpátok Őre szobor rekonstrukciója.
  • 2011 novemberében régészeti feltárás kezdődött a Kálvária-dombon. Itt 1977-ben már folytak ásatások, és valószínű volt, hogy egy Árpád-kori templom romjai vannak a föld alatt. A jelenleg is zajló ásatások során részben feltártak egy közel 20 méter hosszú és 12 méter széles templomot.[16]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Budakalász jelentős kulturális nevezetessége és a város egyik büszkesége az 1972-ben alakult Lenvirág Táncegyüttes. Létrejöttét a város legnagyobb ipari üzeme, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat támogatta. Az együttes zömmel a helybeli, 5-18 éves korosztályba tartozó gyermekekből áll, de népszerű a környező településeken is. Repertoárjában elsősorban a Kárpát-medence néptáncai és népdalai szerepelnek, de a régióban élő német és szerb nemzetiségek dal- és tánckincsét, hagyományait is ápolják. Az együttes évente 40-50 alkalommal lép fel belföldön, részt vesz fesztiválokon és néptánctalálkozókon, rendszeresen látogat a környező országok főleg magyarlakta területeire és egyéb európai országokba is. A budakalászi Faluházban tartott hagyományos karácsonyi műsoruk a város egyik fontos kulturális eseménye, rendszeresen több száz látogatót vonz.[17]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Arról nagyon kevés adat maradt fenn, hogy az Árpád-korban milyen volt a település gazdasági élete. Van adat szőlőművelésre, hajóépítésre, minden valószínűség szerint a korai időszakban katonáskodtak lakói, hiszen a megyeri rév hátterében zárvány-katonatelepként jött létre a település. A török hódoltság alatt gabonatermesztés folyhatott a Pomáz felé eső jobb minőségű földeken, Buda töröktől történt visszafoglalása után pedig a Wattay birtokosok itteni erdők fájával kereskedtek.
  • A kalászi szőlőművelésnek nagy lendületet adott az az 1701. évi császári rendelet, amely szerint nyolc éves adómentességet nyernek azok akik földjeiket szőlővel ültetik be. Minden kalászi szerb portán pincét ástak a bor tárolására és feldolgozására. Amely porták lapályon feküdtek, azok tulajdonosa igyekezett valamelyik agyagdomb suvadásában pincét ásni. Szentendre környékén a szerbek főként kadarkát ültettek. A „Szentendrei vörös” bor volt ennek a környéknek a specialitása. A filoxéra ezeken a vidékeken 1882–ben jelent meg.
  • A falu lakosságának új megélhetési lehetőséget biztosított az elővárosi vasút kiépítése. A Budapesti Közúti Vaspálya Társaság 1886-ban nyújtotta be erről szóló terveit. A munkálatok élére az energikus szentendrei polgármester, Dumcsa Jenő állt. Az egy sínpáros gőzvasút 1888. augusztus 17-én működésbe lépett. A pálya villamosítása 1909 és 1914 között történt.
  • 1900-ban megalakult a Neubauer és Sárkány "Mungo" textilipari hulladékhasznosító gyár. Az első világháború alatt itt is készítettek kötszereket, sebkötöző vattákat.
  • Egy káposztasavanyító üzem helyén, a Kupusziste (Káposztás) nevű határrészben, a Majdan patak partján, 1923-ban kezdte meg működését a méltán híressé lett Klinger gyár, amelyben az 1990-es évekig készültek a messze földről is keresett kender és lenanyagú textíliák. Jelentősek voltak a kékfestő-vásznai, abroszai és a tűzoltófecskendőkhöz használt tömlői, amelyet egy hazai szabadalom révén készítettek. A második világháború után – államosítva – továbbélt az üzem, Budakalászi Textilművek Rt. néven, majd a '80-as években bekövetkezett összevonások révén itt nyert elhelyezést a vezérigazgatóság is, ettől kezdve szerepel "Lenfonó és Szövőipari Vállalat (BUDAFLAX)" néven. Itt gyártották 1978-tól 1982-ig a a Trapper nevű farmeranyagot. A Lenfonó vállalat vezetése maradandót támogatott kulturális területen: a nemzetközi versenyek élvonalába emelkedett "Lenvirág" néptáncegyüttes megalakulásakor komoly anyagi támogatást vállalt, s az együttes neve ezért utal a lenre.

Budakalászi mészkőbányák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budakalász Békásmegyer felé eső határán, a ma Berdó-hegynek nevezett plató déli szegélyénél helyezkedik el az a forrásvízi mészkőbánya, amelynek kőzetanyaga 2000 éve meghatározó jelentőségű szűkebb és tágabb környezetének építészeti kultúrájában. A földtanilag fiatal képződmények közé tartozik, kora mindössze 800–900 000 év között van. A pleisztocénben a Würm-glaciális idején egy viszonylag hosszú és keskeny édesvízű tóban keletkezett édesvízi mészkő, azaz travertino. A tófenékbe nyíló források sok oldott kalciumkarbonátot hoztak felszínre. A viszonylag nagy nyomásnál feltörő langyos források vize az alacsony nyomású környezetbe kerülve elvesztette CO2 tartalmának jelentős részét így felbomlott a kalcium-hidrokarbonát egyensúlya, felszabadult közben egy vízmolekula és kivált a kalcium karbonát: Ca(HCO3) – CO2+H2O+CaCO3. A CaCO3 a növény szárára és levelére csapódott ki és rövid idő alatt megölte a növényt, amelynek lágy részei elbomlottak és a helyükön maradt üregek okozzák a forrásvízi mészkövek jellegzetességét, a lyukacsos szerkezetet. A budakalászi mészkő az évszakok változásáról is ad információt, mivel nyáron lényegesen kevesebb lösz került a tóba, így a kőzet színe világos elefántcsont színű. Télen a behordott anyag jóval több, ami a keletkező mészkövet világosbarnára színezi . A kőzet így válik kétszínűvé és veszik fel a rétegek a moduláló vagy traverzáló formát.

Ezek a mészkőfajták egyben „tanúhegyek” is, mivel a 900 000 évvel ezelőtti erózióbázis szintjét is jelzik, amely azóta hozzávetőlegesen 100 méterrel csökkent. A budakalászi bánya megnyitásának ideje 92–93 körüli időre tehető, akkor helyezték az egykori Aquakwinkwe település helyére a Szerémségből a XII. légiót, amely azután kiépítette Aquincumot, csak amíg a kelták nyelvén az aquakwinkwe jó vizet jelentett, a latin fordításban ez öt vízre sikeredett és ezt a nevet örökölték a magyarok. A légió mérnökei hamar megtalálták kiválóan alakítható, faragható forrásvízi mészkövet és Aquincum építményeinél jelentős mértékben felhasználták. Gyakorlatilag az összes oszlopot, oszlopfőt, de számos sírkőemléket, kőszarkofágot is ebből a likacsos szerkezetű mészkőből faragták ki. Biztos, hogy a középkor folyamán is felhasználták az itt fejtett mészkövet, a török hódoltság másfélszáz éve során viszont felhagytak itt a kőfejtéssel, olyannyira, hogy az 1760-as években már nem is tudták a látható gödrök mibenlétét, „Alte Keller”-nek nevezték azokat. 1879-től az olasz származású Fabro Miklós kezdett újra kőtermelést a régi, felhagyott bányában. Itt fejtették ki a budapesti Hősök Tere trianoni kőszarkofágját, amelyet kőlapokkal burkolva a második világháború után átkereszteltek az „ismeretlen katona sírjává”. A háború a tulajdonost és az itteni kőbányászást is elsodorta.

A másik, – még ma is működő mészkő bánya innen mintegy 5 kilométerre északnyugatra, a Mantovacz-hegy oldalában található. Ezen a helyen Tura Jakab nyitott kőfejtőt 1894-ben, földesúri engedéllyel. Itt napjainkban szabályos kőtömböket, vékony burkolólapokat, kváderköveket, kerti burkolólapokat fejtenek és árusítanak.

Vannak, akik - nem tudván a másik, ma már nem működő egykori bányáról - tévesen ehhez a működőhöz kapcsolják a „római korban nyitott” téves eredetet.

A város nevezetes lakói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Barcza Katalin: Kalászi olvasókönyv. Budakalász, 2000
  • Emlékek Könyve: 100 éves a budakalászi Állami Népiskola. Budakalász, 2002
  • Kátai Ferenc: Megszólalnak a kövek – Budakalász története 1900-ig. Budakalász, 1995
  • Kitelepítettek – Die Ausgesiedelten, szerk.: Szabó Ferenc. Budakalász, 1996
  • Milan Nedeljkov: Iz prosloszti Szrba u szelu Kalazu. Szamouprava Szrba u Magyarszkoj. Budimpesta, 2003. Magyarul: Nedelykov Milán: Kalászi szerbek krónikája. Budakalász, 2003.
  • Kalászi svábok krónikásai, szerk.: Szabó Ferenc. Budakalász, 2006.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Budakalász települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. http://www.ungarndeutsche.de/de/cms/uploads/Ortsnamen_ungarndeutsche.pdf (Hozzáférés 2013 augusztus 15)
  4. A köztársasági elnök 76/2009. KE számú határozata alapján, 2009. július 1-jétől
  5. ...Item in meger iuxta Danubium infra generationem Kalez sunt vineae emptae et locus villa emptus a quodam nomine Dauid,...
  6. A megnevezés szimplán annyit jelent, hogy 'chalisi' vagyis az Aral tó környékéről a magyarokhoz csatlakozott türk népcsoport tagja
  7. a szerb "Brdo"-ból ered, ami dombot jelent
  8. Szakály Ferenc: Magyar adóztatás a török hódoltságban, Bp., 1981.
  9. A falvak felsorolása Bornemissza végrendeletéből valók.
  10. Jakus Lajos: Szécsény prókátora Buday Bornemissza Bolgár Pál. A Nógrád megyei múzeumok évkönyve. 1985.
  11. A szerb szájhagyomány szerint a telepesekkel két egyházi személy is lakott a faluban, a dél-szerbiai kolostorokból jött Szofrónije és Viszarion perjelek, akik valószínűleg a Kálvária-domb ősi eredetű pincéiben húzták meg magukat az első évben.
  12. Körics Euroconsulting: Budakalász Város Integrált Városfejlesztési Stratégiája (pdf), 2010. (Hozzáférés: 2012. december 8.)
  13. Josep Hertzler Maurermeister in Altofn” tervei szerint.
  14. A kalászi szerb templom ikonosztázionján a szentképek, ikonok sorát a nagyhírű ikonfestő, Teodor Kracsun iskolája festette. A fiatal Kracsun, és számos társa, ikonfestői képességeiket a bécsi festő akadémián, illetve az ukrajnai ikonfestő kolostorokban fejlesztették tovább. A legújabb vizsgálatok valószínűvé teszik, hogy a Kracsun-iskolán belül működő, bolgár származású Toma Visanov volt a kalászi ikonok festője.
  15. Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, papok. (Hozzáférés: 2012. augusztus 24.)
  16. A Kálvária-dombi templom. (Hozzáférés: 2012. július 24.)
  17. Lenvirág Gyermektáncegyüttes. (Hozzáférés: 2012. január 12.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Budakalász témájú médiaállományokat.