Posadai csata
| Posadai csata | |||
 |
|||
| Dezső feláldozza magát Károly Róbertért | |||
|
|
|||
| Konfliktus | magyar-havasalföldi háború | ||
| Időpont | 1330. november 9. – 12. | ||
| Helyszín | a mai Románia területe, a Magyar Királyság és Havasalföld határán | ||
| Eredmény | döntő havasalföldi győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
|
|||
| Parancsnokok | |||
|
|||
| Szemben álló erők | |||
|
|||
| Veszteségek | |||
|
|||
.svg)
A Posadai csata 1330. november 9-étől négy napon át folyó csata volt, amely során Károly Róbert magyar király serege vereséget szenvedett I. Basarab havasalföldi fejedelem seregétől.
Tartalomjegyzék |
Előzmények [szerkesztés]
Károly Róbert és Basarab ellentéte 1324-ben kezdődött, amikor a Magyar Királyságtól többé-kevésbé függő Havasalföld vajdája elfoglalta a Szörényi bánságot. A magyar király személyesen kelt hadra, visszaállította a magyar fennhatóságot és kikényszerítette a vajda hűségesküjét. 1330-ban Basarab ismét elérkezettnek látta az időt a magyar függés felszámolására és ismét magyar területeket foglalt el. Károly Róbert az év őszén nagy sereggel indult ellene, a visszafoglalt bánság élére Szécsi Dénest nevezte ki, és a hadjárat folytatására készült.
Az eseményekről részletes beszámolót tartalmaz a Képes krónika utolsó fejezete. E szerint Basarab követei a Szörényi bánság visszafoglalása után felkeresték a királyt és a vajda nevében hétezer márka ezüstpénzt és rendszeres évi adó fizetését ígérték. Azt is felajánlották, hogy a magyar király Szörényt a jövőben békésen birtokolhatja, és az ígéretek biztosítékául felajánlották, hogy a vajda egyik fiát – túszként – Károly Róbert kezére adja. A király azonban főemberei tanácsa ellenére nem fogadta el az ajánlatot: „Ezt mondjátok meg Basarabnak: Ő az én juhaim pásztora, búvóhelyéről szakállánál fogva fogom előrángatni.” (Bellus Ibolya fordítása) A magyar sereg benyomult Havasalföld területére, azonban az erdős, hegyes területen hamarosan élelmezési gondjai adódtak. Károly Róbert ekkor fegyverszünetet kötött Basarabbal, aki szavát adta, hogy engedelmeskedik a királynak és biztosítja a hazafelé vezető utat a magyar sereg számára.
A csata [szerkesztés]
A vajda őszinteségében bízó királyt és hadseregét azonban Posadánál (valószínűleg a Vöröstoronyi-szorosnál, Nagyszebentől déli irányban mintegy 30 kilométerre) egy magas hegyektől körülvett szűk völgyben lesből megtámadták. November 9-étől négy napon keresztül tartott a csata, amelyben számos magyar világi és egyházi méltóság elesett. Maga a király is csak egy alattvalójának önfeláldozása árán menekülhetett meg. A Képes krónika leírása szerint: „A király pedig elcserélte címeres fegyverzetét, amit azután Dezső, Dénes fia öltött magára…”. Így a havasalföldiek Hédervári Dezsőt hitték a királynak és őt ölték meg. Károly Róbert így is csak nehezen menekült meg néhány híve védelme alatt: Csór Tamás, Csór Péter fia a menekülő királynak, "kinek lova a fáradtságtól már makacskodni kezdett" átadta saját lovát, hogy a király életét megmentse.
Következmények [szerkesztés]
A csata következményeként Havasalföld függése a Magyar Királyságtól rövid időre megszűnt, a Szörényi bánság azonban magyar kézen maradt. Basarab fia, Sándor 1344-ben hűbérurának ismerte el Károly Róbert fiát, Nagy Lajost.
A csata ismert résztvevői [szerkesztés]
Magyar oldalon a csata név szerint 32 ismert résztvevőjéből 13 meghalt, 2 fogságba esett és 1 eltűnt. [1]
Megmenekült:
Meghalt:
- Hédervári Dezső
- Bátori Lökös [1]
- Dénes fia Dezső, akivel a király címert cserélt [2]
Fogságba esett:
Eltűnt:
- András székesfehérvári prépost, alkancellár – vele együtt elveszett a királyi pecsétnyomó [2]
Források [szerkesztés]
- Bertényi Iván: Magyarország az Anjouk korában, Gondolat – 1987, ISBN 9632817761
- Képes krónika (Hasonmás kiadás), Helikon – 1987
- Magyar Nemzet története
- ^ a b c http://www.szatmarikisterseg.hu/kisterseg/torten.htm Szatmári kistérség – történet
- ^ a b Bertényi Iván. Magyarország az Anjouk korában. Gondolat, Budapest 1987. ISBN 963-281-776-1
