Szörényi bánság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Magyar Királyság a 13. században

A Szörényi Bánság (latinul Banatus Zewriniensis) a középkori Magyar Királyság délkeleti tartománya volt, amely a jelenleg Romániához tartozó Olténiát és a Bánság egy kis részét foglalta magába. A tartományt Béla herceg alapította 1228-ban, a kunok kiűzése után, székhelyévé Szörényvárt téve meg. A Szörényi Bánság fennállása alatt gyakran volt háborúk kirobbantó oka a Magyar Királyság és Havasalföld között, míg végül az oszmán hadsereg 1522-1524 között uralma alá hajtotta a vidéket, megszüntetve ezzel a Szörényi Bánságot.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szörényi Bánságot Béla herceg (a későbbi IV. Béla király) hozta létre, 1228-ban miután a területet elhódította a kunoktól. Az első szörényi bán, Lucas neve egy 1233-ból származó okiratban van megemlítve. A tartomány a tatárjárás idején elpusztult, később azonban Béla király újra szervezte és megalapította területén a Szörényi Püspökséget (az első püspök, Gergely nevét 1246-ban említik). 1247-ben a Johannita Lovagrendnek adományozódott, akik azonban 1260-ban elhagyták.

1277-ben az Argeș-vidéki román területek vajdája, Litovoi megkísérelte elfoglalni és országához csatolni a Bánságot, de terve kudarcot vallott, a magyar seregekkel vívott harcban ő is életét vesztette. Később azonban, a IV. László király halála után kitört belpolitikai válságot kihasználva, 1290 körül Radu Negru vajda elfoglalta a tartomány nagy részét.

Tekintettel arra, hogy 1324 és 1330 között nem ismertek a szörényi bánok, feltételezhető, hogy a területet a magyar király hűbéreseként maguk a havasalföldi vajdák tartották ellenőrzésük alatt.[1]

Miután leszámolt a hatalmát veszélyeztető főurakkal, Károly Róbert király megkísérelte újra uralma alá hajtani a területet, de seregét I. Basarab vajda a Vöröstoronyi-szorosban tőrbe csalta és megverte (posadai csata). Ezzel a bánság egy időre Havasalföld része maradhatott.

1368-ban Nagy Lajos magyar király hadjáratot vezetett I. Vladiszláv (Lajk) vajda ellen, akitől sikerült elfoglalnia Szörényvárt, de mivel a vajda egy évvel később behódolt neki, ezért hűbérként visszaadta. Ezt követően a Szörényi Bánság nagy része a havasalföldi vajdák kezén volt, míg végül 1419-ben Zsigmond magyar király az Al-dunai háború során elfoglalta és visszacsatolta Magyarországhoz. Az újonnan visszakapott terület fontos szerepet játszott a törökök elleni védelem megszervezésében. A király megerősítette a tartomány várait és újakat építtetett, majd 1429-ben hűbérbe adta a Német Lovagrendnek, melynek nagymestere, Redwitz Miklós megkapta a szörényi bán címet. 1432-ben azonban II. Vlad vajda török segítséggel elfoglalta a bánság nagy részét, csak Szörényvár és Orsova környéke maradt a Magyar Királyság kezén. 1439-ben Albert király Hunyadi Jánost nevezte ki szörényi bánná.

Hunyadi Mátyás király uralkodása idején a Bánság környékén állandó csatározások folytak a törökökkel. Később, Mátyás halála után a Szörényi Bánság hanyatlása is bekövetkezett. A törökök 1492-ben megkísérelték elfoglalni Szörényvárát, de a Kinizsi Pál vezette magyar sereg felmentette. 1521-ben ismét visszavert egy török ostromot, de 1522-ben a törökök bevették Orsovát, majd 1524 szeptemberében sikerült elfoglalniuk Szörényvárt is, ezzel a Szörényi Bánság teljes területe török fennhatóság alá került és többé nem alkotott önálló közigazgatási egységet.

Szörényi bánok listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Bánság ideje Bánsága alatti uralkodó Megjegyzés
Szécsi Miklós 13501355 [2] I. Lajos
ifj. Lackfi Dénes 13551359 [3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Veszprémy László–Somogyi Gréta: Károly Róbert magyar király 1330. évi havasalföldi hadjárata és az ún. posadai csata historiográfiája. In.: Hadtörténelmi Közlemények. 127. évf., 1. sz., 25. p.
  2. Bertényi Iván. A nemesség. Egyházi társadalom., Magyarország az Anjouk korában. Gondolat, Budapest 1987. ISBN 963-281-776-1 
  3. szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Lackfi, Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963-05-6722-9 (1994) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bicsok Zoltán - Orbán Zsolt: Mică Enciclopedie de Istorie a României (Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2005) (románul)
  • Magyar katolikus lexikon