Deggendorf

Deggendorf
Deggendorf címere
Közigazgatás
Ország	Németország
Tartomány	Bajorország
Járás	Deggendorf járás (1972. július 1. – )
Polgármester	Christian Moser (2012. augusztus 1. – )
Irányítószám	94469
Körzethívószám	0991
Rendszám	DEG
Testvérvárosok	Lista Nezsider (1978–) Písek (2012. június 10. – ) Vidin
Népesség
Teljes népesség	35 172 fő (2022. dec. 31.)
Népsűrűség	455,95 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	314 323 m
Terület	77,14 km²
Időzóna	CET, UTC+1
é. sz. 48° 50′ 07″, k. h. 12° 57′ 52″48.835277777778, 12.964444444444
Deggendorf Pozíció Bajorország térképén
Elhelyezkedése Bajorország térképén
Deggendorf weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Deggendorf témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Deggendorf település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 35 172 fő (2022. december 31.). Deggendorf Metten, Grafling, Bischofsmais, Schaufling, Hengersberg, Moos (Deggendorf járás), Plattling, Stephansposching és Niederalteich községekkel határos.

Fekvése

Plattling északkeleti szomszédjában, a Duna bal partján fekvő település.

Története

Deggendorf nevét 1002-ben, II. Henrik oklevele említette először. A kereskedőváros a 12. században jött létre egy természetes dunai átkelő mellett; dunai kikötője ma is jelentős.

A város az idők során többször is elpusztult, nagy veszteségei voltak a harmincéves háború alatt, majd 1633–34-ben a lakosság kétharmada halt meg egy nagy pestisjárvány során. A spanyol örökösödési háború alatt a város nagy részét felgyújtották és lerombolták, később 1743-ban, az osztrák örökösödési háború idején szinte az egész város leégett.

A 19. században fejlődtek a közlekedési kapcsolatok, például vasútvonal, valamint a Duna fölötti fa híd helyett stabil vashíd épült. A középkori városkép eltűnt, a városfalakat lebontották. Mára csak egy 27 méter hosszú városfalat sikerült megőrizni. Az 500 éves településközpont is megváltozott.

A 20. századra jelentős területi- és a népességnövekedés ment végbe Deggendorfban is. A szomszédos településeket is Daggendorfhoz csatolták: Schaching községet 1935-ben, majd a következő években, 1972–1978 között a város része lett Deggenau halászfalu, Mietraching Greising és Seebach, valamint Natternberg.

Deggendorfi zsidó pogrom

Deggendorf város történelmét a középkortól a Deggendorfer Gnad (Deggendorfi Kegyelem) búcsújárás fémjelezte, amely a 14. század közepétől a 20. század végéig évente megrendezett zsidóellenes zarándoklat volt. A hagyomány alapja az 1338-as zsidó pogrom volt, mely a deggendorfi zsidó közösség kiirtásával járt. A zsidókat azzal vádolták, hogy gazdákat öltek meg, akiket a város kútjába dobtak. A pogrom hátterében nem kizárható, hogy a deggendorfiak túlzott eladósodása állt zsidó polgártársaik felé.

A pogromot követően a landshuti uralkodó, XIV. (Bajor) Heinrich herceg elengedte a polgároknak a zsidókkal szemben fennálló összes tartozását. A zsidók állítólagos gyilkosságát sértetlenül túlélők legendája  a 14. század vége felé keletkezett, nem kizárt hogy azért, hogy utólag legitimálja a zsidó pogromot. Nem a pogromért történő engesztelésként, hanem a zsidók "szentségtörő gaztetteit" túlélő gazdák csodálatos megmenekülésének emlékére építették a deggendorfiak a szent sír zarándoktemplomot, a Szent Péter és Szent Pál Heilig-Grabkirchet.

1960-tól kezdve a zarándoklatot egyre hevesebben bírálták, többek között a "Werkhefte katholischer Laien" című egyházellenes folyóiratban. 1968-ig azonban a deggendorfi körmenetek és az egykori zsidógyilkosságot dicsőítő rendezvények zavartalanul folytatódtak. A búcsújárással szembeni kritika azonban a tartalmi finomítások, a zsidóellenesség csillapítása ellenére sem szűnt meg. 1991 őszén a zarándoklat alapjául szolgáló legendát a regensburgi Keresztény-Zsidó Együttműködési Társaság hírlevelében "egyértelmű vallási és politikai hazugságnak" minősítette, amely "zsidógyűlöletet kelt". Manfred Eder egyháztörténésznek a téma kapcsán készített doktori disszertációja nyomán, amelyet a Regensburgi Egyetem katolikus tanszékén védett meg, az akkori püspök, Manfred Müller 1992 márciusában véget vetett a zarándoklatoknak.

Nevezetességek

• Városháza (Rathaus) - a Luitpold régensherceg nevét viselő főutcán áll az 1535-ben épült oromfalas homlokzatú épület, melynek tornya száz évvel korábban épült.
• Szent sír templom (Heiliggrabkirche) - 1337-ben kezdték el építeni. Karcsú, barokk tornyát 1727-ben JohannBaptist Gunetzhainer tervezte, Johann Michael Fischer irányítása alatt épült. Bajorország legszebb templomtornya.
• Plébániatemplom - egy román stílusú templom helyén épült 17. században: késő reneszánsz oltára az eichstätti székesegyház részére készült 1749-ben Max Seybold műhelyében.
• Vízi-kápolna (Wasserkapelle).
• Helytörténeti múzeum
• Búcsújáró templom

Népesség

A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott:

A népesség alakulása 1840 és 2022 között

Lakosok száma	7612	11 922	17 606	16 328	25 188	31 597	31 853	32 189	33 585	35 172
	1840	1900	1939	1950	1975	2011	2013	2015	2019	2022

Adatok: Wikidata

Galéria

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Kapcsolódó szócikkek

• Bajorország települései

További információk

• Deggendorf honlapja
• Stadtverwaltung
• Deggendorf in christlichen und jüdischen Nachschlagewerken Stadt Deggendorf Archiválva 2014. május 19-i dátummal a Wayback Machine-ben ( 2012-es kutatások alapján)
• Deggendorf pulsiert (Deggendorf marketingstratégiája

Irodalom

• Martin Zeiller: . In: Matthäus Merian (Hrsg.):  (= . Band 4). 1. Auflage. Matthaeus Merian, Frankfurt am Main 1644, 15.o.
• Georg Bauer: Chronik der kgl. bayerischen unmittelbaren Stadt Deggendorf. Deggendorf 1894. (daten.digitale-sammlungen.de Digitalisat).
• Lutz Dieter Behrendt: Deggendorf – Kleine Stadtgeschichte. Verlag Friedrich Pustet, Regensburg 2017, ISBN 978-3-7917-2646-5.
• Brückenschlag ins Jahr 2000. Die Geschichte der Deggendorfer Donaubrücke. In: Deggendorf. Archäologie und Stadtgeschichte, 8. Deggendorf 2000.
• Da schau her Deggendorf. Bilder und Texte vom Leben einer Stadt, ihrer Geschichte und Kultur, ihrer Häuser, Straßen und Plätze, von der Arbeit und den Festen ihrer Bürger. Deggendorf 1991.
• Manfred Eder: Die „Deggendorfer Gnad“. Entstehung und Entwicklung einer Hostienwallfahrt im Kontext von Theologie und Geschichte. Mit einem Geleitwort von Franz Mußner. Deggendorf/Passau 1992.
• Konrad Held: Prachtwerk des Hofbildhauers (Matthias) Seybold. Das Schicksal des barocken Hochaltars des Eichstätter Doms. In: Historische Blätter, 37 (1988), Nr. 2, S. 1–4, Nr. 3, 3.o.
• Gerald Huber: Kleine Geschichte Niederbayerns. 2. Aufl. Verlag Friedrich Pustet, Regensburg 2010, ISBN 978-3-7917-2048-7.
• Erich Kandler: Deggendorf – Stadt zwischen Gäu und Wald. Von den Anfängen bis zur Gegenwart. Grafenau 1976.
• Johannes Molitor: Deggendorf. Stadt zwischen Donau und Bayerischem Wald. Stuttgart 1994, ISBN 978-3-09-303806-8.
• Johannes Molitor (Hrsg.): Deggendorf 1002–2002. In: Deggendorfer Geschichtsblätter, Band 24, Deggendorf 2003.
• Klaus Rose: Deggendorf. In: Historischer Atlas von Bayern, Teil Altbayern. 27. München 1971.
• Siedler – Nonnen – Bürger. In: Deggendorf. Archäologie und Stadtgeschichte, 10. Deggendorf 2002.