Posadai csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Posadai csata
Molnár József Carol Robert fleeing from Posada Battle.jpg
Dezső feláldozza magát Károly Róbertért

Konfliktus magyar-havasalföldi háború
Időpont 1330. november 9.12.
Helyszín a mai Románia területe, a Magyar Királyság és Havasalföld határán
Eredmény döntő havasalföldi győzelem
Szemben álló felek
Coa Hungary Country History Charles I 2 (1310-1342).svg
Magyar Királyság
Coa Romania Country Wallachia History 2 (14th century).svg
Havasalföldi Fejedelemség
Parancsnokok
Chronicon Pictum I Karoly Robert.jpg
Károly Róbert
Basarab I.jpg
I. Basarab
Szemben álló erők
30 000 katona[forrás?] 10 000 katona[forrás?]
Veszteségek
csaknem 30 000[forrás?] minimális[forrás?]

A Posadai csata (románul Bătălia de la Posada) 1330. november 9-étől négy napon át folyó csata volt, amely során Károly Róbert magyar király serege vereséget szenvedett I. Basarab havasalföldi fejedelem seregétől.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A posadai csata ábrázolása a Képes krónikában

Károly Róbert és Basarab ellentéte 1324-ben kezdődött, amikor a Magyar Királyságtól többé-kevésbé függő Havasalföld vajdája elfoglalta a Szörényi bánságot. A magyar király személyesen kelt hadra, visszaállította a magyar fennhatóságot és kikényszerítette a vajda hűségesküjét. 1330-ban Basarab ismét elérkezettnek látta az időt a magyar függés felszámolására és ismét magyar területeket foglalt el. Károly Róbert az év őszén nagy sereggel indult ellene, a visszafoglalt bánság élére Szécsi Dénest nevezte ki, és a hadjárat folytatására készült.

Az eseményekről részletes beszámolót tartalmaz a Képes krónika utolsó fejezete. E szerint Basarab követei a Szörényi bánság visszafoglalása után felkeresték a királyt és a vajda nevében hétezer márka ezüstpénzt és rendszeres évi adó fizetését ígérték. Azt is felajánlották, hogy a magyar király Szörényt a jövőben békésen birtokolhatja, és az ígéretek biztosítékául felajánlották, hogy a vajda egyik fiát – túszként – Károly Róbert kezére adja. A király azonban főemberei tanácsa ellenére nem fogadta el az ajánlatot: „Ezt mondjátok meg Basarabnak: Ő az én juhaim pásztora, búvóhelyéről szakállánál fogva fogom előrángatni.” (Bellus Ibolya fordítása) A magyar sereg benyomult Havasalföld területére, azonban az erdős, hegyes területen hamarosan élelmezési gondjai adódtak. Károly Róbert ekkor fegyverszünetet kötött Basarabbal, aki szavát adta, hogy engedelmeskedik a királynak és biztosítja a hazafelé vezető utat a magyar sereg számára.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vajda őszinteségében bízó királyt és hadseregét azonban Posadánál (valószínűleg a Vöröstoronyi-szorosnál, Nagyszebentől déli irányban mintegy 30 kilométerre) egy magas hegyektől körülvett szűk völgyben lesből megtámadták. November 9-étől négy napon keresztül tartott a csata, amelyben számos magyar világi és egyházi méltóság elesett. Maga a király is csak egy alattvalójának önfeláldozása árán menekülhetett meg. A Képes krónika leírása szerint: „A király pedig elcserélte címeres fegyverzetét, amit azután Dezső, Dénes fia öltött magára…”. Így a havasalföldiek Hédervári Dezsőt hitték a királynak és őt ölték meg. Károly Róbert így is csak nehezen menekült meg néhány híve védelme alatt: Csór Tamás, Csór Péter fia a menekülő királynak, "kinek lova a fáradtságtól már makacskodni kezdett" átadta saját lovát, hogy a király életét megmentse.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csata következményeként Havasalföld függése a Magyar Királyságtól rövid időre megszűnt, a Szörényi bánság azonban magyar kézen maradt. Basarab fia, Sándor 1344-ben hűbérurának ismerte el Károly Róbert fiát, Nagy Lajost.


A csata ismert résztvevői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar oldalon a csata név szerint 32 ismert résztvevőjéből 13 meghalt, 2 fogságba esett és 1 eltűnt. [1]

Megmenekült:

Meghalt:

Fogságba esett:

Eltűnt:

  • András székesfehérvári prépost, alkancellár – vele együtt elveszett a királyi pecsétnyomó [2]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bertényi Iván: Magyarország az Anjouk korában, Gondolat – 1987, ISBN 963-281-776-1
  • Képes krónika (Hasonmás kiadás), Helikon – 1987
  • Magyar Nemzet története
  1. ^ a b c http://www.szatmarikisterseg.hu/kisterseg/torten.htm Szatmári kistérség – történet
  2. ^ a b Bertényi Iván. Magyarország az Anjouk korában. Gondolat, Budapest 1987. ISBN 963-281-776-1