Szinice

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szinice (Svinița)
Tricule - SVINITA 2.jpg
A Trikule
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Dél-romániai fejlesztési régió
Megye Mehedinți
Rang község
Beosztott falvak
Polgármester Nicolaie Curici (Mișcarea pentru Noul Mehedinți)[1]
Népesség
Népesség 925 fő (2011. október 31.)[2]
Magyar lakosság – (2011)
Földrajzi adatok
Terület 97 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szinice  (Románia)
Szinice
Szinice
Pozíció Románia térképén
é. sz. 44° 29′ 53″, k. h. 22° 06′ 15″Koordináták: é. sz. 44° 29′ 53″, k. h. 22° 06′ 15″
Szinice weboldala

Szinice, 1911-ig Szvinica (románul Svinița, szerbül: Свиница vagy Свињица) falu Romániában, a Bánságban, Mehedinți megyében, a Vaskapu-szorosban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orsovától 40 km-re délnyugatra, a Duna partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve szláv eredetű és végső forrása az ősszláv *svinja 'disznó' szó. Az elnevezés ókori eredetű lehet, mert az al-dunai római útnak a környékre eső szakaszát iter Scrofularumnak, 'malacok útjá'-nak nevezték. A mai név történeti alakjai: Zinicze (1443), Isvıniča (1569), Szvinyicze (1700 után), Svinica (1774).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falut 1968 és 1970 között följebb telepítették, mert a Vaskapu-erőmű építése miatt régi helyét elárasztották.

Szerb határőrtelepülés volt, 1775 és 1872 között a Román-bánáti Határőrezred egyik századának székhelye. 15691573-ben említették szerb ortodox kolostorát, amely később nyom nélkül elpusztult.[3] 18731880-ben Szörény vármegyéhez, 18761919-ben Krassó-Szörény vármegyéhez, 19191950-ben Szörény megyéhez, 19551968-ban Orsova rajonhoz tartozott.

A határőrség megszüntetése után lakói megélhetését a halászat biztosította. 1879-ben két kőszénbányája volt, mindössze négy-négy bányásszal.[4] 1955 és 1992 között határában, a Dunától három kilométerre fekvő tölgyesben uránbánya működött.[5] 1992-től 1995-ig, a Jugoszlávia elleni embargó idején a faluban virágzott a motorcsónakos csempészet, a Duna túlpartján fekvő Donji Milanovacra.[6]

Szerb lakói a mindennapi életben is a Julián naptárhoz igazodnak. Igen archaikus szerb nyelvjárásáról monográfia is megjelent.[7]

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1900-ban 1419 lakosából 1291 volt szerb, 58 cigány és bolgár, 33 román és 26 magyar anyanyelvű; 1370 ortodox és 39 római katolikus.
  • 2002-ben 1132 lakosából 988 volt szerb, 119 román és 20 cigány nemzetiségű; 1053 ónaptárt követő ortodox és 74 ortodox vallású.

Politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2012-es helyhatósági választásokon a Mișcarea pentru Noul Mehedinți 4 mandátumot, a Szociálliberális Unió 3 mandátumot, a Romániai Szerbek Szövetsége és a Partidul Poporului – Dan Diaconescu 1-1 mandátumott szerzett.[8]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A falutól négy kilométerre délkeletre, a Duna partján álló Trikule (Tri Cule, Háromtorony) várrom alacsonyabban fekvő része a vízállás függvényében néha a folyó vízszintje alá kerül. Három, négyszög alaprajzú toronyból áll. A 13. század második fele és a 15. század eleje között épült, a 18. században a határőrség használta.
  • Szerb temploma 1751-ben épült.
  • Hat vízimalom, sok különböző méretű malomkerékkel. Egy kőből épült horizontális vízimalmát a nagyszebeni falumúzeumba szállították.
  • Fosszíliarezervátum (95 hektáron), ammoniteszek, belemniteszek, pörgekarúak és kagylók maradványaival.
  • Fügefesztivál, minden szeptember 6-án.[9] A faluban 2000 körül kezdődött jelentősebb fügetermesztés, mára Szinice Románia legjelentősebb fügetermő községe.[10]
Délszlávok Romániában

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. polgármester
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Dumitru Țeicu: Geografia ecleziastică a Banatului medieval. Kolozsvár, 2007
  4. Guttmann Oszkár: Magyar bánya-kalauz. Bécs, 1881
  5. [1]
  6. Carmen Bulzan – Florina Bulzan: Interacțiune socială și comunicare interculturală în Clisura Dunării. Craiova, 2007, 333. o.
  7. Mile Tomić: Govor Svinicana. Beograd, 1984
  8. választások
  9. www.rodulpamantului.ro
  10. Cotidianul 2010. szeptember 2.