Budakalász

Budapesttel közvetlenül határos település a Duna jobb partján, a „Dunakanyar kapuja"-ként is emlegetik. Területét keleten a Duna, északon Szentendre Pannóniatelep városrésze és Pomáz, nyugaton Csobánka, délnyugaton Pilisborosjenő és Üröm, délen pedig Budapest határolják.

Közvetlenül házai mellett terül el az úgynevezett Omszki-tó, amely pihenésre, kikapcsolódásra szolgáló közpark bár kicsit már romos, mert a 80-as években épült. A településsel ma már teljesen összeér Szentistvántelep, amely az 1920-as években budapesti tisztviselők lakótelepeként épült. A Duna-parti részen üdülőtelep található, amely ártéri részen, kezdetben engedély nélküli építkezésekbõl alakult ki. A településhez tartozik a Luppa-sziget, amely nevét a múlt század elején élt pomázi lakos Luppa Vidor-ról nyerte. A pilisi hegyvonulat déli nyúlványai, a Berdó (a szerb "Brdo"-ból ered, ami dombot jelent), az Ezüst-hegy , valamint a Nagykevély keleti lejtői is a nagyközség határához tartoznak. (E hegyek keleti lejtőit a török hódoltság idején letelepedett szerb lakosság „kovily”-nak nevezte el, ami árvalányhajat jelent. Szerb nyelvterületen így nevezik azokat a hegyoldalakat, amelyek legeltetésre alkalmatlanok, és csupán árvalányhaj terem rajtuk. A „kevély” szó Faludi Ferenc nyelvújító leleménye és a „kovily” csak a 19. században lett kevély.)

Kálóz falu Árpád-kori toponímiája, vagyis határrészeinek elnevezése feledésbe merült, az új elnevezések a 17. század közepén betelepített szerbektől erednek, és magukon viselik a török nyelvi hatásokat. Ezek az elnevezések, kisebb-nagyobb módosulásokkal jelenleg is használatosak. A fennmaradt dűlő nevek és határrészek a következők: Proszina – Kölesség; Csaira – Legelő (török jövevényszó); Kupusziste – Káposztás; Vinogradi – Szőlők; Polyana – Mező; Rakovac – Rákos; Novi szadovi – Új ültetvény; Brdo – Domb; Nyive prekobrda – Dombon túli szántók; Orlovac – Sasbérc; Dolina – Völgy; Szlatine – Legelők; Ajmanica – Hegyalja (török jövevényszó); Majdan – Bánya (ebben az esetben kőfejtő); Kalugyerszki grob – Szerzetes (barát) sírja; Kalugyerszki potok – Barát patak;(a hagyomány szerint a betelepített szerbekkel egy lelkipásztor- kalugyer is jött) Majdan potok – Kőbányai patak; Crvena zemlya – Vörös föld; Szokolovac – Solymos; Klenity – Jávorliget; Dunavszke nyive – Dunai szántók; Peszkovi – Homokok; Klicsevac – Csírázó (ahol először csíráznak a növények); Manatovac – Hibás (valami hibája volt az ottani földeknek, kövesek voltak); Mlake nyive – Langyos, vizenyős szántók; stb. A magyar lakosságú Békásmegyer melletti határrész elnevezése a magyarból átvett Zsomboly torzított változata a Dzsombolija. Ugyanez a helyzet a Szentendrével határos Bovar-ral, mely a magyar Bolhavárból keletkezett (Bolhavárnak nevezte a magyar vidéki lakosság a romos-köves területeket, ebben az esetben egy római Castrum maradványait).

A várost átszeli a Szentendrei HÉV vonala.

[szerkesztés] Címere

A nagyközség címere Budakalász Nagyközség Önkormányzatának 4/1991. (V.20.) számú rendelete szerint négy mezőre osztott pajzs, a mezőkben egy-egy jelképpel.

[szerkesztés] A mezők alapszínei és jelképei

I. mező: arany alapon három zöld színű hegy, a legkisebben három ezüst színű kereszt;
II. mező: kék alapon három aranyszínű búzakalász;
III. mező: kék alapon ezüst színben a bronzkori kocsi;
IV. mező: arany alapon vörös ekevas és csoroszlya.

[szerkesztés] A címer színei és jelképei szimbolizálják

a zöld szín a mezőket, a kék a Dunát, az arany a búzaföldeket,
a két nagyobb hegy a Nagykevélyt és Kiskevélyt, a kisebb hegy a három kereszttel a Kálvária dombot,
a három búzakalász a községben élő magyar, német és szerb lakosságot,
a bronzkori kocsi a település fekvését és régiségét,
az ekevas és csoroszlya a község kétszáz év előtti pecsétjén szerepelt, a helyi polgárjog gyökereit emeli be napjainkba.

[szerkesztés] Története

Igen gazdag régészeti emlékekben: a jégkorvégi gravettien kultúrától kezdődően - mintegy tizenötezer évvel ezelőttől - szinte minden lényeges nép élt szűkebb környékén. Így megtalálták a rénszarvas-vadászok kőeszközeit, a bronzkori műveltség emlékeit, de az avarok, longobárdok rendkívüli hagyatékát is. Világszenzációnak számított 1953-ban a kavicsbánya területén előkerült 7000 éves kis vízmerítő edény – budakalászi kocsi –, amely a legelső kocsi makett, de párját ritkítja az az öntött, domborított bronz kancsó is, amit ugyancsak itt találtak.

Fennmaradt egy római őrtorony maradványa.

A település 1135-től ismert neve: Kalez, a középkorban Kaluz, majd Kalaz. Ez a honfoglalást követően itt letelepült kabar népcsoport nevéből eredt, jelentése: „káliz”.

Templomát 1355-ben említik először, ekkor Ferenc nevű papja adózik, földesurai mindig a királyok körül töltenek be különböző rangokat. Kaluzi Sándor 1276-ban latin nyelven tett tanúvallomást Margit királyleány szenttéavatási perében, György pedig Hunyadi János mellett vitézkedett. Tudunk arról is, hogy megfordult itt Mekcsey György, aki a helyi hajóépítő mesterekkel egy dereglyét építtetett.

Az Árpád-kori lakosság a török hadjáratok következtében elmenekült jobban védett területekre, így Kalász elnéptelenedett. Az első török adóösszeírás defter, amely a kalásziakról fennmaradt, 1580-ból való, ebben az áll, hogy „Kálóz falu ráják (keresztény földművesek ) nélkül maradt”. Ezt a helyzetet kihasználva vásárolta meg Bornemissza Bolgár Pál a környező területekkel együtt, majd szerb lakosokat telepített ide.A 15 éves háború majd a Zsitvatoroki béke után,a török megszállású területek között egyedi, kettős közigazgatási rendszer alakul ki az ország török megszállású területén (lásd:Szakály Ferenc:Magyar adóztatás a török hódoltságba. Bp., 1981.). Ebben a szituációban a Szentendrei-sziget déli csücskében lévő Bolgár nevű falu földesura, Bornemissza Bolgár Pál az ország keresztény kézen maradt részének nádorától megvásárolta a Kálóz puszta, Pomáz puszta, Szencse puszta, valamint a mai Csobánka határát képező területeket, majd betelepítette a Bácskában már korábban vásárolt falvainak (Prekonity, Radonity, Tótháza, Nagy Gyurgyin, Malteovity, Nádály, Hulica, Oblica, Belo Blato, Szilvás, Botrá, Pokolkő, Obornica, Vámtelök, Dorosko, Pessér, Csemeny, Nagycsicsó, Vastorok és Terusity. A falvak felsorolása Bornemissza végrendeletéből valók.) szerb lakosságával, a török jogszokás szerint 6 év adómentességet biztosítva a vállalkozó kedvű telepeseknek. ( A terület megvételéről és betelepítéséről számos dokumentum maradt a Magyar Országos Levéltárban, Bornemissza leszármazottainak, a Wattay családnak iratanyagában) Bornemissza család a 17. század elején jelentős szerepet játszott Pilis vármegye társadalmi és hivatali életében, mivel mind a két fél, a keresztény és a török elismerte és különbözö ügyekben alkalmazta.( Jakus Lajos: Szécsény prókátora Buday Bornemissza Bolgár Pál. A Nógrád megyei múzeumok évkönyve.1985.) Leányági örökségként került a Wattay család kezébe, a legelső összeíráskor 1705 még 4 magyar családot sorolnak fel. Nagyobb létszámú szerb lakos csak 1690 utáni, Csarnojevity pátriárka vezette "Nagy bevándorlás" ( szerbűl: Velika szeoba) után telepedett meg itt. E telepesekkel e korban közismert két egyházi személy is letelepűlt a faluban, a dél-szerbiai kolostorokból jött Szofrónije és Viszarion perjelek, akik valószinűleg a Kálvária-domb ősi eredetű pincéiben húzták meg magukat az első évben. Kalászon az új betelepülés következtében kétféle jogállású szerb élt ekkor. A török időkből itt lévő jobbágyok, és az újonnan betelepült privilegizált szabadok, akik szükség esetén a császár haderejében kötelesek szolgálni. Ez a különbség egészen a XVIII.század közepéig megmaradt, amikor is a privilégiumokat minden, a szerb-pravoszláv egyházszervezetben lévő lakosra kiterjesztették Mária Terézia uralkodása idején a bécsi kormányzat egy sor közigazgatási reformintézkedést hoz. Ezek közé tartozik az ú.n. „Deklaratórium” dokumentum is, amelyben kíisérlet történik a Monarchia szerb lakossága jogállásának rendezésére. A törvényi szabályozás kiterjed a szerb helyiségek papjainak létszámára, a parókiák kialakítására, a papi jövedelmek szabályozására, az egyházi hivatalok ügyvitelére, és még sok más egyébre. Ez a szabályozás rakta le az alapjait a mai kalászi szerb egyházközség szervezetének is. A már említett, a török időkben élt szerzetes és az ovcsári-kablari kolostorok perjeljein kívül, egészen 1752-ig nem tudunk pontos adatot Kalászon miséző papról, pedig egy 1725-ben a megyei gyűlésen felolvasott dokumentumban szó van arról, hogy egyéb szerblakta helyiségek mellett Kalászon is van lelkész. . Az első ismert kalászi szerb lelkész Avram Vukajlovity., akinek idejébenn lett megalapítva az egyházközség és a lelkész javadalomföldje (kb. 2 x 28 kat. hold), a mai parókiaépület régebbi szárnyának felépítése, a templom építése, a mostani temető megnyitása valamint a plébániai hivatal ügymenetének korszerűsítése kialakítása. Halála (1768) után fia, Luka Vukajlovity, (1768-1786) követi a lelkészi hivatásban. Az első név szerint is ismert kalászi szerb lelkésztől, Avram Vukajlovity- tól napjainkig 23 lelkész szolgált a faluban, kiknek nevét, szolgálatának idejét, sőt sokuk élettörténetét is ismerjük.

A svábok 1728-at követően jelentek meg a faluban, később, az 1800-as évek végén néhány felvidéki szlovák család települt be.

A falu határában található kőbánya már a rómaiak idejében is használatban volt, innen vitték a Hősök tere közepén álló „Ismeretlen katona” emlékmű sírkövét.

2009. július 1-je óta város.

[szerkesztés] Látnivalók

Római katolikus templom.

Kálvária, 1865-ben készült, az egykori Árpád-kori templom romjai fölött áll.

Ortodox templom (barokk, 1752, ikonosztáz a 18. század végéről)

A kalászi szerb templomoknak külön történetük van. Bár a A török hatóságok csak nagyon ritka esetben engedélyezték az újonnan települt keresztény közösségeknek kőtemplom építését, - ezért érthető, hogy így a Kálózra telepített szerb lakosság először a mai Kálvária dombi Árpád-kori romos templomot kitatarozva valamelyest kijavította, és átmenetileg használta. Majd a mai templom felépítéséig - amelyet minden bizonnyal később az Árpád-kori templom köveinek felhasználásával is építettek - egy fatemplomot kényszerültek emelni a mai Budai úti iskolával szembeni területen, amelynek a helyét ma kőkereszt jelzi. E fatemplom hajdani létét egy 1734-35-ös megyei összeírás is igazolja, mely azt is rögzíti, hogy Szent György tiszteletére lett felszentelve. Az új, sorrend szerinti harmadik,vagyis a mai templom, melynek Gábriel arkangyal a patrónusa, 1752-ben épült fel. A torony építése, anyagi okokból, későbbre halasztódott. 1778-ban Luka Vukajlovity lelkész, egyházközsége nevében kéri a hatóság engedélyét a torony építésére „Josep Hertzler Maurermeister in Altofn” tervei szerint. A Magyarországi Helytartó Tanács 1778. szept. 14.-én utasítja Pest Megyét, hogy küldje be az összes, toronyépítő mester költségvetését, és adjon értesítést arról is, hogy az egyházközség kasszájában mennyi pénz van. Miután a jelentés kedvező volt, így 1779. feb. 26.-án gr. Batthyány József kardinális a Helytartó Tanács Vallási Bizottságának nevében meglátogatja a szerb egyházközséget, mindenről részletesen tájékozódik, majd miután láttja hogy a szükséges pénz nagyobb része 1093 Ft. és 25 Kr. rendelkezésre áll, a hiányzó 190. Fr. és 10 Kr. központi forrásból pótolja. Az Országos Levéltárban található egy nagyon impozáns templom tervrajza, de végül is nem ez épült fel, hanem egy szerényebb kivitelű változat, a ma is látható formában. . A kalászi szerb templom, mint minden bizánci ríitusú keresztény templom oltár-része képfallal (ikonosztazionnal) van elhatárolva a templom többi részétől, és azokkal csupán két egyszárnyas és egy kétszárnyas ajtó köti össze. A képfalon – kötött előírás szerint – fa lapokra festett ikonok sorakoznak. Az ikonok festményei a szentek életéből vett eseményeket, egyes szenteket, ó- és újtestamentumi jeleneteket, valamint más, kegyes eseményeket ábrázolnak. Az ikonok művészettörténeti és tudományos vizsgálatát az ikonográfia tudománya végzi. A magyarországi ikonok, ikonográfiai besorolása: „kárlócai barokk”. Ez a sajátos ikonográfiai stílusirányzat a XVIII. sz. folyamán jött létre úgy, hogy a három évszázaddal ezelőtt a Balkán-félszigetről idetelepedett ikonfestő művész közösségek, a magukkal hozott (poszt-bizánci gyökerű) szerb-bizánci stílust, bécsi és ukrajnai hatásra némileg módosították. Ebbe az irányba befolyásolta munkáikat a gazdag, nyugati műveltségű szerb kereskedő mecénások ízlésvilága is. A kalászi szerb templom ikonosztázionján a szentképek, ikonok sorát a nagyhírű ikonfestő, Teodor Kracsun iskolája festette. A fiatal Kracsun, és számos társa, ikónfestői képességeiket a bécsi festő akadémián, illetve az ukrainai ikónfestő kolostorokban fejlesztették tovább. A legújabb vizsgálatok valószínűvé teszik, hogy a Kracsun-iskolán belül működő, bolgár származású Toma Visanov volt a kalászi ikónok festője.

Régi szerb kereszt, a Fő téren - eredetileg a Tabánban állt, mint pestiskereszt.

Hősi halottak emlékműve, létező budakalászi lakosról mintázták egykoron.
Szent Kereszt Felmagasztalása Templom, 1907-ben adták át a régi, árvízben romossá vált templom közelében.

[szerkesztés] Gazdaság

A számos kalászi összeírás közül tekintsük meg az 1828. évit, amikor a falu a tiszta szerb etnikai jellegét már elveszítette, szerb-német jellegű lett, és már számos magyar család is betelepedett. Először megbízottakat neveztek ki. Ilyenek voltak: Milosevity Milos bíró; Ohladek Francifeus jegyző; Takács Mihály, a Wattay uradalom intézője. A jobbágyok közül három olyan családfőt jelöltek ki, akiknek tulajdonában 54 pozsonyi mérő szántóföld volt, továbbá legelőjük, szőlőjük, állatuk is volt. Ezek név szerint: Jankovity Márk, Knezsevity György és Radovan Jovan. Ebben az időben: szántókra a pozsonyi mérő volt a mérőszám. Egy pozsonyi mérő egyenlő volt 1100-1200 négyszögöllel. A szőlőkre a kapa volt a mérték. Egy kapa egyenlő volt 94 négyszögöllel. A rétek nagyságát kaszában adták meg. Egy kasza egyenlő volt 800-1200 négyszögöllel. Ez az összeállítás egyben azt is mutatja, hogy a korábban betelepült szerb lakosság még a határ nagyobbik részét birtokolja. Ez csak később változik meg. , Először a szőlőket tönkretevő filoxérajárvány után, amikor sokuk elszegényedik, és kénytelen lesz földjeiből eladni.; másodszor pedig az első világháború után, amikor a 1920-as években a lakosság közel fele az újonnan létrejött Jugoszláviába települ, az „optáció”-nak ismert államközi lakosságcsere egyezmény keretén belül. Az összeírásból kitűnik, hogy a 19. század első felében a szántóföldek kétnyomásos rendszerben vannak művelve. Mivel kevés a falu legelője, Békásmegyertől bérelnek legelőt ( ez több évszázados problémája a falunak, s ezért a 17. században már pereskedtek). A faluban nincs se malom, sem kereskedés (üzlet), kocsmája viszont van, mely tavasztól őszig nyitva tart. A faluban 202 család lakik.

Egy másik összeírásból tudjuk, hogy a falunak 1195 lakosa volt, melyből 764 pravoszláv vallású, 415 katolikus, 11 református és 5 személy izraelita.

Leggazdagabbak voltak:

Radován Iván, akinek volt 54 pozs. mérő szántója, 12 kasza rétje, 9 kapa szőlője és jelentős állatállománya. Knézsevity Demeter, akinek volt 54 p.m. szántója, 12k. rétje, 3,5 k. szőlője és jelentős állatállománya. Sztevan Mihály, - 54 p.m. szántó, 12 k. rét, 12k. szőlő, és jelentős állatállománya. Milosevity Mihály- 54 p.m. szántó, 12 k. rét, 12 k. szőlő és jelentős állatállománya. Jankovity Márko – 54 p.m. szántó, 12 k. rét, 4 k. szőlő és jelentős állatállománya van.

A kalászi szőlőművelésnek nagy lendületet adott az az 1701. évi császári rendelet, miszerint nyolcéves adómentességet nyernek azok akik földjeiket szőlővel ültetik be. Minden kalászi szerb portán pincét ástak a bor tárolására és feldolgozására. Amely porták lapályon feküdtek, azok tulajdonosa igyekezett valamelyik agyagdomb suvadásában pincét ásni. Ilyenre kiválóan alkalmas volt a Kálvária domb oldala, ahol csupán az itteni ősrégi pincemaradványokat kellett felújítani.

Szentendre környékén a szerbek főként Kadarkát ültettek. Ezt egy szerb nóta is megörökítette, melynek kezdő sorai magyarul valahogy így szólnának: „Minden fajtát dicséri, de csak a kadarkát ülteti.” Ezt a kalászi németek is átvették: „Alle Samen lob in Ganzen, Doch Kadarken sollst du pflanzen”

A „Szentendrei vörös” bor volt ennek a környéknek a specialitása. Úgy készült, hogy az aszút a padláson szárították, majd a kadarkaborba keverték és érlelték. Ez a bor a szentendrei szerb kereskedők útján a Dunán lett Bécsbe szállítva. Feljegyzések szerint az ilyen borért a szokásos borár tízszeresét is megkapták. A filoxéra ezeken a vidékeken 1882. –ben jelent meg. A járvány elleni harcra országos központ létesült. Próbálkoztak különféle módszerekkel. Rendőrök felügyelték a lakósokat, hogy ne menjenek egyik faluból a másikba, hogy ne terjesszék a ragályt, de mindez hatástalan volt. A gazdák egymás után vágták ki fertőzött szőleiket, és vagy áttértek más gyümölcs termesztésére, vagy eladták földjeiket spekulánsoknak és bementek valamelyik budai gyárba ( sokan a dohánygyárba) dolgozni. Az egész falu jelentősen elszegényedett. A falu lakosságának új megélhetési lehetőséget biztosított az elővárosi vasút kiépítése. A Budapesti Közúti Vaspálya Társaság 1886. ban benyújtja erről szóló terveit, mely szerint a vaspálya összekötné Óbudát Szentendrével, miközben érinti Kalászt és Pomázt. A munkálatok élére az energikus szentendrei polgármester, Eugen Dumcsa állt. Az egy sínpáros gőzvasút 1888 augusztus 17.én működésbe lépett. A pálya villamosítása 1909 és 1914. között történt.

1900-ban megalakult a Neubauer és Sárkány "Mungo" textilipari hulladékhasznosító gyár. Az I. világháború alatt itt is készítettek kötszereket, sebkötöző vattákat.

Egy káposztasavanyító üzem helyén, a Kupusziste (Káposztás) nevű határrészben, a Majdan patak partján, 1923-ban kezdte meg működését a méltán híressé lett Klinger gyár, amelyben az 1990-es évekig készültek a messze földről is keresett kender és lenanyagú textíliák. Jelentősek voltak a kékfestő-vásznai, abroszai és a tűzoltófecskendőkhöz használt tömlői, amelyet egy hazai szabadalom révén készítettek. A II. világháború után – államosítva – továbbélt az üzem, Budakalászi Textilművek Rt. néven, majd a '80-as években bekövetkezett összevonások révén itt nyert elhelyezést a vezérigazgatóság is, ettől kezdve szerepel "Lenfonó és Szövőipari Vállalat (BUDAFLAX)" néven. Itt gyártották 1978-tól 1982-ig a a Trapper nevű farmeranyagot.

A Lenfonó vállalat vezetése maradandót támogatott kulturális területen: a nemzetközi versenyek élvonalába emelkedett "Lenvirág" néptáncegyüttes megalakulásakor komoly anyagi támogatást vállalt, s az együttes neve ezért utal a lenre.

[szerkesztés] Budakalászi mészkőbánya

Budapest határától mintegy 5 km távolságra helyezkedik el Üröm és Budakalász községek között az a forrásvízi mészkőbánya, amelynek kőzetanyaga 2000 év óta meghatározó jelentőségű szűkebb és tágabb környezetének építészeti kultúrájában. Földtanilag a legfiatalabb képződmények közé tartozik, kora mindössze 800-900000 év között van. A pleisztocén jégkorszak idején egy viszonylag hosszú és keskeny édesvizű tóban keletkezett mészkő. A fenék források sok oldott kalcium karbonátot hoztak felszínre. A viszonylag nagy nyomásnál feltörő langyos források vize az alacsony nyomású környezetbe kerülve elvesztette CO₂ tartalmának jelentős részét így felbomlott a kalcium-hidrokarbonát egyensúlya, felszabadult közben egy vízmolekula és kivált a kalcium karbonát: Ca(HCO₃) – CO₂+H₂O+CaCO₃. A CaCO₃ a növény szárára és levelére csapódott ki és rövid idő alatt megölte a növényt, amelynek lágy részei elbomlottak és a helyükön maradt üregek okozzák a forrásvízi mészkövekre annyira jellemző lyukacsos szerkezetet. A budakalászi mészkő az évszakok változásáról is ad információt, mivel nyáron lényegesen kevesebb lösz került a tóba, így a kőzet színe világos elefántcsont színű. Télen a behordott homogén anyag jóval több, ami a keletkező mészkövet világosbarnára színezi . A kőzet így válik kétszínűvé és veszik fel a rétegek a moduláló vagy traverzáló formát.

Ezek a mészkőfajták egyben "tanúhegyek" is, mivel a 900000 évvel ezelőtti erózióbázis szintjét is jelzik, amely azóta hozzávetőlegesen 100 méterrel csökkent. A budakalászi bánya megnyitásának ideje Kr.u.92-93-ra tehető, akkor helyezték az egykori Aquakwinkwe település helyére a Szerémségből a XII. légiót, amely azután kiépítette Aquincum-ot, csak amíg a kelták nyelvén az Aquakwinkwe jó vizet jelentett, a latin fordításban ez öt vízre sikeredett és ezt a nevet örökölték a magyarok. A légió mérnökei hamar megtalálták kiválóan alakítható, faragható forrásvízi mészkövet és az Aquincum építményeinél jelentős feladatokat bíztak rá. Gyakorlatilag az összes oszlop, oszlopfő és aretmetika ebből készült. A török hódoltság másfélszáz évétől eltekintve a bánya folyamatosan üzemelt egészen az 1930-as évek végéig.

[szerkesztés] A község nevezetes lakói

Strba Irén, aki az 1946/47-es évben nagypályás kézilabda bajnokságban Budakalász szineiben nyert.

Kovács Katalin, Olimpiai bajnok kajakos (K2-500 m), 3-szoros Olimpiai ezüstérmes (K-2, 500 m és K-4 500 m-2000, K-4 500m-2004), 12-szeres világbajnok (K-1 500 m, 2002, 2003, K-1 1000 m, 2002, 2003, K-4 500 m, 1999, 2001, 2002, 2003, K-4 200 m, 1998, 1999, 2001, 2003)

Varga Tamás kétpárevezős könnyűsúlyú Európa 2007 és világbajnok

2005, ifjúsági bajnok.

Sinkó László Kossuth-díjas színművész, rendező. Sinkovits Imre öccse.

Gesztesi Károly filmszínész és színművész.(felesége Liptai Klaudia)

Liptai Klaudia filmszínész, Mokka műsorvezető.

Spitzer Gyöngyi"Soma"

Pártai Lucia meteorológusnő

Aigner Szilárd meteorológus

Szinetár Dóra musical színész, szinkronhang

Bereczki Zoltán musical színész, szinkronhang, Szombat esti láz műsorvezető

[szerkesztés] Testvérvárosai

[szerkesztés] Források

Barcza Katalin: Kalászi olvasókönyv. Budakalász, 2000
Emlékek Könyve: 100 éves a budakalászi Állami Népiskola. Budakalász, 2002
Kátai Ferenc: Megszólalnak a kövek – Budakalász története 1900-ig. Budakalász, 1995
Kitelepítettek – Die Ausgesiedelten, szerk.: Szabó Ferenc. Budakalász, 1996
Milan Nedeljkov: Iz prosloszti Szrba u szelu Kalazu. Szamouprava Szrba u Magyarszkoj. Budimpesta, 2003. Magyarul: Nedelykov Milán: Kalászi szerbek krónikája. Budakalász, 2003.
Kalászi svábok krónikásai, szerk.: Szabó Ferenc. Budakalász, 2006.

[szerkesztés] Jegyzetek

^ lakosság KSH (magyar nyelven) (PHP). KSH, 2008. január 1. (Hozzáférés: 2009. július 5.)
^ A köztársasági elnök 76/2009. KE számú határozata alapján, 2009. július 1-jétől

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A Wikimedia Commons tartalmaz Budakalász témájú médiaállományokat.

http://www.budakalasz.lap.hu Linkgyűjtemény Budakalászról/
Térkép Kalauz – Budakalász
Légifotók
Budakalász a www.utikonyvem.hu oldalon

[0] sság KSH (magyar nyelven) (PHP). KSH, 2008. január 1. (Hozzáférés: 2009. július 5.)

[1] A köztársasági elnök 76/2009. KE számú határozata alapján, 2009. július 1-jétől

[1]

[2]

Budakalász

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

[szerkesztés] Címere

[szerkesztés] A mezők alapszínei és jelképei

[szerkesztés] A címer színei és jelképei szimbolizálják

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Látnivalók

[szerkesztés] Gazdaság

[szerkesztés] Budakalászi mészkőbánya

[szerkesztés] A község nevezetes lakói

[szerkesztés] Testvérvárosai

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Nézetek

Személyes eszközök

Keresés

Navigáció

Részvétel

Eszközök

Más nyelveken