Orsova

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Orsova (Orșova, Orschowa)
Orszawa.jpg
Orsova télen
Orsova címere
Orsova címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Dél-romániai fejlesztési régió
Megye Mehedinți
Rang municípium
Polgármester Constantin Brăgaru (PDL)
Irányítószám 225200
Körzethívószám (+40) 02 52
Népesség
Népesség 10 441 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 53 (2011)
Népsűrűség 191 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 110–130 m
Terület 54,67 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Orsova  (Románia)
Orsova
Orsova
Pozíció Románia térképén
é. sz. 44° 43′ 31″, k. h. 22° 23′ 46″Koordináták: é. sz. 44° 43′ 31″, k. h. 22° 23′ 46″
Orsova weboldala
A római katolikus templom
Biserica Orsova interior.JPG
Ó- és Újorsova környéke az 1788-as harcok idején
Az egykori Korona-kápolna
Mica Orsova.jpg
Orsova Noua.jpg
Részlet 1978-ból

Orsova (románul Orșova, egykor Rușava, németül Orschowa, szerbül Оршава vagy Ryшава, csehül Oršova) municípium (megyei jogú város) Romániában, Mehedinți megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bánát délkeleti csücskében, a Cserna folyó torkolatától délre, a Duna bal partján fekszik. A mai város 1966–74-ben, a Duna tereprendezéssel kialakított teraszán épült fel, mivel addigi helye a Vaskapu I vízerőmű felépítésekor a vízfelszín alá került.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve az Örs törzsnév szláv -ova képzős származékából való. 1349-ben Vrsua és Orsuua, 1351-ben Orsva, 1396-ban Orswe, 1428-ban Orsova, 1440-ben Orsaua, 1481-ben Orseva, 1689-ben Hersova alakban írták.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rómaiak Dierna néven építettek egykori helyén castrumot. Itt verte meg 1091-ben Szent László serege a betörő kunokat. 1349-ben várát említik, amely a királyé volt és 1372-ben, Nagy Lajos parancsára Himfi Péter és Benedek építtette újjá. Szintén 1349-ben genovai kereskedők is feltűnnek, akik a Dunán egészen idáig felhajóztak.[2] Egyesek szerint már 1366 körül megalapíthatták bolgár ferences kolostorát, amelyet először 1428-ban említett oklevél és 1516 előtt a törökök rombolták le.[3] 1387-ben Losonczi László foglalta vissza várát a pártütő Horváti Jánostól és Palisnai Jánostól. A tirnovói bolgár állam 1393-as elfoglalása után Orsován keresztül érkeztek Magyarországra bolgár menekültek. I. Bajazid hadai bevették, de 1396-ban Zsigmond európai segédhadaival visszafoglalta. 1428-ban civitas-ként említik, de inkább mezőváros lehetett, vámmal. 1429 és 35 között a Német Lovagrend birtoka volt. Ulászló serege itt időzött pár napig 1444-ben, a várnai csata előtt. A várat 1457-ben Hunyadi László birtokolta. A 16. század elején a Szörényi Bánság székhelye volt. 1522-ben Balibég belgrádi pasa foglalta el.

Vitéz Mihály 1595-ben idáig üldözött egy magyarországi hadjáratáról hazafelé tartó, elcsigázott tatár sereget és utolérve őket, nagy részüket megölte. 1621-ben már szandzsák székhelye volt. Ekkor 188, 1634-ben 164 zsoldos védte.[4] Török helyőrsége 1688-ban, Belgrád és Karánsebes császári kézre jutása után elmenekült, a várban maradt szerbek pedig átadták az ideérkező Veteraninak. A következő évben, Köprülü Musztafa ellentámadásától tartva Heister megerősítette és palánkkal vette körül a szigeten fekvő várat. 1689. júliusában Thököly Imre hajókról ostrom alá vette a német és szerb őrség által védett erősséget és augusztus 3-ára bevette, azonban Veterani még az év folyamán visszafoglalta. 1697-ben lerombolták, de a következő évben ismét a török foglalta el és újjáépítette. A császári seregek 1716-os offenzívájakor Mercy seregét még sikerült visszaszorítaniuk a város alól, de következő évben a törökök, akik között ekkor feltűnt Bercsényi Miklós is, kiürítették a várat, amely ekkor hosszabb időre császári kézre került.

Valószínűleg az első bánáti település volt, ahová németek települtek. 1718-ban újraalapították római katolikus plébániáját (1737-ben nyolcvan évre megszűnt, 1738-ban Nagyzsupaneken alapítottak plébániát). A Duna szigetén fekvő várat (a későbbiekben Óorsova) kijavították és megerősítették, amellett pedig egy a Cserna torkolata alatt fekvő másik szigeten felépítették az Újorsovának elnevezett, Vauban-rendszerű várat. (Török kézre jutva a sziget később az Ada Kaleh nevet kapta.) 1732-ben meglátogatta Mária Terézia. Az 1737–39-es háború során a törökök feldúlták a várost és négyszer is hiába ostromolták Újorsovát, de a 2800 fős őrség csak az ötödik, négy hétig tartó ostrom után adta meg magát egy megerősített török ostromló sereg elől, mivel nem reménykedhetett felmentők érkezésében. Az 1739-es belgrádi békében a Habsburg Birodalom lemondott Újorsováról a törökök javára.

1746 körül épült első ortodox kőtemploma.[5] Az 1788–90-es osztrák–török háborúban a törökök előbb 1788. augusztus 7-én, rövid időre elfoglalták a várost, majd 1790. április 16-án a császáriak foglalták el Újorsova (Ada Kaleh) várát, de az 1791. augusztus 4-én megkötött szisztovói béke visszaadta azt a törököknek. Mint határállomás 1809–13-ban, Napóleon kontinentális zárlata idején tett szert először nagy jelentőségre. 1816-ban felszentelték új, az eddiginél nagyobb ortodox templomát. 1817-ben ismét újraalapították római katolikus plébániát és a rákövetkező évben felépült temploma is. 1827-től gyógyszertár,[6] 1818-tól 1850-ig harmincadhivatal működött benne. 1828-tól 1871-ig a Határőrvidék egyik századának székhelye volt. 1829-ben létesült a Dunagőzhajózási Társaság telepe és épült ki a Karánsebesig vezető út, és ezután egészen az első világháborúig töretlen volt fejlődése.

1831-ben alapították görög, 1836-ban német elemi iskoláját. 1844-ben ide helyezték a Dunagőzhajózási Társaság felügyelőségét. 1846-ban elkészült a Duna mentén haladó Széchenyi-út. 1849 áprilisában itt menekült ki Puchner Havasalföldre. Bem május 16-án, kardcsapás nélkül foglalta el. Követeket küldött Ada Kalehre Ozmán pasához, az Ottomán Birodalom képviselőjéhez, akik átadták neki a Függetlenségi Nyilatkozat egy példányát. Augusztus 17-én más magyar forradalmárokkal együtt itt hagyta el Magyarországot Kossuth Lajos. Szemere Bertalan a Cserna torkolata alatt emelkedő Allion-hegy tövében, a Habsburg és az Ottomán Birodalom közötti senkiföldén ásta el a magyar Szent Koronát.

1850-ben vámhivatalt, 1853-ban távirdahivatalt állítottak fel Orsován és ide helyezték át a határőrség dandárparancsnokságát. 1853. szeptember 8-án a korona után folytatott nyomozás eredménnyel járt, és a császári hatóság azon a helyen találta meg a koronaékszert, ahol Szemere négy évvel korábban elásta. A helyre Ferenc József emlékkápolnát építtetett.

Lakosságában a román határőr–halász és a német nyelvű határőr–katonatiszti elemen kívül egyre jelentősebbé vált egy nemzetközi, magán- és állami hivatalnoki réteg, amely sűrűn cserélődött. 1857-ben német elemi leányiskola, 1859-ben német férfikórus alakult. 1869–71-ben felszámolták a határőrséget és a települést 1873-ban Szörény vármegyéhez csatolták. 1877 elején mozgalom indult, hogy Karánsebesről ide helyezzék át a vármegye székhelyét, de 1880-ban létrejött Krassó-Szörény vármegye, amelyben Orsova járási székhelyi rangot kapott. 1873-tól rendszeresen megjelent Orsovaer Wochenblatt nevű hetilapja. 1874-ben hétfőn és csütörtökön hetivásár, 1877-ben évi két országos vásár tartására nyert jogot. 1878-ban megépült a Temesvár–Karánsebes–Orsova-vasútvonal, és ezzel egyértelműen megnyerte a korábban Báziással és Ómoldovával folytatott versenyt. A vasútállomás mellett Korona néven új negyed épült, parkkal, szállodákkal és a határfelügyelet épületeivel. A vasút, a közigazgatás polgárosítása és az állami hivatalok a magyar nyelvű középosztály megjelenésével jártak. 1879-ben létrejött a (magyar nyelvű) állami fiú- és leányiskola, 1899-ben egy második magyar iskola a MÁV-telepen, és a római katolikus pap 1885-ben elmondta az első magyar nyelvű szentbeszédet. A különböző magyar egylet- és folyóiratalapítási próbálkozások ellenére a település megtartotta nemzetközi és főként német jellegét, és a nagyrészt ideiglenesen itt dolgozó középosztályt csak gyengén érintette a magyar asszimiláció. A magyar úri osztály al-dunai hajókirándulásainak azonban állandó attrakciójává vált Orsova. Rendesen megtekintették a Korona-kápolnát és ha idejük engedte, áthajóztak az egzotikus, török miliőjű Ada Kalehre, amely 1878-tól osztrák–magyar megszállás alatt állt („Török-Orsova”).

1879 és 1890 között 680 méteres hosszúságban kialakították a rakpartot. 1884–85-ben kőből és betonból hullámtörő gátat építettek. 1889-ben átadták a szabadkikötőt. 1890–96-ban a dunai hajózás megkönnyítésére a szerb oldalon csatornát ástak és sziklákat robbantottak fel. Az utcákat fásították, a település észak felé terjeszkedett. 1891-ben petróleumfinomító kezdte meg működését, az 1900-as években már jelentős hajójavító műhelye és sörgyára is volt. Jelentős szerepe volt az itteni halpiacnak és nagy hírre tett szert az orsovai vizakaviár. Románok és szerbek 1880-ban közös templomi kórust, 1881-ben olvasóegyletet hoztak létre. 1909 és 19 között működött benne a Mária Iskolatestvérek iskolája.[7]

Medve Zoltán krassó-szörényi főispán 1913-ban Ada Kaleh szigetére hajózott és Újorsova néven magyar közigazgatás alá vonta. Orsovát 1916 szeptemberében a román hadsereg Cserna Hadosztálya foglalta el, de a központi erők néhány hét alatt visszafoglalták. 1918 novemberében szerb, 1919 februárjában francia csapatok szállták meg. A román közigazgatás május–júniusban rendezkedett be. Határállomási szerepének megszűnésével jelentősége is megcsappant. A korábban fontos hajójavítás a két világháború között jelentéktelenné zsugorodott. Lakosságának mobilis, nemzetközi eleme elhagyta. Megmaradt egy itt gyökeret vert német és magyar nyelvű réteg, és megjelent a román hivatalnoki osztály.

1923-ban városi rangot kapott. A két világháború között állami román gimnázium, felsőkereskedelmi iskola és néhány évig német népiskola működött benne. 1929-ben, angol–román tőkével 150 szövőszékkel textilgyára létesült, amelyet 1935-ben egy cseh vállalkozó vett meg és ő működtette 1948-ig. Az első világháború után 1943-ban létesült ismét egy jelentős hajójavító műhely. A kommunista hatalomátvétel után Jugoszlávia közelsége miatt nem fejlesztették, a rajoni székhelyet is csak 1954-ben helyezték ide Mehádiáról. 1968-ban Mehedinți megyéhez csatolták. Mivel az addigi várost a román–jugoszláv közös beruházásként épült Vaskapu I vízerőmű részeként 1970-ben elárasztották, 1966 és 74 között északra új várost építettek fel és az orsovaiakon kívül ide költöztették Koramnik, Nagyzsupanek és Tuffier lakosságát is. Az 1970-es–80-as években a városban hajójavító, textilgyár, gépgyár és faipari üzem működött, kvarcot, azbesztet, földpátot, csillámpalát, zsírkövet, szerpentinitet és bentonitot termeltek ki. 1989 után ezen ipari ágak közül a hajójavítás maradt meg. 2000-ben kapott municípiumi rangot.[8]

Demográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népszámlálás

Nemzetiségi (anyanyelvi) csoportok
Év Népesség Románok Németek Magyarok Szerbek Csehek
1880 (a)[9] 3381 974 1390 499 154  ?
1890 (a) 3564 985 1472 714 140  ?
1900 (a) 4610 1165 1835 1207 180 <176
1910 (a) 5795 1360 2015 1870 262 <223
1920 (n)[10] 4558 1614 1983 605  ?  ?
1948 (a) 5107 3687 518 524  ?  ?
1966 (a) 6657 5491 299 513 83 229
1977 (n) 13 701 12 541 255 382 108 334
1992 (n) 16 009 14 872 161 261 134 322
2002 (n) 12 965 12 237 93 152 109 241

1555 lakója közül 1869-ben 767 volt ortodox, 723 római katolikus, 37 evangélikus és 13 zsidó vallású.

2002-ben 12 965 lakója közül 11 946 volt ortodox és 723 római katolikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Daniel Chirot: Social Change in a Peripheral Society. New York – San Francisco – London, 1976, 29. o.
  3. Dumitru Țeicu: Geografia ecleziastică a Banatului medieval. Cluj-Napoca, 2007
  4. Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága, 3. köt. Budapest, 2007, 1413–15. o.
  5. www.parohiaorsova.ro
  6. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 24. o.
  7. www.marista.hu
  8. agendaturistica.ro
  9. Anyanyelvek szerint.
  10. Nemzetiség szerint.
  11. www.cazaneledunarii.com.ro
  12. A római katolikus templom a www.welcometoromania.ro portálon (magyarul)
  13. A Șimian-sziget rehabilitációját irányító civil szervezet honlapja (románul)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Orsova témájú médiaállományokat.